Már játsszátok a koncerteken a rövidesen megjelenő új album egyes számait is. (A Szigeten adott koncertről itt írtunk.) Hogyan reagál rájuk a közönség?
Arni (a képen balra): Néhány új számot csempésztünk csak a setlistbe, amely azért nagyban a régi műsorra épül, de az újakkal sem kockáztatunk sokat, hiszen négy-öt könnyen befogadható rockdalról van szó. Olyanok, amikre akkor is tudsz táncolni, ha még nem ismered őket.
Justin (a képen jobbra): Az új lemez sem lesz egy vadonatúj irány, csak a számok dinamikusabbak, talán több réteg van bennük, de azért még mindig ugyanaz a hozzáállásunk.
Mennyire mások az elvárások most, mint az első lemez megjelenése előtt voltak?
Justin: Azért az első lemez kész volt, amikor elkezdődött az őrület két éve, szóval a lemezkészítésre magára ez egyáltalán nem nyomta rá a bélyegét. Nincs igazi különbség a kettő között, mert az első lemez előtt is hittünk magunkban, és most is hiszünk. Ez is mondatja velem, hogy ez a második jobb lett az elsőnél, viszont azt sem gondolom, hogy aki szerette az elsőt, az ne szerethetné a másodikat.
Nagyon őrült időszak volt, amikor két éve úgy volt hype körülöttetek, hogy még egyetlen koncertetek sem volt?
Arni: Igen, az kimondottan szürreális volt, de azért végig kezünkben tartottuk a helyzetet, mert azok az emberek, akik eljöttek az első koncertünkre, mégis csak a zenénk miatt érdeklődtek irántunk, és mi ezt egy nagy lehetőségnek éreztük. Úgy gondolom, hogy végül is jól tudtunk élni ezzel a lehetőséggel, és képesek voltunk megtartani azt a kezdeti lendületet.
És az hogy érintett benneteket, hogy egyes újságok tőletek várták, hogy visszahozzátok a divatba a gitárzenét?
Justin: Hát az felháborítóan nagy hülyeség volt, senki sem gondolhatta komolyan, hogy erre bárki is képes lehet. Ez tipikusan a brit médiára jellemző túlzás, mert szenzációk kellenek a sajtónak. Ezeket nem kell komolyan venni, és reméljük, hogy az olvasók sem teszik ezt.
Korábban Jay Jay Pistolet néven szólóban nyomultál, mennyiben más most dalokat írni, hogy együttesben játszol?
Justin: Nagyon hasonló ahhoz. Akár én írok dalt, akár valaki más a zenekarból, az eléggé ugyanazt az érzésvilágot képviseli. Aztán pedig bedobjuk a közösbe, ahol minden tag hozzáteszi a magáét, és ettől lesz belőlük Vaccines-dal. Vagyis maga a dalszerzés önmagában egy nagyon egyszerű folyamat.
Arni: Most például a négy következő kislemezünkhöz mindig más tag írja a B-oldalas számokat, és így én is fogok énekelni egyben. Érdekes lesz, hogy minden tagnak tükröződni fog a maga egyénisége a dalokon.
Tavaly a magyar rádióban is sokat játszották a Post Break-Up Sex című számotokat, ami kicsit mintha kilógna a többi közül, és akár még az Editors is énekelhetné. Egyetértetek ezzel?
Justin: Nem igazán, szerintem ez minden szempontból hasonlít a többi dalunkhoz: hangzásban, akkordmenetben, művészi megközelítésben, szóval én nem látok komolyabb különbséget.
Az új lemezen voltak az előzőtől eltérő hatások?
Justin: Nem nagyon ért most bennünket semmi új hatás, direkt igyekeztünk mindent kizárni, és próbáltunk saját magunkra koncentrálni. Nem is hallgattam semmit például, amíg tartottak a felvételek.
És milyen új zenekarokat hallgattok egyébként, amikor nem a stúdióban vagytok?
Arni: Én például imádom a Fidlart, ami egy Los Angeles-i stoner/skate-punk zenekar, nagyon viccesek. De szeretem a Pondot is. Meg sok mindent, de ez nem fog kiderülni az új lemezről.
Többször is elutasítottátok, amikor indie-nek neveztek benneteket, miért?
Justin: Mi egy rockzenekar vagyunk, és az indie egy kicsit az ambíció hiányára utal, legalábbis sokan így állnak hozzá. Ez egy kicsit pejoratív szó manapság, és nem akarom, hogy úgy tűnjön, mi csak keveseknek akarunk játszani - nem, hanem mindenkinek.