Az első felhő a Szigeten - a Mystery Jets és a !!! a Nagyszínpadon

A Nagyszínpad pénteki műsorát az angolságát amerikai zászlós ingre cserélő Mystery Jets kezdte, és a szokásos műsorát hozó !!! folytatta. Jobb volt ettől nekünk?

Nem tudom, van-e afrikai dobosokon és francia raszta zenekarokon kívül olyan előadó, amelynek kifejezetten a délután négyórás sáv fekszik a Nagyszínpadon, döglesztő kánikulában. Teljesen érthetetlen például, miért kell egy Regina Spektor-kaliberű fellépőt oda száműzni, és még sorolhatnám sokáig, viszont a Mystery Jets esetében nem is tűnt rossz döntésnek a korai kezdés. A brit gitárrobbanás második vonalát hét-nyolc éve elérő zenekar azóta is tartja a helyét ugyanott, és fontosnak mondjuk sosem neveztem volna, egy jó koncertre való gitárpop száma azért van az együttesnek. Az echte londoni zenekar aztán a tavalyi albumán hirtelen fordulattal átnyergelt a countrys beütésű, amerikaias rockzenére, és ez valahogy most passzolt is ide a párás hőségben.

Összes képgalériánk a Szigetről itt. Fotó: Tuba Zoltán - Origo

Miután a keverő tövében találtam egy árnyékos helyet, szemügyre vehettem a zenekart. A Mystery Jets koncertjeinek hangulatát eleve meghatározza, hogy a frontember, Blaine Harrison születési rendellenesség miatt mozgáskorlátozott, viszont aki nem látta, hogy az elején mankóval jött be a színpadra, annak simán úgy tűnhetett, hogy a zenéhez passzol az ülő énekes. A countrys, westcoastos dalok ugyanis csendesen követték egymást, mellette ült még egy steel pedálos arc is, miközben a gitáros indián bőrzekében játszott, a basszgitáros pedig egy amerikai zászlót mintázó ingben feszített. Tekintve, hogy tősgyökeres angolokról beszélünk, azért ez minimum furcsa látvány volt, de ezen senki sem akadt fenn a színpad elé gyűlt pár száz kíváncsiskodó közül.

Összes képgalériánk a Szigetről itt. Fotó: Tuba Zoltán - Origo

Harrison beszélt is néha a számok között: volt, amikor el is ijesztett pár embert („most egy szakítós szám következik"), máskor meg megpróbálkozott felolvasni egy hosszabb magyar nyelvű üdvözlő szöveget, de amikor a következő szám bejelentésére nagyobb ovációt kapott, vélhetően rájött, hogy inkább az övéinek játszik. Addigra előkerültek a korábbi lemezek slágeresebb dalai is, a kidolgozott harmóniák maradtak, a dalok nem voltak rosszak, és bár sok nem maradt meg belőlük, ez kezdésnek nem volt rossz, a körülményeket nézve nem is nagyon lehetett volna ebből jobbat kihozni. B

A !!! (Chk-Chk-Chk) koncertjétől sok meglepetést nem várhattunk: az együttes legutóbb májusban járt Budapesten, abban pedig mindenki egyetért, hogy a zenekar már rég maga mögött hagyta a legizgalmasabb időszakát. A punkos attitűddel tolt diszkó-funk azonban váratlan segítséget kapott a fesztivál első felhőitől, melyeknek köszönhetően végre csillapodott a kibírhatatlan forróság, és az idén végre tényleg bivalyul szóló Nagyszínpad keményen lüktetni kezdett. A basszus és a dob, ahogy kellett, úgy húzott, muszáj volt ritmusra bólogatni.

Összes képgalériánk a Szigetről itt. Forrás: MTI/Bruzák Noémi

A zenekar fő fegyvere azonban nem a könyörtelen ritmusszekció, hanem az énekes, Nic Offer, aki ugyanazt a Rolling Stones-lemezborítós gatyát viselte, mint májusban is, és ugyanazt a műsort adta elő: szinte többet volt lent a közönség között, mint a színpadon, folyamatosan ugrált, táncolt, két szám között mondta a hülyeséget, és még Emiliana Torrinit is a színpadra hívta. (Bár ezt csak utólag mondta be, addig nekem bevallom, fel sem tűnt, hogy ő az. Sőt, mi van, ha megvezettek?!) A koncert második felére azonban már kiütköztek a !!! korlátai: hiába jó a buli, hiába táncolhatók az alapok, azért ez a zene hosszabb távon igencsak monoton tud lenni. Úgyhogy kellemes volt a délután, lehet is továbblépni. B+