Igazi, nyers rock and roll - a Slovenly kiadó vezetője a Quartnak

A Renóban 702 Recordsként induló, majd 2002-től Slovenly Records néven futó kiadó az mára egyik legfontosabb underground terjesztő lett a garázsrock és a furán, de izgalmasan elbaszott punkzenék világában. Fent vannak a fontosabb zeneblogok radarjain, húszéves szülinapi bulijukon pedig többek között a garázsrocklegenda The Sonics koncertje volt a fő attrakció. Nagy halom kiadványuk hallgatható meg a Bandcampen itt. A kiadó megalkuvásokat nem kötő vezetőjével, Peter Menchettivel beszélgettünk.

Úgy tűnik, az indie rock után mostanra a garázsrock lett a legtrendibb stílus a rockzenében.

Nem igazán tudom, mit gondoljak, mert mi is a garázsrock? Vannak zenekarok, akiket ide sorolnak, de valójában nem azok. Márciusban volt szerencsém együtt dolgozni Buck Ormsbyval, az Etiquette Records alapítójával, amikor a Sonics játszott a huszadik születésnapi bulinkon Renóban. Ő mesélte, hogy egy bellinghami garázsban fedezte fel őket. Innen jön a megnevezés. Számomra az igazi, nyers, alacsony költségvetésű rock and rollt jelenti. Hogy ebbe hogyan illik bele Jacco Gardner, azt nem tudom. Esetleg megkérdezhetnénk a magukat az alagsorok királyainak [Kings of Basement Rock] nevező Penetratorst. Nekik biztos lenne egy-két gondolatuk a dologról.

Miben különbözött a garázsrockszíntér a maitól, amikor a Slovenly Recordsot kezdted?

Még nagyon kis közönség előtt léptek fel az olyan bandák, mint az Oblivians vagy a Teengenerate. A szülinapi bulinkon fellépő Gories tagjai mesélték, mennyire keményen oda kellett tenniük magukat akkoriban, és hogy milyen gyakran csak tíz-húsz embernek játszottak Detroitban. A dolgok sokat változtak, de újra és újra tapasztalom, hogy ezeknek a zenekaroknak legalább tíz év, mire akkora közönséget gyűjtenek össze, amekkorát szeretnének. Csak azok juthatnak előre gyorsabban, akik mögött pénz is van, a töretlen munka mellett. A Black Lips egy jó példa erre. Széthajtották magukat, mire a Vice segítségével befutottak. Abban az időben, amikor a Slovenlyt kezdtem, még atlantai házibulikban játszottak.

Mi a célod a Slovenlyvel? Szeretnél szintet lépni, nagyobbra nőni vagy inkább megmaradnál az undergroundban?

A fő célom, hogy a zenekaraink meg tudjanak élni a zenéjükből. Rengeteg energiát fektetünk a promotálásukba. Ha ők is lelkiismeretesen odateszik magukat, klipeket készítenek, tartják a kapcsolatot a közönségükkel, évente 3-6 hónapot turnéznak, folyamatosan vesznek fel új zenéket - akkor néhány éven belül elérhetik, hogy annyi pénzt keressenek, amennyit egy szar meló fizetne. Öt kemény év után egy jó zenekar akár egész jól megélhet a zenéből. Még gazdagok is lehetnek, ha összejön nekik egy sláger, de mindannyian tudjuk, napjainkban a slágerek szarok. Ezért nem is akarunk slágereket a Slovenlynél, vagy ezekből meggazdagodni.

Amikor eljut hozzád egy új, ismeretlen zenekar demója, mire figyelsz elsősorban, mit keresel?

Valamit, amit korábban nem hallottam, de beleillik a Slovenly katalógusába. Nehéz ezt kifejezni, de amikor hallom, akkor tudom. Joe az őrültségeket keresi, ami valószínűleg nem sokban különbözik attól, amit mondtam: tehát, amit nem hallottunk még korábban.

Vannak olyan új előadók a szintéren, akik az új Black Lips vagy Ty Segall lehetnének?

Bármelyik zenekar, amelyik jó lemezeket készít és keményen dolgozik. Ez bármelyik lehet a mi zenekaraink közül. Nem akarok szerénykedni, az összes lemezünket jónak tartom, különben nem csinálnám őket. Néhány az aktuális kedvenceim közül: Useless Eaters, Shannon & The Claims, Blind Shake.

Miért vannak az alkiadóitok? Mi köztük a különbség?

A Black Gladiatort DJ Bazooka Joe gondozza. Ő amúgy a menedzser a Slovenlynél. Az I Shit In The Milk kiadót akkor alapítottam, amikor Spanyolországban éltem. A saját zenekarom lemezét akartam kiadni, ami nem volt elég jó a Slovenlyhez. Aztán kitaláltam, hogy akár kiadhatnék más spanyol szemeteket is ezen a néven.

Tehát zenéltél is?

Igen, doboltam a Los Fregaplatos nevű zenekarban. Borzalmasak voltunk, de jó móka volt.

Mesélnél a kiadó új anyagairól?

Hosszú idő után készült el az új Bazooka-lemez. Egy csomó csúszás volt, de megérte várni. Egyike a kedvenc kiadványaimnak. Szintén várom az Acid Baby Jesus második lemezét is. Amit halottam belőle, az eszeveszett jó. Az olasz Sultan Bathery első lemeze le fogja szedni a fejeteket, a spanyol Wau Y Los Arrrghs már a harmadik lemezét készíti. A Las Ardillas a másodikon dolgozik Puerto Ricóban. Újra kiadjuk a Penetrators klasszikus lemezét, és kíváncsian várjuk, milyen zenét ír Elijah a Paint Fumesnak a balesete után. Készül még a Nightmare Boyzzz debütje; vad alabamai punkok erős popérzékenységgel, a csodálatos montreáli Py Py, amit nehéz lenne körülírni. Meg is hagyom Joe-nak, ez úgyis a Black Gladiatornál jön ki.

Hogy fedezted fel a görög színteret, ahonnan mostanában elég sok zenekar jön? (Acid Baby Jesus, Bazooka, Gay Anniversary)

Épp lasagnát ettem Austinban, amikor Erik mutatott egy Myspace-üzenetet az athéni Katarameno Syndromo zenekartól. Leszerveztünk nekik egy koncertet a Dávila 666-szel. Az Acid Baby Jesus ugyanazon a szardíniai fesztiválon játszott, meghallgattam őket, kapcsolatba léptem velük, és hamarosan megegyeztünk, hogy a Slovenlynél jön ki a Hospitals című ep-jük. Ezután leszerveztünk egy Acid Baby Jesus - Dávila 666 közös turnét, Görögországból indulva, Bulgárián és Románián át, egészen Lengyelországig. Nagyon jó srácok voltak, hamar haverok lettünk. A következő athéni látogatásaim során ismertem meg a Bazookát és a Gay Anniversaryt. Alig várom, hogy nyáron újra Görögországba mehessek, és láthassam újra ezeket a csodálatos őrülteket.

Az interjú elkészítésében nyújtott segítséget köszönjük Csühes Palinak és az RNR666-nak.