Jó dolog a szex - letölthető magyar zenék

Juj, nagyon lemaradtunk a magyar letölthető zenékben a szorgosan termelő zenészek mögött! Most hat lemezzel kezdjük meg a pótlást. Itt van köztük a magyar Placebo, aztán: posztmodern blues, gitárpop stb. Továbbá az is kiderül végre-valahára, hogy vajon jó dolog-e a szex?!

Ha egy mondatban kellene összefoglalnunk, akkor azt írnák, hogy: a The Boy And The Tele az egyszálgitáros magyar Placebo. Lehet, hogy ezt persze Brian Molko rajongói erős, romantikus túlzásnak találják majd, de azt nekik is be kell látniuk, hogy a 23 című bemutatkozó ep kezdő, Nightclub című száma a londoni zenekar bármelyik B oldalán helyet kaphatna. Az ének finom hangszíne pedig talán csak a záró Waltzer (in Sweeden on the ice) alatt változik meg, és válik zavaróvá; miközben a körkörös, ugyanoda visszatérő motívumok mellett pillanatra még a régi, többre hivatott Annabarbi is megidéződik egy kis posztrockos gitárhangzással. Az innen szabadon választott összegért letölthető (ha 0-t írunk, ingyen) 23 egyértelmű slágere az Untitled, nem véletlen, hogy ez szerepel a hatalmas letölthető válogatáslemezen, a Rakéta Demo 2013-on is. A legszínesebb viszont a 8:17 AM; az ismétlődő, vibráló, űrbéli alapok úgy fokoznak, hogy már várjuk, mikor tör ki az igazi zajos megőrülés, aztán ráeszmélünk, hogy nem kell itt semminek sem robbannia. És pont ettől lesz a 23 ugyanúgy elővehető a forró nyári, cigivel ablakba kiülős, magányos hajnalokon, mint a hideg téli, pokróc alatt sorozatot nézős éjszakákon, miközben a város felébred a szemeink láttára. (HÁ)

A Frozen Steak azon ritka zenekarok közé tartozik, amelyek pontosan le tudják írni magukat, nevezetesen: "posztmodern bluesféleség, a végére kicsi sztónerbe fordul" - írta a Quartnak Borza László, a duó gitáros-basszusgitáros-énekese (a másik tag Demeter Ádám dobos). És tényleg, a blues a kiindulópont, ráadásul feldolgozásokat hallunk; de olyan nyers és (ha egy férfi írhat ilyet egy alapvetően férfias zenére) szexin laza megszólalással, amit nem lehet nem szeretni. Ráadásul úgy mai, hogy egy csöppet sem erőlködik azon, hogy Mai legyen: ha akarjuk, nevezhetjük ezt posztmodernnek is. Helyükön vannak az "alternatív" rockos és a stoneres utalások is. A májusban megjelent, négyszámos Put Out The Deck Fires Before We Sink! innen tölthető le; a tavalyi 12 számos nagylemez itt van. (RA)

40 Days zenekart többek között Hammer Of Gods- és Bioberber-tagok alapították, még télen jelent meg cím nélküli, bemutatkozó ep-jük, innen tölthető le. Első pillanatban a Built To Spill ugrott be róla, aztán lassan a többiek, Karen O és a Yeah Yeah Yeahs, és olyan álmodozósabb zenekarok, mint a Beach House, vagy olyan csajegyüttesek, mint a Best Coast. A helyzet az, hogy bár a közepétől leül kicsit a 40 Days, még így is az egyik legjobb dolog, amit idén hallottam. Ebben persze nagy szerepe lehet annak is, hogy a felsorolt zenekarokhoz eleve mind-mind kellemes élmények kapcsolódnak, és ezek felébrednek a 40 Dayst hallgatva is. Mivel azonban az ezekhez nagyon hasonló dallamokra már összeálltak a történetek, nehezen tudom elképzelni, hogy a magyar zenekar is hasonló szerepet tölthessen be nálam. Ettől függetlenül a 40 Days van annyira jó, hogy azoknak, akik nem ismerik a fenti zenekarokat, azt mondjam, hogy ne a magyar együttes helyett hallgassák őket, hanem mellette, mert amúgy egyenrangú dolgoknak tűnnek. (AP)

Fura módon volt már átfedés a Quart Ingyenzene rovata és a Bors (!) között. Laptársunk a Summer Schatziesről később írt, mint mi; viszont a Fool Aboutnál megelőztek. Történt ugyanis, hogy a Gönczi Gábor című számot, illetve a hozzá készült klipet felfedezte maga Gönczi Gábor, és "imádja" is, mint arról a Borsnak és más lapoknak beszámolt. Itt az ideje tehát, hogy mintegy szakmailag írjunk a zenekar letölthető munkásságáról. Az idén januárban megjelent, innen szabadon választott összegért leszedhető Útmutatók és Stílus ep angol nyelvű és a kilencvenes évek brit ("alternatív") rockját idézi fel, némi régebbi rock and rollos behatásal. Ügyes, bár néha van egy kis stílusgyakorlat íze. Nekem jobban tetszenek a SoundCloudon található régebbi, magyar nyelvű dalok. Bár sokkal "amatőrösebbek" és hülyülősebbek, pont így hangulatosabbak. Főleg a Jó dolog a szex, ami arról szól, hogy "jó dolog a szex / nem volt hülye, aki kitalálta", és ezen kívül még van benne egy népies / vulgáris poén, valamint egy teljesen idióta hangú valamin előadott szólószerűség, meg egyáltalán, jó kis baromkodás az egész. Az meg külön mókás, amikor az ember azon kapja magát, hogy ezt dúdolgatja. Több ilyen dalra volna szüksége a magyar zenei életnek, amelyek keresetlenül megmondanak valami megkérdőjelezhetetlen alapigazságot! (RA)

A Live Large 2007-ben alakult, majd egy időre felfüggesztette működését; aztán egyszer csak készült egy tízszámos nagylemez, a Voltegyszer, innen lehet letölteni szabadon választott összegért. (A tagok itt mesélnek róla.) A Bandcampre odaírták az "indie" és az "alternative rock" címkéket is, és tényleg valahol e két, egyszerre hasonló és egészen más hagyomány közé lőhető be a Live Large gitárpop-rockja. Benne van a szövegcentrikus magyar alter öröksége is, de azért a gitárhangzásokban, vagy éppen a helyenként egészen pattogós ritmusokban ott van az újabb indie hatása is. Én mondjuk egy kicsivel nagyobb változatosságot hiányolok a hangszerelésből, megszólalásból; de aki a gitárpopot szereti, aligha fog csalódni benne. (RA)

A Johnny In The Jungle a látszat ellenére valójában posztrockot játszik. Innen letölthető Chimera című albumuk ugyan egy effektezett népdallal kezdődi, a maradék hat szám más instrumentális rock; hol összetett ritmikával, hol egyértelműbb dallamvezetéssel, hol pszichedéliával; néha elmatekosodik, máskor nagyobb súlyt fektet a rockolásra. Kár, hogy ennek a műfajnak az egyértelműen amatőr megszólalás nem tesz jót; pedig amúgy hallani, hogy ügyes a zenekar, élőben biztos jobban sodor. (RA)