A nyárnak általában a kánikula/rossz idő miatti nyavalygás ugyanúgy velejárója, mint az úgynevezett nagy nyári sláger. Hat éve például egyértelműen a Gnarls Barkley Crazyje volt az, 2002-ben a Junkie XL által újrakevert Elvis-sláger, a Little Less Conversation, azelőtt két évvel Spiller és a Groovejet, 1999-ben pedig Lou Bega és a Mambo No. 5 folyt a csapból is, és még lehetne sorolni tovább. Az utóbbi egy-két évben már nem volt könnyű hasonlóan egyértelmű választást találni, és nem volt kivétel ez alól az idei nyár sem. Nem mintha ne lettek volna erre kísérletek: sok szám volt, amit rotációban játszottak a rádiók, és több sláger is eséllyel pályázik a nyár slágere címre, de vajon lesz-e olyan köztük, amire majd évekkel később is emlékezni fogunk?
Asaf Avidan: One day / Reckoning Song (Wankelmut Remix)
Ez a dal jelentős késéssel eredt a többi sláger nyomába, de mostanra már eljutottunk oda, hogy itthon is játsszák a rádióban, és a nyár végére egyeduralkodó lett a kontinens nagy részén.
Asaf Avidan egyébként izraeli folkénekes, aki nagyon sokat köszönhet egy Jacob Dilssner nevű berlini DJ-nek, aki Wankelmut művésznéven dolgozik, és egy remixszel fogyaszthatóvá tette a dalt a 21. század számára is.
Calvin Harris feat. Ne-Yo: Let's Go
Manapság már a nyárhoz a döngölős eurodance/electrohouse sláger is hozzátartozik, és ezeket Calvin Harris már évek óta rendszeresen szállítja - miért pont a mostani lenne a kivétel?
Ez a generikus stadionhouse sláger számos terepjáróban és kiülős kávézóban dübörgött idén nyáron, no meg természetesen a Balaton Soundon. A végső győzelemre vonatkozó esélyeit viszont némiképp rontja, hogy azért egy bizonyos életkoron felül már csak kevesen bírják az ilyet. Épp ezért az aktuális Avicii-slágert is Harris képviseli.
Carly Rae Jepsen: Call Me Maybe
Mindjárt itt egy olyan szám, amit, ha nagyon komolyan vennénk magunkat, akár diszkvalifikálhatnánk is, hiszen már tavaly ősszel megjelent kislemezen. Igaz, csak az énekesnő hazájában, a távoli Kanadában, és még ott is csak az idei év elejére lett sláger belőle, miután Justin Bieber és Selena Gomez is kitweetelték, a világ többi része pedig csak azután jött.
Európába csak tavasszal gyűrűzött be, és már rövidnadrágban lehetett járni, amikor észbe kaptunk, hogy Carly Rae Jepsen a korábbi sikeres forradalmak példáját követve foglalta el a rádiókat nálunk is. Ha lehet azt mondani, akkor ez egy viszonylag időtlen popsláger, amely nem passzol semmilyen jelenlegi áramlathoz, és ez még akár a javára is válhat.
Flo Rida: Whistle
Nincs igazi nyár fütyörészős sláger nélkül: idén Flo Rida fordult az egyik legősibb trükkhöz, de az egész dal és a klip is olyan, mintha a menedzsment fogadott volna abban, hogy ha nem lesz meg a százmilliós nézettség a YouTube-on, akkor levetik magukat valamelyik felhőkarcoló tetejéről.
Vagyis csajok, nyár, medence, egzotikum, a dal szövegében utalás az orális szexre - valószínűleg mindenki így látná a világot néhány évi rendszeres kokainfogyasztás után. Egyébként ehhez az egyszerű dalhoz a kor divatjának megfelelően hat darab szerző kellett, a menedzsment pedig még izgulhat, mert csak 92 milliónál jár a videó nézettsége.
Fun. feat. Janelle Monáe: We Are Young
Ez az alternatív rockzenekar sem két perc alatt jutott a listák élére: sikerét a kétségtelenül fülbemászó, extatikus refrén mellett a Glee című sorozatnak és egy Chevrolet-reklámnak köszönhette, de utána már nem volt szükség külső segítségre, és idén nyáron Európa is behódolt.
Annak pedig kifejezetten örülünk, hogy a dalban szereplő énekesnő, Janelle Monáe, akinek szerettük a két évvel ezelőtti lemezét, ilyen sikeres lett. Az nem szokatlan amúgy, hogy egy eredendően indie popelőadó ekkora kereskedelmi sikert érjen el Amerikában, gondoljunk csak a Foster The People-re vagy az Owl Cityre, de a Fun. most mindkettőjükön túltett, ez a nyár róluk és a fiatalságukról szólt.
Gotye feat. Kimbra: Somebody That I Used To Know
Ezt a számot talán szerencsésebb lenne az elmúlt egy év legnagyobb slágere címért indítani, de a helyzet az, hogy a Sting-hangon éneklő ausztrál-belga zenészt (valódi nevén Wally De Baeckert) még most is képtelenség megkerülni.
Pedig ez a szám olyannyira nem új, hogy Ausztráliában már tavaly nyáron sláger volt, de hát mit tegyünk, ha egyszer ilyen sok idő kell, amíg körbeéri a Földet? Gotye vezette ezzel a számmal egyebek között az amerikai, a brit és a német listát is, világszerte rekordokat döntött, és még idén nyáron is ott volt a legtöbbet hallgatott számok között - például a Spotify-on vagy épp a Last.fm-en. Beletelik még egy kis időbe, amíg megszabadulunk tőle.
Loreen: Euphoria
A számot az Eurovíziós Dalfesztiválról ismerjük, hiszen ezzel nyertek a svédek toronymagasan, és meglepő módon utána is életben maradt, márpedig ahhoz vagyunk hozzászokva, hogy a mindenkori győztes szám a döntő után pár nappal eltűnik a feledés szennyvízcsatornájában. Ez a berber származású lány viszont olyannyira nem hajlandó eltűnni, hogy a Euphoria nemcsak Európában lett nagy sláger, hanem még Ausztráliában is.
Arra már kezdetben felfigyeltünk, hogy a Euphoria igencsak emlékeztet a Robyn mellől ismerős svéd producer, Kleerup Longing For Lullabies című számára, de az csak később derült ki, hogy ez nem is véletlen, hiszen ő Loreen októberben megjelenő lemezén is közreműködik majd. Ilyen segítőkkel pedig könnyen lehet, hogy Loreen nem marad meg egynyári énekesnőnek.
Lykke Li: I Follow Rivers (The Magician Remix)
Lykke Li nem az az énekesnő, akitől világslágert várna az ember: "Ha kell, new age boszorka, ha kell, megtört szívű kislány; hol úgy néz ki, mint egy hipszter Lady Gaga, hol meg a leggyönyörűbb nő a világon" - írtuk róla az év elején, amikor a slágerlisták helyett inkább az önkifejezést választó énekesnők mintapéldányaként emlegettük.
Most egy remixnek köszönhetően mégis itt van: a még tavaly januárban megjelent single-höz nem sokkal később egy belga DJ, a Magician művésznevű Stephen Fasano csinált egy remixet, amely jó egy évvel később egész Európát meghódította, és így történhetett meg idén nyáron, hogy a legkommerszebb magyar rádióadók is játszanak végre Lykke Lit.
Maroon 5 feat. Wiz Khalifa: Payphone
A lista több nagyágyújával ellentétben a Payphone pontosan azt a pályát futotta be, amit kezdettől fogva szántak neki az alkotói: egy sztáregyüttes slágere, amin sztárproducerek és dalszerzők hada dolgozott, és természetesen a videoklipet sem száz dollárból forgatták le.
A Payphone refrénje és Adam Levine kellően irritáló - és az agyunkból kivakarhatatlan - éneke gyorsan állásfoglalásra kényszeríti a hallgatót: vagy szeretni fogod, vagy gyűlölni, középút nincs. Csak az nem hallotta ezt, aki egy légópincében töltötte a nyarat.
Michel Teló: Ai Se Eu Te Pego!
Ez a dal a legrégebbi az összes közül: még 2008-ban írták Brazíliában, de igazán népszerű tavaly ősszel lett, amikor Michel Teló is elénekelte, sőt az ő verziója külföldön is terjedni kezdett, idén nyáron nálunk sem lehetett megúszni, hogy naponta háromszor halljuk valahol.
Az Ai Se Eu Te Pego! sikeréből jókora részt vállaltak a Teló táncmozdulatait utánzó futballisták, úgyhogy a dalból igazi focisláger is vált. A nagyközönség viszont nyilván elsősorban a latinos hangulata miatt szerette meg, még úgy is, hogy a legtöbb hallgatójának fogalma sincs, miről énekel Teló. Ami bennünket illet, nem is szeretnénk megtudni soha.
Nicki Minaj: Starships
Még egy szupersztár, hatszáz dalszerző és producer, műanyag és prosztó hangzás, amiről egyszerre juthat eszünkbe Siófok vagy az a sosemvolt, lakatlan sziget, ahol a videoklip játszódik.
Nicki Minajnál kevés megosztóbb jelenség van manapság a popzenében, és gyaníthatóan ebben a mezőnyben is jó eséllyel indulna a "tőle mászom a falra leginkább" kategóriában. Viszont a világsláger kritériumainak így is gond nélkül megfelel.
Oceana: Endless Summer
Ez a német apától és martinique-i anyától származó hamburgi énekesnő (teljes neve Oceana Mahlmann) jókora előnnyel indult a versenyben, hiszen a nyár egyik legnagyobb érdeklődést kiváltó eseményének, a labdarúgó Európa-bajnokságnak köszönhetően az is hallhatta elégszer, akit amúgy hidegen hagynak a popslágerek.
Az Endless Summer jókora lendületet vett az Eb-n, és ennek köszönhetően még hónapokkal a nyitó lengyel-görög meccs után is az egyik leggyakrabban játszott szám maradt nálunk. Ebben a fantáziátlan videoklip sem akadályozta meg, és hiába korlátozódott a népszerűsége német nyelvterületre és Európa keleti felére, még akár labdába is rúghat a végső összevetésben.
Of Monsters And Men: Little Talks
Hogy ne csak auto-tune-os, szintis trashpop legyen itt, arról egy izlandi zenekar tesz: az Of Monsters And Men leginkább folkos alternatív popban utazik, és meglepő sikertörténete tavaly ősszel indult, idén nyárra mindenhová meg is érkezett a dal.
A fúvósokkal színezett, fülbemászó dal Amerikában és egész Európában népszerű lett, és már nálunk sem ismeretlen. Az viszont, hogy egyesek az Arcade Fire-höz hasonlítják a dalt, azért erős túlzás.
Rita Ora: How We Do
Erről a teljesen 2012-re szabott számról sok különleges nem jut az eszünkbe: még mindig a legizgalmasabb az egészben az, hogy Rita Ora a koszovói Pristinából származik. Korábban brit Rihannaként próbálták eladni, itt viszont egy kicsit inkább Katy Perry irányába mozdult el, és kétségtelenül ott van a legszexibb mai énekesnők között.
Ettől még a How We Do annyira nem emelkedik ki az idei mezőnyből: jó hangulatú, bulizós, slágeres, nincs vele komolyabb gond, de meglepődnénk, ha a jövőben bárkinek is ez jutna eszébe a 2012-es nyárról.
Rudimental feat. John Newman: Feel The Love
A brit dubstep/drum and bass színtér ezzel a számmal képviselteti magát, mely ugyanúgy pörgött a londoni külvárosokban, mint a Petőfi rádióban, és júniusban a brit slágerlista élét is megjárta.
A négytagú Rudimentalt eddig a slágerig nem sokan ismerték, most viszont már van egy nyári slágerük - még úgy is, hogy a szám klipjében téli és havas képek láthatók.
Dankó Gergőnek köszönet a cikkhez nyújtott segítségéért.