Arról persze fogalmam sincs, hogy ez mennyire komoly; egyrészt mert az Alaclair Ensemble francia-kanadai és angol keveréknyelven előadott szövegei láthatóan még azok számára is nehezen megfejthetők, akik legalább az egyiket anyanyelvi szinten beszélik (pedig van ám a honlapon egy külön glosszárium), másrészt mert az egész egy nagy, illetve sok kicsi vicc, miért pont a Bas-Canada ne lenne az. (Van a honlapon erről is egy szekció, ahonnan nemcsak az derül ki, hogy az ország fővárosa Quoibec-Mourial, hanem az is, hogy hivatalos nyelvei között ott van a bináris kód, a html és a speak white is.)
Az Alaclair Ensemble idei, második nagylemeze, a Les maigres blancs d'Amérique du Noir innen tölthető le fizess-amennyit-akarsz módszerrel (ha az árhoz nullát írunk, ingyen). A stílusai leginkább rajzfilmrapnek nevezhető - igaz, szerintük inkább posztrigodon, ami egy 2013 június 23-án alapított népi hagyományos zene. Vagyis az alapokban felbukkan szinte minden, a nyolcvanas és a kilencvenes évek jellegzetes slágerrap formulái, mai trap és bass music-közeli elektronikus hiphop, funky és electro, némi kísérletezés - azonban minden az alapelemeire redukálva, és kicsit bénuci, casiós megszólalással. Na meg maguk a rapperek: többé vagy kevésbé karikatúraszerűen, de mindegyik rajzfilmesen eltúlzott hanghordozással, kiejtéssel szövegel.
Ez persze meglehetősen elviselhetetlen is lehetne, és nem állítanám, hogy a 19 számot végig bírtam akár egyszer is egyben hallgatni - ugyanakkor kisebb mennyiségben nagyon is szórakoztató, mert minden túlzásával együtt tök jól megcsinált, tényleg szellemes zene ez. Akinek annyira tetszik, hogy még több kell neki, az az Alaclair Ensemble Bandcamp-oldalán rengeteg egyéb kiadványt is talál. Alább az egyik kedvenc számom az új albumról, amin az "original flip flop" is előkerül; fogalmam sincs, miről szól ez az egész, de tök jól hangzik.