Jari Pitkänen mobiljátékok hangdizájnján dolgozik és a demószcénából indult. Főleg fenséges, lebegő, kissé sötét ambientet ír, az Enough Records portugál netlabel jelenteti meg lemezeit (ennek oldala eléggé nehezen használható, itt is megvan négy albuma). A legutóbbi, innen vagy innen letölthetőSiam Soul azonban kicsit eltér a korábbiaktól. Az ismertető szerint a hetvenes és nyolcvanas évek "elfeledett hangjaiból" áll, célja pedig a dicsőséges kamaszkori nyarak szép emlékeinek felidézése.
Ebből leginkább a nyolcvanas évek hallatszik, jellegzetes szinti-, basszus- és dobhangzások, gitármotívumok kerülnek elő. (Itt van egy rtf-fájl a forrásokkal.) A lehető legnyersebb módon vannak összevagdosva, vagyis egy-egy részlet úgy ismétlődik, mint amikor a zeneszerkesztő programmal először próbálgat valaki loopokat létrehozni, vagy akár az egyes zenelejátszókban megtalálható ismétlő funkcióval szórakozik. De ez persze nem hiba, hanem művészi eszköz: amatőrös, emberközeli hangulatot csinál. De azért ha jobban megfigyeljük, a Siam Soul tele van ravasz trükkökkel. Rögtön ott van a nyitó Hello bombasztikus felütése, amit... nem követ semmi olyasmi, amit várnánk. Aztán a Teenage Love elmosott nosztalgiája a manapság mindenhol megtalálható vokálújradarabolásokat (is) használja, de igen szellemesen. A Uoy Revo Peels Esol I műanyag funkján nem lehet nem vigyorogni; aztán még viccesebb és jobb a bicegő alapra rakott űrszintiparádé Pääni Sisällä Soi. Az Unialus egyszerre visszafogott, sejtelmes és monumentális dark ambient darab (némi new age felhangokkal talán); úgy majdnem korhű, hogy mégis benne van, ami ezen a téren azóta történt. Összességében a Jari Pitkänen lemeze hozzá tud tenni a nyolcvanas éveket újrahasznosító, effektező-variáló mai zenékhez, pedig meglehetősen telített ez a mezőny az utóbbi pár évben.