Az énekesnő a fő vonzerő - az AlunaGeorge a Quartnak

Aluna Francis énekesnő és George Reid producer duójáról, az AlunaGeorge-ról 2012-ben írtunk először. Azóta kinevezték őket 2013 egyik lehetséges befutójának; a You Know You Like It Tesco-reklámba került bele, az Attracting Flies top 20-ba jutott a brit listán. Body Music című, július végén megjelenő bemutatkozó nagylemezüket komoly várakozás övezi. A duó producertagjával, George Reiddel beszélgettünk telefonon lemezeladásokról, britségről, vicces jelzőkről, kísérletezésről.

Az interjúitok és a zenétek alapján is úgy tűnik, hogy amikor elkezdtétek az AlunaGeorge-ot, nem a slágerlistás helyezéseket tartottátok szem előtt. De most, hogy nemsokára megjelenik az első lemezetek, van azért bennetek valami várakozás?

Nehéz ezt megmondani. Ez ugye olyan dolog, amire semmilyen hatásunk nincs. Magát a lemezt pont ugyanúgy készítettük, mint ahogy mindig is zenét írtunk. Nagy szerencsénk volt, hogy mostanában több dalunk is feljutott a slágerlistákra; sokkal nagyobb sikereket értünk el, mint amire számítottunk, amikor elkezdtünk zenélni - elsősorban saját magunk örömére. Szóval nem tudom.

Az, hogy a Disclosure lemeze az első helyen nyitott az albumlistán, számotokra is jó jel, nem? Mintha az elmúlt éveknél nyitottabbak lennének a lemezvásárlók az ilyesféle zenékre.

Lehet, nem tudom. Az nagyon jó volt, hogy a Disclosure számában rengetegen hallották Alunát, sokkal többen, mint amennyire számítottunk. [A White Noise, amelyben ő a vendégénekes, a brit slágerlista második helyéig jutott]. Közülük elég sokan voltak olyanok, akik aztán a mi zenénkkel is megismerkedtek, aminek nagyon örültünk. Szóval lehet, hogy lehetnének elvárásaink, de tényleg azt gondoljuk erről, hogy erre nincs hatásunk, és már az is nagyon boldoggá tesz minket, amit eddig elértünk, amilyen sokan eddig meghallgattak minket. Eddig minden nagyszerűen alakult.

Mostanában mindenhol ott vagytok a sajtóban, még olyan meglepő helyeken is, mint a Vogue. A lap azt írta rólatok, hogy "nagyon brit" a zenétek. Én magam a Lost And Found című számban hallok erős brit hatást, másokban nem annyira. Szerinted mennyire brit a zenétek?

Hát ez nehéz kérdés, főleg, mert ugye manapság az internetnek köszönhetően azt hallgatsz meg, amit csak akarsz, vagyis nem korlátozza a zenehallgatási szokásokat az, hogy hol élsz. Az mondjuk biztos, hogy Aluna kiejtésén hallani, hogy ő brit... [gondolkodik] Szóval nem tudom. Az biztos, hogy direkt nem akarunk brites zenét írni, leszámítva azt, hogy néhány nagyon britnek tartott műfaj, a garage, 2-step hatása megjelenik a lemezen. Úgyhogy ha mégis ránk lehet mondani, az onnan jön, hogy Londonban, illetve a környékén élünk, és ez nyilvánvalóan hat ránk - mármint az egész környezetünk, nemcsak a zene, ami szól körülöttünk.

Sokféle jelzővel írtak le titeket, a futurisztikus R&B-től a kísérleti popig és tovább. Volt olyan leírás, amit különösen találónak tartottatok, vagy olyan, ami különösen vicces volt?

Az igaz, hogy mindenféle őrült összetételeket is megalkottak a zenénk leírására, de szerintem ez tök jó dolog, úgyhogy nem akarok kiemelni semmit. Az meg külön vicces, hogy mennyire eltérő jellemzésekkel álltak elő, bár persze voltak olyanok, amik gyakrabban felbukkantak. Hízelgő, hogy ennyi mindent bele tudnak hallani a számainkba.

A "kísérleti" jelzőhöz mit szólsz? Tényleg kísérletezel?

Igen, persze. A lemezen hallható hangok nagy része úgy született, hogy rengeteg időt töltöttem a számítógép előtt és elviselhetetlen zajok sokaságát gyártottam, míg rátaláltam egy-egy jó hangzásra. Ezt évek óta csinálom, és remélem, hogy végül meglett az eredménye. Aztán ott van még az is, hogy a zenénknek ezt az oldalát össze kell egyeztetni a klasszikus értelemben vett dalokkal, az énekkel. El kell találni a megfelelő egyensúlyt a kísérletezés és a dalszerűség között. Eltartott egy darabig, amíg összejött az, hogy egyfelől kísérletező legyen a zenénk, másrészt pedig legyen benne olyasmi, ami akkor is benne marad a füledben, amikor mész haza a buliból, vagy akár mi is emlékszünk rá, amikor hosszú órák után kijövünk a stúdióból.

AlunaGeorge Forrás: Universal Music Hungary

Miközben így kísérletezel, szem előtt tartod azt, hogy milyen Aluna hangja: mi az, ami illik hozzá, vagy éppen érdekes kontrasztot alkot vele? Vagy egyszerűen csak jó hangokat keresel?

Nagy szerencsém van, hogy Alunának olyan nagyszerű hangja van, ami egyrészt önmagáért beszél, másrészt a legtöbb környezetben jól működik. Jó, mondjuk lehet, hogy egy pörgős, boldog rockdalba nem igazán illeszkedne, de nagyon sok másféle zenébe igen. Úgyhogy nem kell igazán gondolkodnom ezen a kérdésen. Amúgy sincs a mi zenénk túlgondolva, elsősorban az ösztönünk és az ízlésünk vezérel minket. Ha már, akkor inkább arra szoktam vigyázni, hogy ne zsúfoljam túl a zenét olyan megoldásokkal, amik elvonhatnák a figyelmet Aluna énekéről, hiszen mégis csak ő a legfőbb vonzereje a dalainknak.

Ha választanod kellene, hogy Timbalanddel dolgozol együtt vagy a Neptunesszal, melyikük lenne az? [A kilencvenes évek végének, kétezres évek elejének legnagyobb slágergyárosait gyakran emlegetik az AlunaGeorge legfontosabb hatásai között.]

Hú, ez nagyon jó kérdés... Azt hiszem, inkább a Neptunes lenne az. Pharrell Williams igazán egyedi zenéket ír.