Biszexuális a 80 éves zenemogul

Whitney Houston felfedezője, a zeneipar egyik kulcsfigurája, Clive Davis új könyvében vallott erről. A Milli Vanilliről nem tudott.

Clive Davis a hatvanas évek második fele óta számít a zeneipar egyik legnagyobb hatalmú figurájának, mind a mai napig (mostanában a Sony kreatív vezetője). Számos legendás zenészt fedezett fel, szerződtetett le, vagy játszott egyéb jelentős szerepet a karrierjében (újraindította, más irányba terelte stb.). A legnevesebb közülük Whitney Houston, akivel különösen szoros kapcsolatban állt; de többek között Janis Joplin, Miles Davis, Bruce Springsteen, Santana, Aretha Franklin, Patti Smith, Billy Joel, Annie Lennox, Jennifer Hudson, Alicia Keys, Kelly Clarkson is dolgozott vele.

A most 80 éves Davis új, The Soundtrack Of My Life (Életem filmzenéje) című könyvében vállalta a nyilvánosság előtt, hogy biszexuális. Sokáig csak nőkkel volt szexuális kapcsolata. A híres-hírhedt New York-i Studio 54 tündöklése idején, "kellő mennyiségű alkohol elfogyasztása" után gondolta először, hogy "nyitottnak kell lennie" egy másik férfi közeledésére - és ami történt, az "megkönnyebbülést" hozott neki. 1985-ben vált el második feleségétől, ezután egyszerre volt kapcsolata két nővel és egy férfival. 1990 és 2004 között egy férfi doktorral élt monogám kapcsolatban, azóta egy másik homoszexuális kapcsolatban él. Partnereit nem nevezte meg. Az ABC televíziónak adott exkluzív interjújában arról beszélt, hogy a biszexualitást félreértik és lenézik: igenis van olyan, hogy valakit mindkét nem vonz (pontosabban őt leginkább a szerelmének személyisége), és a biszexuálisok nem "hazudós" heterók vagy melegek.

A Soundtrack Of My Life Clive Davis második önéletrajzi könyve (Anthony DeCurtis zenei újságíróval együtt írta); az első, Clive: Inside The Record Business címmel 1975-ben jelent meg, most főként az ezutáni életére fókuszál. Külön fejezetet kapott Whitney Houston, aki Davis szerint nem nézett szembe azzal, hogy milyen súlyos problémákkal küzd, egyes tisztánlátó pillanatait leszámítva. (Az énekesnő 2012-ben Clive Davis nevezetes, a Grammy-gála előtt minden évben megrendezett partijára volt hivatalos, amikor szállodai szobájában megfulladt.)

Clive Davis és Whitney Houston az előbbi 2011-es Grammy-gála előtti partiján

Clive Davis azt állítja, ő maga is meglepődött, amikor kiderült, hogy a Milli Vanilli lemezein valójában nem a két jóképű tag énekel; pedig sokan azt hitték, ő is részese volt az átverésnek. Ismét előkerül a történet, hogy Janis Joplin úgy vélte, leszerződtetését némi szexuális kedveskedéssel kellene megpecsételnie; Davis azonban ezt elhárította. A könyvről írt cikkek kiemelik, hogy sok szó esik arról, hogy melyik zenésznek milyen húzásokat javasolt azért, hogy népszerűbbek, jobban eladhatók legyenek a lemezeik; így például Bruce Springsteen megfogadta a javaslatait, míg Kelly Clarkson vitázott vele: amikor a menedzser ragaszkodott hozzá, hogy elénekelje a Since U Been Gone-t, Davis megfogalmazásában "hisztérikus zokogásban tört ki" - aztán ez lett egyik legfontosabb slágere.

Clive Davis az említett ABC-s interjúban arról is beszélt, hogy máig végighallgatja az összes dalt, ami a Top 40-be bekerül. Úgy látja, hogy az ő munkája a hatvanas évek óta azonos maradt, noha sokan a zeneipar alapvető átalakulásáról beszélnek. Clive Davis "nem igazán figyelt, amikor a vinylből kazetta lett, a kazettából cd, a cd-ből meg mp3"; az ilyesmit másra hagyja. "A lényeg ugyanaz: megtalálni azt a zenészt, aki bekerül a Dicsőségcsarnokba, akinek a dalait száz meg száz év múlva is éneklik majd az emberek." Nem fél attól, hogy vége a zeneiparnak, hiszen "nem lehet elképzelni a civilizációt zene nélkül, annyira az emberek életének részévé lett, és az is marad örökké."