A legvidámabb buli - Netsky és a Camo & Krooked a Szigeten

A Sziget utolsó napjának éjjelén az A38 sátorba beköltözött az ugrálós, harsány elektronika. Az élőben még szexibb Katy B után két drum and bass előadó lépett fel: a belga Netsky élő show-t adott, míg osztrák cimborái egy bő másfél órás DJ-szettet toltak.

Tök jól párhuzamba lehet állítani két fellépő karrierjét: baromi nagy tehetségként tűntek fel kisebb kiadóknál 2008 környékén, majd Netsky és a Camo & Krooked duó is a könnyedebb, lazulós dnb fellegvárához, a Hospital Recordshoz kerültek és három éve mindketten kiadtak egy-egy már sokkal poposabb, de még egészen korrekt nagylemezt. Ezután átváltottak a hatásvadász, néhol elektrós, néhol dubstepes-drumstepes zenére, ami nagyon nem állt jól egyiknek sem. Ráadásul Boris Daenen kitalálta, hogy a mostani divatnak hódolva, ő az egyszerű dj szettezés helyett inkább élőben nyomja le számait egy kisebb zenekarral kiegészülve.

Nincs is ezzel semmi baj, ha vannak jó számai, de mint említettem, elég idegesítő irányba indult el az utóbbi években és ennek a zenének egyszerűen nem áll jól ez a giccses, kimért műlazaság, ami még a régebbi, hallgathatóbb dalokat is teljesen megfojtja. Igazából ez a liquid funkos aréna dnb tele van élettel és vidámsággal, de teljesen semmitmondónak és élettelennek éreztem Netsky fellépését. Olyannyira, hogy megtörtént velem az, ami még sosem: a korlátnak támaszkodva szépen elszundítottam, pedig direkt nem éjszakáztam napok óta, hogy bírjam az őrült tempót. Csak hát nem volt őrült tempó. Mikor felébredtem, szomorúan konstatáltam, hogy még mindig tart a koncert, megint valami rém unalmas szintifutam szól és még mindig ott virít a kivetítőn az izzadó dobos és az MC még mindig a közönséget táncoltatja. Lehet, hogy velem volt a gond, mivel a szépen megtelt sátor közönsége ránézésre nagyon élvezte, de nálam nem működött ez a live dolog és nem is éreztem indokoltnak, hogy egy olyan előadó, mint Netsky ilyennel haknizzon. C

Fotó: Tuba Zoltán - Origo

A belga fellépése után eléggé megfogyatkozott a közönség, körülbelül az egynegyedét töltötték be a sátornak. Pedig Camo és Krooked nem szarozott, ugyanazzal az aréna dnb-vel nyomult a páros, mint Boris, csak az ő szettjük tele volt energiával és olyan slágerességgel, ami pont ilyen hajnali órában esik jól. Megadja az utolsó löketet az átfesztiválozott nap után, hogy egy kibaszott széles vigyorral az arcunkon sétálhassunk haza. Épphogy annyira volt hatásvadász a mixük, hogy még ízléses legyen, kerülték azokat a pillanatokat, amik olyanok, hogy „na, most egy drámai kiállás jön", nem volt semmi sötétebb tónusú keménykedés, sem befordultabb merengés. A hangsúly a vidám és harsány veretésen volt, amikor annyira jó a hangulat, hogy már-már boldogan megölelné az ember a mellette táncoló vadidegent. A dubstepet sem erőltették túlságosan, de azért megvolt a kötelező trap rész, viszont szerencsére ez is csak néhány percig tartott; éppen vízért mentem, szóval csak fél füllel hallottam, mintha a TNGHT-tól raktak volna be egy számot.

Ami viszont eléggé zavaró volt, hogy a vokálos darabokból pont az ének volt elnyomva; az első sorban álltam, de még így is nehezen lehetett kivenni. Pedig játszották a Hospital katalógusának legbulisabb számát is, Danny Byrdtől a Gold Rusht, de ezt csak félhangokból tudtam kivenni. Később jelentősen javult a hangzás és a szett végén az osztrák srácok nagy nyári slágere, az All Night már tényleg olyan hatást ért el, amilyet kell: egy pillanatra mindenki lenyugodhatott a veretésből, vehetett egy nagy levegőt és egy édes félmosollyal elmondhatta magában, hogy „bassza meg, ilyen egy jó buli". B+