A szeretettel átvert esztétika - Mika koncertje a Szigeten

Többen is kifogásolták, hogy az egyre inkább eljelentéktelenedő Mika lett a Sziget Fesztivál szombati napjának headlinere. Ő azonban sokat nem aggodalmaskodott ezen, végig mosolyogva megcsinálta a fesztivál talán legjobb buliját - akárcsak három éve. 

Bár Mika eddigi három lemezét nem tartom hibátlan anyagoknak, azt eléggé visszásnak tartottam az őt elmarasztaló recenziókban, hogy rendre oda futnak ki, hogy azért nem jók, mert Mika tudom is én, hány oktávot ki tud énekelni, ezt ki is használja, ami túlzás, idegesítő stb. Komolyan, mintha Tom Waitsen kérnénk számon, hogy túl mélyen énekel és rekedtes a hangja. A libanoni születésű énekesnek a karrierje hajnalán egy tehetségkutatóban épp emiatt tanácsolták, hogy hagyjon is fel az énekléssel. A hórihorgas, de vékonyka Mika azonban, mint egy a felnőttekre fittyet hányó pajkos kölyök, ártatlan mosollyal énekelte a fogósnál-fogósabb camp pop-dalokat.

További fotók a koncertről a képre kattintva! Összes képanyagunkat a Szigetről itt találja. Fotó: Tuba Zoltán - Origo

Most pedig a koncertjén azt kellett észrevenni, hogy ez a srác másfél órán át csak saját slágereket játszott. Oké, lehet nem volt valahány eljátszott dal korábban kislemez, de még a Live Your Life című új dal is úgy tűnt, mintha korábban már benne ragadt a fülünkben. Ugyanígy a számomra kimaradt (és nem is túl sikeres) tavalyi lemez dalai is szuperül működtek. (Origin of Love, Emily, Love You When I'm Drunk stb.) Mika képzettsége és tehetsége szerint bizonyára készíthetne olyan mélyebb dalokat, amik meghathatnák a tragédiákat nagyobbra tartó kritikát, ő azonban látszólag nem akar többet, mint ezt a popoperás rajzfilmdiszkót és slágereket, slágereket, slágereket.

További fotók a koncertről a képre kattintva! Összes képanyagunkat a Szigetről itt találja. Fotó: Tuba Zoltán - Origo

Mika dalai között végső soron sok különbség nincsen. Általában egy zongorás intróval kezdődnek, majd valahogy ilyen stadiondiszkós pumpálásig, nagy ívű kórusokig eljutva teljesednek ki. Mégis mindez simán szórakoztató tud lenni, már csak Mika személye miatt is. Tényleg, olyan ez a karikatúra-szerű srác, mint aki valahol talált csomó szeretetet és dalok formájában osztogatná szét. A közönségtapsoltatás és énekeltetés nála nem unalmas hatásvadász elemnek tűnik, hanem hiteles tud maradni azáltal, hogy látszik Mikán, mennyire élvezi, hogy itt lehet, és együtt bulizhat ezzel a pár tízezer emberrel. Ugyanígy az is tök hatásos volt, amikor mindenkit arra kért, hogy most hunyja be a szemét az Underwater lehalkuló kiállásánál. Tulajdonképpen az esztétika megvezetése, ahogy Mikánál nem tud igazából giccsé csomósodni az érzelmi túlcsordulás, csak árad mindenfelé. Tényleg, jó érzés volt körbenézni, ahogy mondjuk a Take That-es Happy Endingset mosolyogva énekli mindenki, vagy ahogy a vicces Big Girls (You Are Beautiful)-ra ugrálnak felhőtlenül.

További fotók a koncertről a képre kattintva! Összes képanyagunkat a Szigetről itt találja. Fotó: Tuba Zoltán - Origo

A világító almával, szívecskével, cirkuszi zászlófűzérrel díszített színpad, a tíz méterről belógatott himbálózó villanykörte, a koncert felénél a közönségbe bedobált hatalmas lufik, majd a fináléban, a We Are Goldennél a konfetti-eső pedig olyan hatást keltettek, mintha egy gyereket kérdeztek volna meg, hogy nézzen ki az egész, mi történjen. Közben megtudjuk, hogy ez Mika utolsó koncertje huszonévesként, legközelebbre már betölti a harmincat, öreg lesz – viccelődik. Persze ekkorra már nagyon jól tudta mindenki, hogy ebben a mesében nem öregszik meg senki. A