Hosszú távra tervezünk - a Two Door Cinema Club a Quartnak

Az észak-ír Two Door Cinema Club trió gitárosa, Sam Halliday büszkén vállalja az indie jelzőt, és várja a versenyt a Vaccinesszel.

Ezek az új lemez megjelenése előtti hetek jelentik a legizgalmasabb időszakot egy zenekar számára?

Így van. Bár a lemezt most már pár hónapja befejeztük, de egy album elkészítése és a megjelenés között nagyon sok idő telik el, mindenféle adminisztratív dolgok is vannak még közben. Most interjúkat adunk, bár kicsit frusztráló, hogy nem mondhatjuk mindenkinek azt, hogy hallgassátok meg, de tényleg várjuk a megjelenést, mert büszkék vagyunk a lemezre nagyon.

Miben érzed azt, hogy jobb lett az elsőnél?

Sokkal magabiztosabbak lettünk, és az első lemez amúgy is inkább egy válogatás volt a szerintünk legjobb számainkból, melyek mind azokból kerültek ki, amik a legjobban működtek koncerten. Most viszont el mertünk térni attól a formulától, és vannak kifejezetten szép pillanatok és a négynegyedesnél lassabb számok is, amik az elsőn nem voltak. Több különböző stílus is feltűnik a lemezen, ami talán annak is az eredménye, hogy sokat utaztunk és más kultúrákat is megismertünk. Továbbá idősebbek is lettünk, jobban tudunk zenélni és többféle zenét is hallgatunk, és már nem az van, hogy bemegyünk a stúdióba egy gitárral, hanem többfajta gitárt és más hangszereket is kipróbáltunk, mert a producerünk, Jacknife Lee stúdiója tele volt a legőrültebb cuccokkal. Jobb móka volt most a stúdiózás, mint először.

De továbbra sincs dobosotok.

Alex, az énekesünk dobolt a legtöbb számban a lemezen, mert a turnédobosunk Angliában él, a lemezt viszont Los Angelesben vettük fel, szóval ez nem volt könnyű.

Észak-Írországból származtok, de már nem ott éltek, ugye?

Én Glasgowban lakom, ahová tavaly márciusban költöztünk még mindhárman, ám azóta a másik két tag tovább ment Londonba. Glasgowban lett egy saját kis stúdiónk, ahol naponta több órát is zenélhettünk, és a legtöbb napon ezt is tettük. Sokkal természetesebb volt így, mintha Londonba mentünk volna, ahol különböző próbatermeket kellett volna bérelnünk. Ráadásul nem is volt rajtunk akkora nyomás így.

Ugyanazon a héten jön majd ki az új lemezetek, mint a Vaccinesé. Jelent ez valamiféle rivalizálást köztetek?

Igen, afféle egészséges versenyt, ami jó, de természetesen azért mi is a saját dolgunkkal vagyunk elfoglalva, és ők is. De oda fogunk figyelni rájuk, főleg, hogy mindkét együttesnek leginkább tizenévesekből áll a tábora, és nekik nincs mindig pénzük rá, hogy két lemezt is vegyenek egy héten, szóval izgalmas lesz, melyikünket választják majd. [nevet]

Készült is interjú velük a Szigeten, és mind ők, mind pedig a Citizens! tagjai tagadták, hogy indie zenekar lennének. Ti hogy álltok ezzel?

Szerintem mi klasszikus értelemben vett indie zenekar vagyunk, hiszen független kiadóhoz szerződtünk, meg úgy általában is így állunk a világhoz, míg például a Vaccines nagykiadónál van, annak minden előnyével együtt. De mi amúgy is hosszú távra tervezünk ezzel a lemezzel, és nem gondoljuk, hogy listavezető lesz, hanem abban bízunk, hogy tovább nő majd a táborunk.

Sose érzitek úgy, hogy pár évet késtetek ezzel a zenével?

Hát a slágerlisták valóban tele vannak trashy popzenével (amit egyébként én szeretek), és ez nem feltétlenül jó hír nekünk, ugyanakkor nem is baj, mert azoknak az embereknek, akik ezt a fajta zenét szeretik, kevesebb választási lehetőségük van, mint lett volna pár éve. Nincsenek olyan zenekarok az újak között, amelyek úgy lehetnének húzónevek a fesztiválokon, mint ahogy az Arctic Monkeys, a Kasabian vagy a Kings Of Leon azok. És mivel rajtuk kívül csak régi, vagy újjáalakult zenekarok jöhetnek csak szóba, tényleg jó kérdés, hogy kik lesznek majd a headlinerek jövőre. Viszont a gitárzene mindig népszerű lesz a fesztiválokon, és ez nekünk jó.

Mondtad, hogy hallgatsz mainstream popzenét is, kikre gondoltál pontosan?

Szeretem például Rihannát, Drake-et vagy Calvin Harrist, aztán mondhatnám Carly Rae Jepsen slágerét, a Call Me Maybet is, vagy Cheryl Cole új számát. Szóval egyáltalán nem vagyok zenesznob. [nevet] De egyébként azt gondolom, hogy mindig vannak irányzatok, amik épp kevésbé divatosak, de majd visszajönnek. Így lesz az majd a gitárzenével is, amit remélek, mert csak gitáron tudok játszani.