Több nagynevű vendég is felbukkan a második lemezeden, közülük is kiemelkedik Stevie Wonder. Ő hogy került oda?
Jó helyen voltam jó időben. Egy Los Angeles-i ismerősöm vitt el egy étterembe, ahol összefutott Stevie Wonderrel, akit szintén ismert, én meg egyből mondtam, hogy ő az egyik kedvencem. Nagyon kedves embernek bizonyult, és végül fel is játszott szájharmonikán egy kis részt az egyik dalomba. Azt hiszem, szerencsém volt.
A modern soul egyik legnagyobb sztárja, John Legend is énekel a lemezeden.
Igen, vele is egy közös barátunk hozott össze, aki már régóta mondogatta, hogy együtt kéne dolgoznunk, én pedig nyilván nagyon szerettem volna. Végül elintézte, hogy találkozzunk, amikor mindkettőnknek volt két szabad órája New Yorkban, John odaült a zongora elé, és megírtuk, majd fel is vettük a számot.
Maradt még zenész, akivel szívesen dolgoznál a jövőben?
Nagyon szeretek más zenészekkel együtt dolgozni, és szerencsém volt, hogy eddig olyan formátumú emberekkel hozott össze a sors, akikről korábban álmodni sem mertem volna. Szóval, ki tudja, mit hoz a jövő.
Többen is kiemelték, hogy a második lemezed "érettebb" az elsőnél, egyetértesz velük?
Igen, hiszen az első lemezemen olyan dalok is voltak, amiket még 14 éves koromban írtam, szóval ez természetes is. A hangom is érettebb lett, szerintem ez a folyamat minden egyes albumomon érezhető lesz.
Igen, de a soulos stílusú dalok is érettebbnek hatnak az első lemez számainál.
Valóban van pár soulosabb szám a lemezen, így például az, amiben Stevie Wonder vagy amiben John Legend is szerepel. A következő lemezemen szeretném ezt az irányt folytatni, és még több Motown-stílusú, régies soul számot csinálni.
Egy interjúban korábban Carole King nevét is említetted. Ennyire odavagy a hatvanas-hetvenes évek zenéiért?
Abszolút, igen, nagyon szeretem például Carole Kinget is. Amikor elkezdtem dalokat írni, az volt a célom, hogy olyasmi zenét csináljak, de aztán az első lemezem kicsit más irányba ment el. És ahogy már mondtam, a következő albumra még többet akarok meríteni a régebbi zenékből, pláne, hogy ebben a dance, pop, elektro stílusban elég nehéz most újat mondani, és könnyű elveszni a sok popsláger között. Ilyen zenét viszont kevesen csinálnak.
Szívesebben lettél volna a hetvenes években énekesnő, mint most?
Igen, de még inkább a hatvanas években! Nemcsak a zene miatt, hanem mindent imádok abból a korszakból: a ruhákat, a sminkeket, a hatvanas évek divatját.
Amikor megjelent a második lemez, akkor azt is mondtad, hogy megpróbálsz befutni Amerikában is, ez hogy áll most?
Sehogy, mert még semmi nem jelent meg ott tőlem. Ez még mindig csak cél maradt, és remélhetőleg a következő lemezemmel sikerülni fog. Ezt alaposan elő kéne készíteni, menedzsment szinten is, egyelőre eddig erre nem volt mód, de nagyon szeretném.
Amikor megjelentél a színen három éve, akkor több olyan feltörekvő énekesnő is volt Nagy-Britanniában, akire szintén a soul volt hatással. Te miben voltál más, mint Duffy vagy Adele?
Szerintem Duffy zenéje pontosan olyan volt, mintha a hatvanas évekből jött volna, nekem viszont mindig is voltak modernebb hangzású popszámaim. Adele pedig inkább ballada-énekesnő, még kevésbé popos beállítottsággal. De mindkettőnek nagyon jó hangja van.
És te melyiküket szereted jobban?
Adele-t, ő egy valódi brit álomnő, aki hiteles és őszinte, egyáltalán nem megjátszós. Duffy sem az, de Adele más.
Az elmúlt egy évben meghalt két nagy énekesnő. Whitney Houston és Amy Winehouse mekkora hatással voltak rád?
Nagyon komollyal, különösen Whitney Houston. Az egyik legtöbbször hallgatott lemezem az ő bestofja volt. Amy Winehouse-t is szerettem, de igazából mindenkit, aki ilyen színvonalon tud énekelni, pláne soult.
A második lemezed fogadtatásával mennyire vagy elégedett?
Maximálisan. Nemrég jelent meg Európa többi részén, illetve Ázsiában, pont most jöttem egy ázsiai promóciós körútról: Szingapúr, Korea, Kína, Malajzia és Japán. Fantasztikus volt, és meg voltam döbbenve, hogy mennyien jöttek el mindenhol, hiszen még meg sem jelent ott lemezem addig, ráadásul rengetegen viselték a macskaálarcot, amit én is szoktam. A végén aztán sokan adtak különféle ajándékokat, különösen Japánban: egy bőröndre valót hoztam haza belőlük.
Van olyan új énekes vagy együttes, amelyet kifejezetten szeretsz?
Új? Hát lássuk csak... Nem nagyon, mert mostanában csupa régi dolgot hallgatok, inspirációként a következő lemezhez. Például Candi Statont, ő is egy nagyszerű énekesnő volt.
Voltál már zsűritag is az X Factorban. Erre hogy emlékszel vissza?
Érdekes volt, mert még sosem csináltam ilyesmit korábban, de épp ezért jobban is szimpatizáltam a versenyzőkkel. Mondjuk tizenkilenc éves voltam, biztos sokak szerint túl fiatal ahhoz, hogy másokat bíráljak el, de én örültem, hogy fiatalabbak is helyet kaptak a zsűriben, például az amerikai műsorban Demi Lovato, aki szintén tizenkilenc éves. De hát az emberek fiatal előadókat is hallgatnak, szóval ez jó dolog szerintem.
Nézed a foci-Eb-t?
Megnéztem hétfőn az angol-francia meccset. Holnap lesz a következő, addigra haza akarok érni, hogy felvehessem az angol mezemet. Az emberek nagyon kritikusak tudnak lenni a csapattal, pedig szerintem támogatni kell őket: mégiscsak a legjobb játékosaink, szóval én továbbra is szurkolni fogok nekik.
Téged mindenki Pixie-nek hív?
Igen, még a szüleim is, bár néha anyukám Victoriát is mond, ha mérges rám valamiért.