"Házasság szex nélkül." Az Evanescence a Quartnak

Hétfő délután a kánikula ellenére már több száz fiatal állt sorban az Evanescence esti koncertjére a PeCsa bejáratánál, miközben a korábban többször is átalakult amerikai zenekar énekesnője, Amy Lee nyilatkozott nekünk. Interjúnkban elmondta, hogy mit gondol az elektronikus tánczene dömpingjéről, képes-e háziasszonyként is kamaszlányok példaképe lenni és hogy szerinte miért underground zenekar az Evanescence.

Fedett teremben játszotok majd, pedig elviselhetetlenül meleg van, hogy bírjátok?

Tegnap Prágában is őrült hőség volt, de ahogy túljutottunk az első pár számon, és jó csuromvizesek lettünk, utána már szuper volt minden.

A turnétok kellős közepén vagytok, és a zenekar történetét ismerve fel kell tenni a kérdést, hogy: jól jöttök ki egymással?

Ó, nem! Borzalmas az egész, gyűlölöm a többieket, és holnap feloszlunk! [nevet] Értem, hogy miért kérdezed, de egy zenekarban lenni olyan, mint egy családban, vagy épp egy házasság szex nélkül. Ez utóbbi, mondjuk, szörnyen hangzik, de komolyra fordítva, nincsenek problémák az együttesen belül. Mindannyian nagyon sok energiát fektettünk ebbe az új lemezbe, minden egyes tag hozzátette a magáét, és ez a koncerteken is látszik. Sokkal inkább működünk együttesként, mint az a felállás, amivel még az első lemezt csináltuk.

Lassan tíz éve már nagyon sok fiatal lánynak vagy a példaképe világszerte. Mennyit változtál azóta, és mennyiben felelsz meg ennek a képnek?

Szerintem rengeteget változtam, ami természetes, hiszen tíz év rengeteg idő, de ettől még ugyanaz a valaki vagyok. Ami a legfontosabb változás talán, hogy sokkal jobban tudom kezelni a hírnevet, meg mindent, ami ezzel jár: a rajongókat, az állandó reflektorfényt. Eleinte nagyon nehezen viseltem, hogy folyton emberek voltak körülöttem, és sosem lehetettem egyedül. Sokat segített az is, hogy a mostani lemezünk és az előző között hosszú "szabadságra" mentem, és próbáltam normálisan élni, otthon lenni sokat. Tök jó viszont, hogy olyan rajongóink vannak, akik ilyen szünet után is ugyanúgy várnak, mint régen. Nagyon hálás vagyok nekik ezért. És ne feledjem el, hogy szintén segít, hogy egy egészséges kapcsolatban élek a férjemmel.

Mit csináltál ez alatt a hosszú szünet alatt?

Hát ez papíron öt év volt, ennyi idő telt el a két lemez között, noha azért az előző után még egy évet turnéztunk, és úgy 2007 végétől 2009 végéig egyáltalán nem írtam dalokat, és nem is léptünk fel, inkább csak gyűjtöttem az inspirációkat.

Az új albumotokon egy világhírű producerrel, Steve Lillywhite-tal kezdtetek dolgozni, akárcsak korábban a U2 vagy a Rolling Stones. Mégsem vele fejeztétek be a lemezt.

Nem ő volt a megfelelő ember a lemezhez, és kész. Abban segített, hogy keményebben dolgozzunk a lemezen, mert folyton harcoltunk közben a kiadónkkal, akik nem igazán értették, mit akarunk csinálni - sosem szokták. Nehéz volt megválni Steve-től, de tudom, hogy jól döntöttünk, amikor azt mondtuk, hogy oké, most hagyjuk abba a stúdiózást, és kezdjük elölről egy másik producerrel, mert ez így nem működik. Viszont nagyon büszke vagyok arra, amit az új emberrel, Nick Raskulineczcel végeztünk, tényleg úgy gondolom, hogy a legjobb lemezünk lett.

Eleinte sokat lehetett hallani arról, hogy több szintetizátor és elektronika lesz a lemezen.

Igen, de összességében mégsem lett olyan sok ezekből. Én eleinte valóban sokat beszéltem, hogy majd mennyi billentyű lesz a lemezen, de aztán máshogy alakult. Hogy őszinte legyek, előző albumunk, a The Open Door sokkal inkább elektronikusra sikeredett, ez pedig egy igazi rocklemez lett.

Minden tele van most azzal, hogy Amerikában is tarol az elektronikus tánczene. Mit szólsz ehhez rockénekesnőként?

Nemcsak Amerikában, hanem mindenütt. Egyébként hazudnék, ha azt mondanám, hogy nekem nem tetszenek ilyen zenék, mert van, amit szeretek, viszont az, hogy sokan azért csinálnak ilyen zenét, mert most ez az egyetlen út a hírnév felé, az szerintem gáz. Most úgy tűnik, hogy vannak irányzatok, amelyek kiszorulnak a mainstreamből, és ilyen a rock is. Nem szeretem, hogy le akarják ezt az egészet nyomni a torkomon, és akármilyen rádiót kapcsolok be, csak ez a fajta zene megy. Valaki tényleg komolyan gondolja, hogy a srácok csak Rihannát és LMFAO-t hallgatnak? Ez egy baromság. De mondom, van, ami szerintem jó, például Skrillex néhány dolga, és az is fantasztikus, amit a Kornnal csinált, ő egy igazi művész. Viszont rengeteg kontár is van abban a mezőnyben, szóval legyetek résen, és találjátok meg, aki valóban tetszik nektek, és ne engedjétek, hogy mások befolyásoljanak.

Nagy rajongója vagy Björknek és Tori Amosnak, most pedig sok olyan énekesnő van a placcon, akikről szintén elmondható ez: Bat For Lashes, Lykke Li, Florence & The Machine. Szereted őket?

Az összes felsorolt énekesnőt nagyon szeretem! Persze ők nem a mainstreamet jelentik, de mi is világéletünkben az undergroundhoz tartoztunk.

Tehát szerinted az Evanescence underground zenekar?

Valamennyire igen, és most sokkal inkább, mint valaha. Most újra olyan a kapcsolatunk a közönségünkkel, mint a kezdetekkor volt. Sokkal többet tudunk foglalkozni velük, és nem veszi el az időt az a sok hülye promóciós cucc meg tévéműsor.

Rendszeresen goth-rock zenekarként emlegetik az Evanescence-t, te erről mit gondolsz?

Azt, hogy mi rockzenekar vagyunk, nem pedig gótok.

Mit gondolsz, mi az a szám az iPododon, amin a legjobban meglepné az embereket?

Hú, ez nehéz kérdés, mert mások is megkérdezik néha, és már annyi röhejes dolgot mondtam, hogy már a rajongók is röhejesnek gondolhatnak. [nevet] Újabb popzenéből Lykke Li a kedvencem, de szeretem a Fun. slágerét is. Aztán vannak zenekarok, amelyeket turnén ismertünk meg: például van egy Kellermensch nevű dán együttes, amely Németországban játszott párszor előttünk. Klasszikus zenei hangszerek is vannak benne, kicsit lágyabb hatások, de mégis egy rockzenekar, és élőben rengetegen vannak a színpadon. Na ők például tök jók. Ezért szeretek például fesztiválokon fellépni, mindig látok ott új dolgokat. Egy másik ilyen zenekar volt a Dead Sara.

Mi lesz a következő lépés az Evanescence számára?

Az biztos, hogy év végéig tart a turné, aztán viszont nem tudom. Nagyon nehéz turné közben zenét írni vagy előre tervezni, legalábbis nekem nem megy, egyszerre csak egy dologra tudok koncentrálni. Kicsit ki kell kapcsolódnom és egyedül kell lennem ahhoz, hogy dalokon tudjak gondolkodni. Szóval a biztos az, hogy sokat koncertezünk, és remélhetőleg visszajövünk majd hozzátok is!