Hatvanöt éves korában szívelégtelenség miatt elhunyt Peter Banks gitáros. Gyerekkorától gitározott, 1966-ban csatlakozott a mindössze két kislemezt megjelentető, de a brit pszichedelikus rock egyik gyöngyszemeként számon tartott The Syn zenekarhoz. Itt játszott először Chris Squire basszusgitárossal, majd vele és Jon Anderson énekessel néhány rövidebb kitérő után a Yesben jött össze 1968-ban. Peter Banks a zenekar első két lemezén (Yes, 1969, Time And Word, 1970) játszott, utóbbi megjelenésekor már nem volt a zenekar tagja. A Yes, mint tudjuk, a progresszív rock egyik legsikeresebb és leghoszabb időn keresztül fennmaradt együttese lett. Bár a Peter Banksszel közös kezdeti időszak még sokszínűbb volt, mint a később tökélyre vitt Yes-hangzás, a gitáros így is a progresszív rock egyik legjelentősebb formálójaként vonult be a poptörténelembe.
Távozása után Flash néven alakított zenekart, amelyben megfordult a Yesből szintén kilépett Tony Kaye billentyűs is. A három Flash-lemezt a progresszív rock rajongói úgy tartják számon, hogy ezek azt mutatták meg, merre mehetett volna tovább a Yes, ha Banks tagja marad. 1973-ban adta ki első és legfontosabbnak tartott szólólemezét: a Two Sides Of Peter Banksen olyanok játszanak vele, mint Jan Akkerman, Phil Collins, Steve Hackett és John Wetton; a lemez borítóján Peter Banks "két oldala" látható. Ebben az évben szeretett bele Sydney Foxx énekesnőbe is, akivel az Empire együttest alakította meg. Összeházasodtak, majd elváltak, de a zenekar még ezután is működött egy darabig. Peter Banksnek ezután voltak aktívabb időszakai, amikor zenekaraival és szólóban is lemezeket adott ki; a nyolcvanas években viszont jobbára hallgatott. A kilencvenes évektől ismét többször állt nyilvánosság elé, különféle felállásokban, gyakran improvizatív zenét játszva. 2007-ben a MiniProg fesztiválon Budapesten járt, Harmony In Diversity nevű zenekarával lépett fel az A38-on.