Baj-e, ha vetkőzik a női DJ?

Az utazó DJ-k életéről szóló videóban Nina Kraviz habfürdőt vett, ezzel hatalmas vitát kiváltva. Milyen előítéletek léteznek a női DJ-kkel szemben, és mit kell vagy szabad nekik? Kihasználhatják-e az adottságaikat? Mi a helyzet Magyarországon?

Ismét hatalmas vita bontakozott ki az elektronikus zenei világban, ám ezúttal nem Deadmau5 vagdalkozása volt a kiindulópont (lásd: a DJ-k csak gombokat nyomogatnak; "minimális munka, maximális profit") hanem egy rövidke videojelenet: Nina Kraviz, a nemzetközi hírű, Magyarországon is többször járt orosz DJ-producer egy róla szóló kis portréfilmben habfürdőt vesz. Nyilván meztelenül, bár egy átlagos popklipben kevesebbet takar az énekesnőből a ruha, mint itt belőle a hab. Ez azonban önmagán túlmutató jelentőségre tett szert: az elektronikus zenében, illetve tágabban a zeneiparban tapasztalható szexizmusról folyt a vita.

Habfürdőgate

A Resident Advisor az egyik legnevesebb lap az elektronikus zenei világban. Új, Between the Beats című sorozatukban a világutazó DJ-k életét követik. Első alkalommal Nina Kraviz turnéját filmezték pár napig, Bulgária, Belgium és Németország között repkedve, a reptérről a szállodába, onnan a fellépésre, vissza a szállodába, a reptérre stb. Nina Kraviz őszintén beszél arról, hogy miközben játszik, egy hatalmas család tagjának érzi magát - ám mikor egyedül van a hotelben, mindez illúziónak tűnik, és valójában meglehetősen magányos. De még így is a DJ-zés a világ legjobb munkája. Viszont az alább megtekinthető videóból nem az váltotta ki a legnagyobb hatást, amit mond, hanem hogy 5:41-től úgy beszél, hogy éppen a fürdőkádban ül.

Pedig Nina Kraviz éppenséggel korábban sem titkolta, hogy igen vonzó nő - elég csak megnézni a róla készült fotókat vagy nagylemezének a borítóját. Mint ennek kritikájában írtuk, zenéjét is meghatározza "a csábítás ősi trükkje", vagyis az, hogy egyszerre hideg és távoli, másrészt érzéki és vonzó. Mégis, bár korábban esett már szó Nina Kraviz külsejéről és a szexizmusról (egyszer azt nyilatkozta, hogy sokan kérdezik: kivel feküdt le, hogy idáig jutott; vagy azt, hogy ki az a férfi, aki valójában a zenéjét csinálja), a habfürdőzés, illetve a videót nyitó tengerparti bikinis jelenet valóságos lavinát indított el.

Már a Resident Advisor oldalán is nagy vita alakult ki a kommentekben. Az egyik véglet szerint Nina Kraviz nem zenéjének erényeivel próbálja magát eladni, hanem azzal, hogy jól néz ki. Mivel a DJ-k világa amúgy is túlzottan férfiközpontú, ez nemcsak önmagában problémás, hanem a szexizmust is erősíti: azt üzeni, hogy helyes a "ha nő vagy, akkor nem az számít, hogy mit csinálsz, hanem az, hogy jól nézz ki" hozzáállás. Van ennek egy olyan változata, hogy valójában a videó készítői a szexisták, a szegény (és eszerint nem túl eszes) Nina pedig hagyta magát manipulálni. A másik véglet szerint, ha egyszer Nina Kraviz jól érzi magát a bőrében, és a szexualitását is elfogadja a személyisége részeként, akkor talán ne holmi fórumozók mondják meg neki, habfürdőzhet-e, vagy sem.

A Ninát elítélő álláspontot legkeményebben talán a Balaton Soundot is megjárt Maceo Plex fogalmazta meg egy törölt, de Nina Kraviz Facebook-oldalán megőrzött bejegyzésben. "Igazán örülök, hogy a kihívó szexualitás és a felületesség végre átveszi a lemezvadászat és a stúdióban eltöltött végtelen órák helyét. Bárcsak tudtam volna ezt húsz évvel ezelőtt, több időt töltöttem volna a konditeremben" - írta, a biztonság kedvéért hozzátéve, hogy ez szarkazmus volt. Majd írt egy listát azokról a nőkről, akik kizárólag király zenéikkel vitték előre az elektronikus zene ügyét. Sajnos, mint arra Nina Kraviz felhívta a figyelmet válaszában, egyikük, Cassy Britton egy mixlemezének borítóján éppenséggel anyaszült meztelenül fekszik. Arról nem is beszélve, hogy Maceo Plex ne játssza az "aszexuális puristát", hiszen írt ő is a szexualitással eljátszó számokat (Girl, I Like Your Style, Under The Sheets).

Ennél is nagyobb figyelmet váltott ki Greg Wilson írása. A legendás DJ, aki például a manchesteri Hacienda klub rezidenseként ott volt a brit elektronikus zenei kultúra születésénél, Nina Kraviz karrierjének indulásánál is segédkezett: kiadta egy kislemezét, beajánlotta egy komoly menedzsmentnek. A blogján megjelent, az Independent által is átvett írás szerint Nina női vonzereje egyrészt áldás, ami segít neki a megérdemelt hírnév felé vezető úton, másrészt átok: mindig lesznek olyanok, akik azzal fogják vádolni, hogy csak ennek köszönhet mindent. De Wilson szerint tévedés Ninát az áldozat szerepében bemutatni (legyen a Resident Advisor vagy a zeneipar általános szexizmusának áldozata): ő maga "alakítja a saját mítoszát", erőteljes - és persze ezáltal vitákat kavaró - mondanivalója van. "Nem mondom, hogy nem fog soha tévedni, hiszen ez is része az utazásnak, de az biztos, hogy képes magára vigyázni".

Greg Wilson írásának legalább ennyire érdekes része az, ahol a női DJ-kkel szembeni hátrányos megkülönböztetést történeti kontextusba helyezi. Régebben, amikor a DJ-k még beszéltek a számok között, sokan gondolták, hogy a férfihang a megfelelő ebben a szituációban, egy diszkóban konferáló női hang "egyszerűen nem hangzik jól". Ez pedig arra vezethető vissza, hogy a rádiókban is a legtöbb műsorvezető férfi volt. A mai világban is jelen vannak az előítéletek: elég megnéznünk a DJ-toplistákat, ahol (szó szerint) csak mutatóban szerepelnek nők; azt, hogy hányszor próbálják meg kihasználni a nők külsejét (egészen a topless DJ-k jelenségééig), szemben a férfiakéval - vagy éppen ott van az, hogy azt mondjuk: "női DJ", mintha a jelző nélküli DJ csak férfi lehetne.

Srácok, ez most komoly?

Bár Greg Wilson írása kiegyensúlyozottnak és körültekintőnek tűnhet, Nina Kraviz miután szépen megköszönte, ezt a kommentárt fűzte hozzá: "Néha szeretném azt kiáltani: 'Srácok, ez most komoly?' Nem unjátok még ezt a tízszeresen is halott 'nők a zeneiparban' témát, és azt, hogy egy fiú azt csinál, amit akar, de egy lánynak rendesen kell viselkednie?" Szerinte egyszerűen abszurd, hogy - akár negatív, akár pozitív megközelítéssel - ilyen felzúdulás lett a szóban forgó jelenetekből. "A videó az utazó DJ-kről szól. És a DJ-k néha fürdenek. Bulgáriában meg a tengerparton volt a buli. Szóval nekem ott is télikabátban kellett volna megjelennem, nehogy véletlenül valaki félreértelmezze a bikinimet?" Mint Nina Kraviz kifejti, ő olyan művész, aki a saját útját járja (még menedzsere sincs), aztán valaki ezt vagy szereti, vagy sem - és ennyi. "Halál a szexizmusra és a hasonló baromságokra" - hadd legyenek a művészek azok, akik lenni akarnak, függetlenül a nemüktől, bőrszínüktől, szexuális beállítottságuktól.

A Fact magazinban megjelent cikk keményebben fogalmaz. Greg Wilson írását némileg igazságtalanul így foglalja össze: "Hé, Nina, tök jó, hogy ilyen vonzó vagy meg minden, csak nem fognád vissza magad egy kicsit? Bizsergeted a péniszünket, és így nem tudunk koncentrálni!" A szerző szerint leereszkedő megközelítés Nina Kraviz "mítoszáról" írni: "Nőnek lenni nem mítosz. Van testünk és van lelkünk, és sem többek, sem kevesebbek nem vagyunk, mint nők, amikor a nőiségünket különféle módokon megjelenítjük. Egy szépnek tekintett nőnek nem kell 'elviselnie és kihasználnia' az adottságait - az egyetlen dolog, amit sajnos el kell viselnie, ez a leereszkedő hozzáállás a férfiak részéről."

Melissa Fong feminista egyetemi oktató írásában szintén arról van szó, hogy a "jóindulatú" megközelítések többsége is másként kezeli a férfiakat és a nőket. Az, hogy a nők hogyan használják ki az adottságaikat, köztük külsejüket, sokkal inkább problémává válik, mint ugyanez a férfiaknál. A jóindulatú antiszexisták óvnak attól, hogy a nők a testük miatt áldozatul essenek a zeneiparnak (vagy egyébnek), mintha a nők testisége eleve - legalábbis potenciálisan - rossz lenne. Ez az európai kultúra régi hagyományára vezethető vissza, amelyben a férfiak a racionalitást képviselik, a nők pedig az irracionális testiséget. Nem a női testiség "káros hatásainak" leküzdése a cél, hanem az ehhez kapcsolódó negatív sztereotípiák ellen kell fellépni. Különösen igaz ez az elektronikus tánczenére, ami ugye kifejezetten a testre ható műfaj, így azok művelik jól, akik értik, hogyan hat a zene a testre.

Persze nem kizárólag komoly cikkek születtek a témáról. Így például a Nina Kraviz és Seth Troxler habfürdőzős fotóját egymás mellé helyező kép mintájára egy teljes mikroblog indult fürdőző DJ-kről.

Magyarország: még mindig sokan szkeptikusak a lány DJ-kkel szemben

Magyarországon is vannak női DJ-k, sőt, működik egy kifejezetten belőlük álló kollektíva is. A 2011-ben alapított SheFire-nek hat DJ a tagja, akik különböző stílusokban játszanak a technótól a drum and bassen át a dubstepig: DJ Ren, Zosha, Miss Cheeky, Mira, Kebab, DSH. A SheFire-ből DJ Ren, az immár 12 éve aktív drum and bass-DJ válaszolt a Quart kérdéseire; ő egyébként így jellemezte magát: "A mai napig sokszorosan több időt fordítok egy buli előtt arra, hogy kiválasszam a lemezeket, amiket játszani fogok, mint arra, hogy sminkeljek." Szerinte a Nina Kraviz-ügyben kicsit "túlbeszélték a témát". "Egy jó producerről van szó, aki történetesen nő. Nyilván erre rá lehet játszani, és talán nem is baj, de ha mondjuk zeneileg kevésbé értékelhető emberről volna szó, akkor érthetőbb lenne számomra a felháborodás" - mondta DJ Ren. Ő maga pályája kezdetén sok előítélettel találkozott. "Csak akkor fogadott be a szcéna, amikor bizonyítottam technikailag és szelekcióban" - mondta, hozzátéve, hogy "manapság ez talán már egyszerűbb, de még mindig sokan szkeptikusak a lány DJ-kkel szemben."

DJ Ren szerint van különbség férfi és női DJ-k között, mármint csak a zenét tekintve is. "A nők általában sokkal emocionálisabbak a zenélésben (is), egyértelműen máshogyan válogatnak a zenék közül, kevésbé technikai megközelítéssel játszanak. Ezért ha jók, akkor gyakran kiemelkedő és emlékezetes a produkciójuk. Vegyük például DJ Stormot vagy DJ Flightot, akik biztos, hogy nem a női mivoltukkal lettek a Metalheadz és egyben a drum and bass meghatározó DJ-i." Az igaz, hogy a nők külsejére mindig jobban figyelnek, mint a férfi DJ-kére. "Elvárás, hogy egy lány DJ-nek csinosnak, jól öltözöttnek kell lennie, ugyanakkor zeneileg, technikailag legalább olyan felkészültnek, mint egy férfinak" - fogalmazott DJ Ren, aki szerint "ez az élet szinte minden területén így van, egy építészre ugyanez igaz. Gondoljunk csak bele: ha egy nő fiúsan öltözik, akkor azért tesznek megjegyzést, ha topisan jelenik meg valahol, akkor azért, ha mutogatja magát, akkor az a gáz." Van, hogy a buliszervezők ki akarják használni ezt a fajta különös figyelmet, ami a női DJ-kre irányul: "Előfordult, hogy azért hívtak bulira, mert nő vagyok, mert jobban mutatok a pultban, vagy még inkább egy adott tematikus estén eleve az volt a szempont, hogy csak lányok játsszanak."

Egy bizonyos értelemben nagyon is ki lehet használni ezt a megkülönböztetést. "Egy női DJ-től tapasztalataim szerint jobban fogadják a dallamosabb, érzékenyebb, vagy épp a kísérletezősebb, érdekesebb zenéket, vagy az olyan új irányzatokat, mint az aktuális szerelmem, a 140-150 BPM-es amenes dolgok - tehát olyanokat, amik nem kifejezetten tánctérrobbantók." A SheFire ki is használja azt, hogy egy hat női DJ-ből álló kollektíva "jobban eladható", és így, a tagok zenei sokszínűségén keresztül próbál lazítani az egyes tánczenei stílusok közötti elzárkózás merevségén. "Úgy gondolom, hogy a drum and bassen belül elértem, akit csak lehetett, de rengeteg potenciális zeneszerető kimaradt. Hatunk közönségének összessége már egy másik bázis, ráadásul valószínűleg tovább növelhető. Közel két év után már tisztán látszik, hogy az elgondolás helyesnek bizonyult. Egyre többen jönnek el a bulijaimra, illetve egyre több olyan hallgatója van a rádióműsoromnak (Dzsungel Könyve a Tiloson kedden esténként), aki a SheFire miatt kezdett el figyelni rám, pedig korábban nem ismerte a drum and basst, jungle-t, vagy úgy gondolta, nem szereti."

Ami a vetkőző DJ-ket illeti, ezt DJ Ren nagyon is problémásnak látja: "Bármilyen tevékenység promóciójára, eladására történik is, nőként lealacsonyítónak, megalázónak érzem." Másfelől viszont úgy érzi, hogy drum and bass DJ-ként nem akarja ezt magára vonatkoztatni, nincs köze ahhoz, amit ő csinál: "Mióta DJ-zek, jönnek-mennek olyan lányok, akik kedvet kapnak hozzá, hogy mutogassák magukat a DJ-pultban. Ezek rendszerint rövid életű próbálkozások, hiszen nem a zene miatt csinálják, nem is érdekli őket igazán. Így nem becsüli meg őket se a közönség, se a promoterek, se a klubok, hamar elfelejtődnek. A vetkőzős DJ lányok sem zavarnak szerintem sok vizet. Persze kellemetlen, ha kívülállóknak időről időre el kell magyaráznom, hogy nem vetkőzöm, hanem zenéket válogatok és mixelek össze, de hát ez majd elmúlik."