Hogyan lett belőletek dalszerző? Ha egy fiatal zenei pályára akar menni, akkor inkább énekes, zenész, sztár szeretne lenni, nem?
Nagyon hamar, tizenhat éves korunkban kezdtünk dalokat írni, csak a móka kedvéért. Nem is realizáltuk, hogy ez igazából dalírás, csak szórakoztunk, csináltuk a magunk kis projektjét. Aztán kitaláltuk, hogy jó lenne stúdióba menni, igazi, modern zenét csinálni. Megkerestünk néhány producert Ausztráliában, és sikerült néhány ötletünket meg is valósítani - és ezzel be is indult az egész. Szerződést kötöttünk egy zeneműkiadóval [olyan cég, amely nem kész felvételekkel, lemezekkel foglalkozik, hanem szerzeményekkel], átköltöztünk Nagy-Britanniába, és néhány év munka után most itt vagyunk.
Nem voltatok csalódottak, hogy "csak" dalszerzők voltatok?
Nem. Mindig nagyon szerettünk a stúdióban dolgozni, zenéket írni, ez volt az álmunk. A dj-zés később jött, mert az elektronikus zenét is imádtuk, rengeteget jártunk a klubokba - olyanok voltunk, mint a legtöbb ember itt ezen a fesztiválon. Egyre inkább az elektronikus zene irányába mozdult el az ízlésünk, és akkor megtanultuk kezelni az erre alkalmas programokat, egyszerűen mert így egyszerűbb volt ilyen zenét írni. És aztán ha már voltak ilyen számaink, természetesen jött, hogy akkor dj-zzünk is.
Az a mottótok, hogy "Art before Chart". Előfordult, hogy választanotok kellett a művészi céljaitok és a slágerlisták követelményei között?
Igen, nagyon gyakran, főleg, amikor dalszerzők voltunk. Nagy nyomás nehezedett ránk, hogy olyan zenét írjunk, ami minél inkább hasonlított a slágerlistákon már bizonyított más dalokra. De a mottónk mindig is az volt, hogy az a fontosabb, hogy művészi értelemben hű maradjál magadhoz, és csak ezután jöhet az, hogy a slágerlista követelményeit figyelembe veszed. Ez volt az egyik fő oka, hogy belevágtunk a saját számok készítésébe, mert így tényleg olyan zenét írhattunk, amilyet szerettünk volna.
Gondolom, dalszerzőként ez nehezebb, mert másnak dolgozol.
Igen, de azért azt is nagyon szerettük. Olyan, mintha egy másik kalapot vennél fel.
Sokat dolgoztatok együtt más producerekkel, Steve Aokival, Afrojackkel, Nicky Romeróval stb. De ugye ti magatok is egy együtt dolgozó páros vagytok, ráadásul ikertestvérek. Milyen ebbe bevonni még egy külső embert?
Rengeteget veszekszünk a stúdióban, de mindig csak kreatív dolgokról, hogy mit hogyan csináljunk - és ezekből végül mindig kijön valami, amivel mindketten elégedettek vagyunk. Amikor mással dolgozunk - mármint amikor a stúdióban találkozunk, mert sokszor csak az interneten keresztül mennek ezek a kollaborációk -, akkor igazán varázslatos dolgok történnek, például amikor Nickyvel zenéltünk együtt. Másokkal soha nem veszekszünk, mindig csak egymással. [nevetnek]
Felléptetek nagy elektronikus zenei rendezvényeken és popsztárok előtt is. Mi a különbség a kettő között, mást kell játszanotok?
Britney Spears és Nicki Minaj előtt játszottunk a Femme Fatale turnén, és teljesen más élmény volt, mint mondjuk egy ilyen fesztivál, mint a Balaton Sound. Ott nem klubberekből áll a közönség, nincsenek annyira megőrülve a tánczenéért. Emiatt aztán egészen mást kell játszani nekik, könnyedebb zenét. De azért igazából a ravereket imádjuk, a tánczene őrültjeit: ők a mi igazi közönségünk, nekik szeretünk a legjobban játszani.
Közben viszont egyfolytában arról van szó, hogy a pop és az elektronikus tánczene egyre közelebb kerül egymáshoz.
Igen, és ez tök jó. Ha népszerű dolog rave-eken megőrülni, az minket csak boldoggá tesz.
Nemrég kaptatok egy rezidensi állást Las Vegasban.
Igen, hathetente játszunk a Hakkasan nevű klubban; ez a legújabb és persze legmenőbb klub most Vegasban. De olyan is van, hogy egy héten háromszor játszunk. Felléptünk már Tiësto, Hardwell, Deadmau5 mellett, és még nagyon sok más nagy emberrel.
Ibizán is játszottatok sokat. Mit gondoltok arról, amiről elég sok szó esett a sajtóban, hogy Las Vegas letaszította a trónról Ibiziát?
Igen, erről sokat beszélnek. Szerintem Ibizának mindig megmarad a varázsa, mert egy csodálatos sziget, ennek a zenei műfajnak a központja - meg hát spanyol, és emiatt is különbözik minden mástól. Viszont az is baromi jó, ami éppen Vegasban történik. Tele van energiával, az amerikaiak egész egyszerűen imádják a tánczenét.