Ők is mertek nagyot álmodni - magyar énekesnők külföldön

A londoni mendezsmenttel és producerekkel dolgozó Péter Szabó Szilvia nem az első magyar énekesnő, aki megpróbál betörni a nyugati piacra. Zalatnay Saroltától Király Lindáig több énekesnőnknek írt számot világhírű dalszerző, de az igazi siker egyelőre várat magára, valami mindig közbeszólt.

A NOX egykori énekesnőjét, Péter Szabó Szilviát idén szerződtette a londoni Crossfire Management nevű produkciós cég. A Crossfire Management honlapjáról kiderül, hogy a szerződtetett előadói eddig összesen 400 millió ember előtt léptek fel, kilenc No. 1 album és több platina- és aranylemez fűződik a nevükhöz. Azt már nem részletezik, hogy ezeket pontosan melyik előadójuk hozta össze, és mivel a magyar énekesnőt a honlapon nagyvonalúan "Európa egyik legsikeresebb női előadójaként" aposztrofálják, gyanítható, hogy ezek az adatok a NOX magyarországi eredményeit is magukba foglalják. A magyar énekesnő egy a Crossfire Management nyolc előadója közül, akik leginkább reményteljes, de (egyelőre?) nem túl ismert brit énekesek és remixerek, de ez persze még változhat. Mint ahogy az is tény, hogy Péter Szabó Szilvia londoni producerekkel és szerzőkkel kíséreli meg a nemzetközi áttörést, és az csak később fog eldőlni, hogy ezzel ő is a kevés sikerrel próbálkozó magyar énekesnők sorát fogja-e gyarapítani, vagy végre megszakítja-e a sorozatot. Annak ugyanis, hogy magyar énekesnő külföldön próbáljon szerencsét, csaknem félévszázados múltja van.

Legalább megismerhettük Janis Joplint

A beatkorszakban felszínre került három legnépszerűbb magyar énekesnő mind megpróbálkozott a vasfüggönyön túli karrierrel is. Közülük Zalatnay Sarolta jutott a legközelebb a tűzhöz: az énekesnőre még 19 éves korában figyeltek fel először brit menedzserek, és 1968-ban a Magyar Állami Népi Együttessel és Sztevanovity Zoránnal együtt kiutazhatott Londonba, cserébe a brit Nashville Teens együttes magyarországi turnéjáért. Zalatnay hároméves szerződést kötött egy londoni promóciós céggel, és mivel ő volt az első kelet-európai popelőadó, aki szerencsét próbált Nyugaton, elég komoly hírverés is volt körülötte - írja Sebők János Magya-rock című könyvében. Az Angliában Saroltaként futó énekesnőnek ráadásul nem akárki írt számot: az elsősorban reggae zenészként ismert Jackie Edwards korábban két listavezető dalhoz is segítette a Spencer Davis Groupot.

A Zalatnaynak írt Open Your Hands azonban nem futott be ilyen szép karriert - utólag talán naivitásnak is tűnhet az ötlet, hogy egy angolul alig beszélő magyar énekesnő labdába rúghat ott, ahol még Dusty Springfieldnek is csak ritkán sikerült. Ő azonban dicséretesen nem adta fel, és tovább ingázott London és Budapest között. Összeismerkedett egy sereg akkori popsztárral, a Bee Geestől Jimi Hendrixig, nagy nézettségű tévéműsorokban lépett fel, írtak róla az újságok, de a további felvételeiből sem lett sláger. A sok élményen kívül azért annyi haszna is volt ennek a három évnek, hogy Zalatnay itthon elsőként ismertethette meg a közönséget Janis Joplin bluesrockos világával. Ahogy ő mondta egy három évvel ezelőtti interjúban: "Ha visszagondolok, ez az egész meseszerűnek tűnik számomra."

Az Open Your Hands magyar verziója: Átölelsz még

Zalatnay a hetvenes években már inkább a KGST országokban próbálkozott, és ez a sors jutott Koncz Zsuzsának is, akinek szintén volt egy korábbi kísérlete: 1968-ban Joujana (ejtsd: Zsuzsanna) néven két slágerét is elénekelte franciául (Szőke Anni balladája, Fáradt vagyok), amelyek meg is jelentek egy kislemezen, Franciaország azonban akkor pont tele volt jobbnál jobb hazai énekesnőkkel, és másnak ott nem volt hely. A trió harmadik tagjának, Kovács Katinak is csak epizódszerep jutott Nyugaton: ugyan megnyert pár dalversenyt és fesztivált, illetve kapott ilyen-olyan díjat, karriert ő sem tudott csinálni kint. A vasfüggönytől keletre azonban szép sikereket ért el, noha a tehetségéből ennél jóval többre is futotta volna, ha valaki odafigyelt volna arra, hogy menedzselje őt. Talán nem véletlen, hogy valódi nemzetközi sikert a hatvanas évek magyar énekesnői közül csak az a Késmárky Marika ért el, aki az NSZK-ba disszidált, ahol Edina Pop néven szállt be a Dschinghis Khan együttesbe: ebben egy másik külföldre szakadt magyarral, Mándoki Lászlóval együtt énekelt valódi diszkóslágereket. (Illetve nagyon távolról kapcsolódik a témához a Shocking Blue-val valódi világslágereket éneklő Mariska Veres, aki viszont nem is volt magyar állampolgár, eleve Hollandiában született.)

Útlevél- és súlyproblémák

Az, hogy Magyarországnak tényleg világsztárjai legyenek, a hetvenes évek végén merült fel komolyabban, amikor a Hanglemezgyár és Erdős Péter is komolyan ráfeküdt a külföldi promócióra. Katona Klári vagy Szűcs Judith után például volt is külföldi érdeklődés Olaszországból illetve az NSZK-ból, de végül egyiküknek sem jött össze a nagy dobás. Pedig utóbbinak még a Boney M mögött álló Frank Farian is besegített, de hiába. Maga Szűcs Judith a Quartnak két éve azt mondta erről, hogy "útlevélprobléma miatt" nem lett sztár az NSZK-ban: "Ott kint kitalálták, hogy Judith néven csinálnak nekem lemezt, volt hozzá borító, sőt, menedzserem is, mert ott már kellett, hogy legyen, és ő egy idő után azt mondta, hogy ezt nem tudja tovább csinálni, mert nem tud heteket várni csak arra, hogy vízumot kapjak." Úgyhogy az énekesnő letett a további nemzetközi karrierről, és itthon folytatta tovább.

Erdős adúásza azonban a Neoton Família volt, melynek ő maga vette át a menedzselését, és az együttes a világsztárságtól messze volt ugyan, de pár országban azért felkerült a listákra, leginkább Ázsiában. "A nagy falat Anglia vagy az NSZK lett volna, és úgy jött az ötlet, hogy valami külföldi zeneszerző segíthetne ebben" - mondta erről két éve Csepregi Éva, aki akkor már szólóénekesnőként próbálta meg a lehetetlent, és ebben egy skót dalszerző, Bob Heatlie segédkezett neki. Heatlie - akinek a Japanese Boy és a Merry Christmas Everyone című, másoknak írott szerzeményei valódi slágerek voltak - 1984-ben kezdett dolgozni Csepregivel, és a munkakapcsolatból végül csak hazai slágerek születtek, no meg egy szerelem. Az énekesnő egy időre ki is költözött Heatlie-hez Edinburghba, de ez sem segített, és végül pár hónap után hazatért.

A rendszerváltás utáni popzenei klíma nem a szólóénekesnőknek kedvezett, és az sem véletlen, hogy elsőként egy olyan énekesnő került helyzetbe, aki a gyerekkorát Amerikában töltötte. Király Linda ráadásul zenész családból származott, és kezdettől fogva a majdani popkarrierjére készült. Itthon már húszévesen országosan ismert lett, majd egy évvel később, 2004-ben Londonba költözött, ahol ötéves lemezszerződést kötött vele a Universal, és olyan rutinos zeneiparossal dolgozhatott, mint a Darkchild néven elképesztően sok slágert gyártó Rodney Jerkins, aki Michael Jacksontól Beyoncéig rengeteg világsztárnak segédkezett már. A Can't Let Go című szám azonban - melyen Darkchild a kor szokásainak megfelelően csak egy az öt szerző közül - nem lett sláger, Linda várva várt angol nyelvű lemeze pedig sosem készült el. Az énekesnőben pedig állítólag a Fugees egykori tagja, Pras is látott volna lehetőséget - amennyiben lefogy. Ez azonban sajnos nem sikerült, Linda azóta hazatért, és a Google szerint a netezők leginkább a súlyproblémáira kíváncsiak.

Végül a Megasztár legutóbbi szériájának győztese, Radics Gigi kívánkozik még ide. A 16 éves lányra felfigyelt a legendás producer, Quincy Jones is, aki meg is hívta őt nyáron a Montreux Jazz Fesztiválra, és valósággal áradozott róla. Radics Gigi azóta már Amerikában forgatott videoklipet ahhoz a számhoz, melynek társszerzője a Leona Lewisszal is dolgozó Pascal Guyon. Az ő esetében azonban még nincs szó külföldi lemezszerződésről és menedzsmentről, de másodikos gimnazistaként ez nem rossz eredmény eddig, számára az ajtó még nyitva áll.