Szombat este, a Saturday Night Live című műsorban Rihanna meglepő háttér előtt adta elő Diamonds című számát: a kilencvenes évek számítógépes grafikáját, ezen belül is a sávszélesség által erősen korlátozott netes animációkat idézte meg a vetítés. Aztán nem sokkal később Azealia Banks állt elő új videójával, az Atlantisszal.
A Fafi által rendezett klip ugyanazt a képi világot használja, mint Rihanna, csak éppen elsősorban a víz tematikáját használva (hullámzó tenger, cápák és egyéb vízi állatok, Posszeidon isten szobra). A figyelmes Quart-olvasónak bizonyára beugrik erről a seapunk mozgalom, amiről itt írtunk egy éve: a kizárólag mikroblogokon terjedő zenei-művészi stílus pont ugyanezt a kort, szín- és képi világot hasznosítja újra, ehhez lazán kapcsolódó zenei megszólalással (kb. elmosott, víz alatti hangzás).
Erre természetesen többen is felfigyeltek: seapunk-művészek panaszkodtak arra, hogy lenyúlták őket, és a vita olyan lapokba is bekerült, amelyek amúgy sosem foglalkoztak volna ezzel a (szub)szubkulturális jelenséggel: például a Buzzfeed, sőt, a VH1 is írt az "ügyről". Azért szerencsére nem őrült meg mindenki: volt, aki figyelmeztette a panaszkodó művészeket, hogy "hahó, a képernyővédő nem a te tulajdonod", továbbá mindig úgy működött a művészet és/vagy popkultúra, hogy a menő dolgokat előbb-utóbb egyre többen kezdték használni - arról nem is beszélve, hogy most az "eredeti", amit "elloptak", maga is egy újrahasznosítás.