Csillagok, ne ragyogjatok! A magyar beatkorszak legjobb dalai, 2. rész

A legjobb 25 magyar beatdal, ahogy mi látjuk ma. Zalatnay Cini bűbájos, Koncz Zsuzsa megőrül, Szörényi Levente elszabadul, Komár László őrülten dögös - sok nagyszerű dal, köztük méltatlanul elfeledett csodák.

Az általunk legjobbnak tartott magyar beatdalokból állítottuk össze listánkat, vagyis azt tartottuk szem előtt, hogy mai füllel melyik számok tűnnek a legjobbnak - így maradhattak ki országosan ismert klasszikusok és kerülhettek be elhallgatott gyöngyszemek. A listáról és arról, hogy általánosságban milyennek látszik ez a korszak 2012-ből visszatekintve, az első rész bevezetőjében írtunk bővebben.

A címekre kattintva valamennyi dal meghallgatható, az összes számot egyben pedig a fenti lejátszóban, illetve itt.
A szövegeket írta: Inkei Bence, Gelegonya Edina, Németh Zsófia, Sidó Zoltán.
A lista összeállításában részt vett: Dankó Gergő, Fábián Titusz, Gelegonya Edina, Inkei Bence, Kanada Káosz, Lang Ádám, Németh Zsófia, Rónai András, Sidó Zoltán, Suhaid, Szabó Sz. Csaba.

25. Wittek Mari & Dogs: Keresek egy fiút (1967) Petkovich Tamás

A Keresek egy fiút bizonyára nem lenne több egy egyszerű, csajos slágernél, amennyiben nem történt volna vele valami szörnyű dolog hangszerelés közben. Lehetetlen nem észrevenni a dalból kitüremkedő súlyos és rommá zengetett gitárt, ami vicces kontrasztot eredményez az ötórai tea és a lányregénybe illő álmodozás világához képest. Aztán le is csap egy olyan zajszóló, hogy annak a Szelíd motorosok tetszőleges drogszárnyon röpdöső jelenetében lenne a helye. Zavarba ejtően furcsa hangzású dal, de pont emiatt nagyon is szerethető, akárcsak a beatkorszak ünnepelt, de mára elfeledett énekesnőjének, a ma New Yorkban élő Wittek Marinak az éneke.

24. Kex: Csillagok, ne ragyogjatok! (1969) Baksa-Soós János, Földes László

Ha szövegértésből épp nem jeleskedtünk az iskolában, annyit akkor is észrevehetünk, hogy ez a dal nagyon kilóg bármilyen hazai mezőnyből, se nem beat, se nem külvárosi rock, se nem blues... talán ez a Baksa-Soós-féle 'látomásos pszichedelikus rock' lényege, amiben még önmagához képest is meglepő elemek bukkannak fel. A Csillagokban élesen süvítő zaj már igencsak a space rock felé kacsintgat, a wah-wah gitár pedig igéző, mint egy optikai csalódás. Ráadásul Baksa-Soós János az egyetlen figura ekkoriban, akitől ez az elvont, művészi őrület teljesen hitelesen hangzik.

23. Dogs: Hova siet ez az élet (1968) Szentirmay Ákos, S. Nagy István

A rohanó világ toposzából túl sok jót kihozni nyilván nem lehet, az ekkor éppen Demjén Ferenc énekessel működő Dogs együttesnek azért mégiscsak sikerült, még ha ez nem is elsősorban a dal mondanivalójának az érdeme. Hanem annak, hogy a bluesrockba hajló (dallamában a California Dreaminget is idéző) szám nyugtalanító orgonája és tűéles gitárjai a Kádár-kori Magyarországon is tudtak ugyanolyan hűvösen és kegyetlenül megszólalni, mintha csak hollywoodi gengszterleszámolások zenei aláfestésére születtek volna.

Forrás: MTI/Bara István

22. Omega: Azt mondta az anyukám (1967) Presser Gábor, S. Nagy István

Sem a dalt szerző Presser Gábor, sem pedig az azt eléneklő Somló Tamás nincs még húszéves, amikor az Omega külsőseiként a generációs ellentéteket zenésítik meg egy látszatra ártalmatlan dalocskában. Itt azonban nem is a szöveg a lényeg, hanem az ötletesen hangszerelt, szokatlan effektekkel operáló zene, amely pillanatok alatt pszichedelikus utazást varázsol a kamaszpanaszból.

21. Koncz Zsuzsa: Szőke Anni balladája (1967) Illés Lajos, Bródy János

Az Illés jellegzetes népies pszichedéliáját ezúttal nagyvárosi tanmesébe ülteti, Koncz Zsuzsa pedig a legnagyobb francia énekesnőket idézi selymes és elegáns hangjával (nem meglepő, hogy a dalból annak idején egy francia változat is készült citera helyett szitárral). A dal egyébként szokatlan és bátor módon annyira minimalista, mintha csak a Velvet Undergroundot hallanánk, így nincs se fordulat, se fogós, beates refrén, csak a történetre összpontosító kántálás - így kell kesergő népi lírában megénekelni a nagyvárosi magányt.

20. Fenyvesi Gabi: Ha csak egy fokkal szebb az ördögnél (1968) Dobos Attila, Fülöp Kálmán

"Ha csak egy fokkal szebb az ördögnél: a férfi gyönyörű már! Jaj, de jó lenne, ha egy elvenne, hiszen férj nekem is jár!" - vajon ma egy ilyen szöveghez mit szólnának a feministák? Igazából tök mindegy, hiszen a jobbára hagyományos táncdalokat éneklő Fenyvesi Gabinak ez a legjobb száma, ami ránk marad, köszönhetően az Express húzós és kifejezetten izmos hangszerelésének.

19. Neoton: A télből tavasz lett (1969) Pásztor László

Hol van itt még a Santa Maria? Ez még a kölyök Neoton, ahol csak Pásztor László képviselte a későbbi diszkózenekart, és olyan dögös rockszámokat is írt, hogy csak nézünk. Bár az együttes akkori legnagyobb slágere a negédes Kell, hogy várj, egyértelműen ez a csúcspont: a ritmusszekció groove-os, Balázs Fecó orgonája sivít, Pásztor László meg még nem lemezipari mogul, hanem rálép a pedálra is, ha kell. Márpedig nagyon kell!

18. Omega: Nem tilthatom meg (1968) Presser Gábor, S. Nagy István

Presser Gábor megmutatja, hogyan is játszanák itt Kelet-Közép-Európában a Foxy Ladyt: a pofonegyszerű nótához egyenlő arányban adott Rhodes zongorával, a koszos r'n'r hangzást pedig egy nagyvonalú szóló hivatott ellensúlyozni (ami Andy Votel szerint a korlátozott szólásszabadság kiváltotta kórtünet volt a keleti blokk országaiban). Az újra és újra beinduló szám vége közeledtével egy mosolyt azért elmorzsolhatunk a soulos repetitív vokál hallatán, hiszen 1968-ban, néhány száz kilométerrel nyugatra ilyenkor már gerjedő zajorkán kíséretében törnek ripityára szép és drága gitárokat, még drágább erősítőkön.

17. Atlas: Töröld le a könnyeidet (1970) Fülöp Ervin, Flamm Ferenc

Az Atlas együttes már a '60-as évek legeleje óta létezett, és viszonylag népszerűnek is számított, köszönhetően az olyan gazdagon hangszerelt, jól felépített, gördülékeny daloknak, mint amilyen a Töröld le a könnyeidet. Mai füllel ez a szám leginkább azért izgalmas, mert bár végig érezhető benne a magyar táncdalhagyomány (lásd a tinglitangli zongorázós részt vagy a szöveget), a fúvósokkal megtámogatott, fülbemászó refrén mégis azt a beaten túlmutató pszichedéliát idézi, amit leginkább a Love Forever Changes című klasszikusához szokás kötni.

Forrás: MTI/Keleti Éva

16. Hungária: Elvarázsolt lélek titka (1968) Fenyő Miklós, Révész Tamás

Bár Fenyő Miklós itt arról énekel, hogy egy lány után ment el, ez a dal leginkább olyannak tűnik, mint ahogy a vasfüggönyön innen elképzelték az LSD-s utazást. Van benne kék csillagnak képzelt lány és lila téli éj, no meg egymástól teljesen különbözőnek ható zenei részek, amelyek mégis összeállnak valami őrült rendszerré - pedig a furulyás intró alapján ebből még valami sokkal rosszabb is kisülhetne.

15. Koncz Zsuzsa: Ez az a ház (1967) Illés Lajos, Bródy János, kísér az Omega

Egy jólnevelt lány finoman búgva énekel kis szobákról, házmesterkedő zsémbes nénikékről, miközben a beatütemek egészen másra rendelnék a zenét, amit hallunk - ez itt nem stimmel. Hogy is lesz akkor ebből valami, ami mégsem pusztán a megszokottnál egy picit borzosabbra fésült táncdal? Hát úgy, hogy Koncz Zsuzsa a refrénben szabályosan megőrül, és bebizonyítja, hogy a törékeny lányoknak is nagyon jól tud állni a rock and roll.

14. Illés: Menekülés (1970) Szörényi Levente, Bródy János

"Nem tudom, hova futok" - énekli Szörényi Levente, pedig teljesen egyértelmű, hogy a dal nyaktörő tempója elől menekülnek a tagok, de hiába. Az Illés egyik leglendületesebb számában egyaránt fontos szerep jut a zongorának és Szörényi elszabadult gitárjának, és míg első hallásra a Menekülés komolytalannak tűnhet az együttes fajsúlyosabb klasszikusai mellett, valójában az egyik legjobb, legenergikusabb rock and roll számuk.

13. Hungária: Ne vedd el az időm (1967) Fenyő Miklós, S. Nagy István

Már azzal is nehéz betelni, hogy Fenyő Miklós milyen eszméletlen jóképű pasi volt a hatvanas években, és akkor a tetejében még ilyen ellenállhatatlan popcsodákkal is lágyította a lányok szívét. A Ne vedd el az időm 100 százalék sláger abból a típusból, ami a korai Beatlest a világ urává tetté, tökéletes refrénnel, jókor jó helyen megszólaló háttérvokálokkal és melankolikus gitáros átvezetésekkel. Meg kell őrülni, de komolyan!

12. Zalatnay Sarolta: Mostanában (1967) Sztevanovity Zorán, Sztevanovity Dusán

Az Ezek a fiatalok filmként nem működik igazán, a virágzásnak indult budapesti beatszíntér megörökítését viszont teljesíti, még ha a valósnál decensebbnek is állították be az egészet. A film egyik csúcspontja ez a két és fél perc, aminek annyira jó hangulata van, hogy legszívesebben mi is ott álldogálnánk nyakkendőben az első sorban. A metrós fiúk aranyosak, a tini Zalatnay viszont túlzás nélkül bűbájos, nem csoda, hogy Őze Lajos is ráindul a jelenet végén.

11. Illés: Nem érdekel, amit mondsz (1967) Szörényi Levente, Bródy János

A Nem érdekel, amit mondsz már a kezdőriff jogán is kivívná helyezését, azonban egészen döbbenetes, hogy ugyanaz a dallam gitáron Keith Richardsot juttatja eszünkbe, míg a vokálszólamban határozottan népiesnek hat. Még tovább fülelve pedig arra kell rájönnünk, hogy az Illés gyakorlatilag egy számon belül képes megidézni a Beatles és a Rolling Stones stílusát, ráadásul mindvégig Illésnek megmaradva.

10. Nagy Éva & Liversing: Ez az utolsó randevúnk (1968) Vadas Tamás, S. Nagy István

A táncdalfesztiválos slágerdömpingből időről időre kitűnt pár meglepően jól sikerült felvétel, de egyik sem hat olyan revelációként, mint ez. Nagy Évának sose jött össze a nagy dobás - ez a dal sem jutott a döntőbe -, ám itt a Liversing tökös kíséretének is köszönhetően egy perfekt, csajos rockdal a végeredmény, amiben pont kellő mennyiségű dráma és feszültség van ahhoz, hogy újra és újra meg akarjuk majd hallgatni.

9. Hungária: Ítéletnap (1970) Fenyő Miklós, Révész Tamás

Barta Tamás nélkül az első két Hungária-lemez legalább annyira nem lenne ugyanaz, mint az első három LGT-lemez. Képességei sokak szerint vetekedtek Radics Kapitányéval, azonban az mindenképpen Barta mellett szól, hogy színesebb, változatosabb gitártémákat hagyott az utókor számára, mielőtt végleg búcsút intett a Kárpát-medencének. Az Ítéletnap esetében például Fenyő Miklós gyakorlatilag teljesen a háttérbe szorul Barta mellett, ami lássuk be, nem kis dolog. Szédült tempó, koszos-bluesos kemény rock hangzás, ítéletnap - a legtökösebb magyar számok panteonjában a helye!

8. Illés: A bolond lány (1967) Szörényi Levente, Bródy János

Valahol itt lépett ki az Illés a háromperces beatslágerek világából, és lépett rá egy olyan útra, amely végképp a műfaj legnagyobbjai közé emelte itthon. A bolond lány egyszerre végtelenül játékos és paranoid, és a saját képére formálja a Byrds-féle folk-rockot. Hat évvel később aztán egy funk-rockos új verzió is készült ebből, amely még ennél is jobban sikerült, de az nem vesz el semmit az eredeti dal értékéből.

7. Hungária: Rémlátomás (1968) Fenyő Miklós, S. Nagy István

Nem, nem a Csavard fel a szőnyeget a Hungária legjobb korabeli dala, hanem a kislemez másik oldalán található Rémlátomás. Ebben Fenyő nemcsak túllép a hagyományos rock and rollon, de a zenekar bedob mindent a fuzz gitártól kezdve a B-kategóriás horror sikolyokig. Ugyan Fenyőből nem lett Screaming Lord Sutch, aki a sokk-rock műfaj legnagyobbja volt akkoriban, de itt kellő átéléssel ordítozza a hideglelős szöveget, és teszi fel ezzel az i-re a pontot.

6. Kex: Elszállt egy hajó a szélben (1970) Doleviczényi Miklós, Baksa-Soós János

A Syrius mellett a Kex a korszak másik nagy ellehetetlenített zenekara, amely a határokat feszegető happeningjeivel túl is lépett a sima zenekar koncepcióján, és a műsornak sajnos csak a töredékét sikerült ráhagyni az utókorra. Akik csak a Kex legendáját ismerve valami nagyon lázadó zenére számítanának, csalódni fognak: az Elszállt egy hajó a szélben jazzes zongorafutamokra épül, és még egy fuvolaszóló is van benne - Baksa-Soós kiabálásán kívül kevés rebellis motívum van benne. Viszont minden formabontása ellenére popszámként is működik.

5. Zalatnay Sarolta: Nem várok holnapig (1967) Majláth Júlia, Fülöp Kálmán

Hogy az milyen idegesítő tud lenni, amikor veszekedés után várjuk, megteszi-e a másik az első lépést, vagy mi leszünk kénytelenek! Ebben a dalban Zalatnay Sarolta elhatározza, nem akar tovább mérges lenni a fiújára, és a temperamentuma láttán mi nemcsak annak a helyében nem lennénk, akivel ő összeveszik, de bizony annak sem, akivel ki akar békülni. A táncdalfesztivál zsűrije sem mert vele ujjat húzni, a minden kedélyessége mellett - a kísérő Omegának köszönhetően - kíméletlen sodrású szám első helyezést ért 1967-ben.

4. Illés: Eljöttél (1967) Szörényi Levente, Bródy János

Szövege agyongondoltsággal ugyan nem vádolható, a királyi udvarok hősszerelmes dalnokait megidézően szóló, csembalóval is megdobott Eljöttél mégis hibátlanul működik. A leheletfinom szám Szörényi Levente imádnivalóan kedves vágyódásától az undok kételyeken át jut el a viszontszeretés tudatának megkönnyebbült érzéséig, hogy a dalvégi meseszerű húrpengetések még sokáig visszacsengjenek a fülünkben. Számunkra az Illés itt ér a csúcsra.

3. Atlas: Segítség (1969) Hoffmann Sándor, Saly Géza

A hatvanas évek popkulturális robbanásáról csak egy elég esetleges és torz szűrőn keresztül lehetett értesülni a korabeli Magyarországon, így nem csoda, hogy több is észrevétlenül maradt a Nyugaton meghatározó műfajok közül. Az akkori magyar zenekarokat hallgatva úgy tűnik, hogy a soul például szinte teljesen visszhangtalan maradt nálunk - a nagyon kevés kivételek egyike a Segítség az Atlastól, ami viszont a kor vitathatatlan remekművei közé tartozik. Az alap elképesztően erős és dögös a mozgalmas basszussal és a határozott fúvósokkal, Flamm Ferenc énekes rekedtes, sebzett, mégis öntudatos hangja pedig tényleg hátborzongatóan hatásossá teszi a dalt, ami előtt talán még Otis Redding is fejet hajtana.

2. Atlantis: Kínai fal (1968) Neményi Béla, Sankó László

Aki csodálkozik, hogy mit keres a második helyen az utókor által igencsak mostohán kezelt Atlantis, az hallgassa meg ezt a megdöbbentően lendületes és energikus, pszichedelikus rockszámot, amely bármilyen korabeli olasz-francia kalandfilm autós üldözéses jelenetében ott szólhatna a háttérben. Nem véletlenül került fel külföldi válogatásra, és most már itt az ideje, hogy Neményi Bélát és tettestársait idehaza is megillesse a kellő elismerés.

Forrás: MTI/Friedmann Endre

1. Scampolo: Ne írjon fel rendőr bácsi (1968) Presser Gábor, S. Nagy István

És stílusosan ki más is nyerhetne, mint az a Scampolo, amely elsőként játszott rock and rollt Budapesten? Még akkor is, ha ezt a számot már jó fél évtizeddel később írta az alig húszéves Presser Gábor, aki pár hónapot játszott velük az Omegához való csatlakozása előtt, de azért Komár László éneke és Faragó Judy István gitárja is elengedhetetlen kellékei az őrülten dögös orgonával megbolondított, tempós és két percnél is rövidebb számnak. A szöveget pedig ki más is írhatta volna, mint a lista kb. felén szövegíróként szereplő S. Nagy István?

Ha úgy érzi, hogy valami kimaradt, ide írja meg!