A SoundCloudon meghallgatható, számonként letölthető, innen pedig egyben szedhetőTree House tényleg a szerelemről szól, vagyis hát, na, a szexről. A kiindulópontok: a gyerekcsinálós R&B; a hiphop elektronikus változatai; nyílt giccs (zongorák! harangok! csilingelések! szépséges női háttérvokál!); végül pedig a ködös-elmosott zenék ("cloud rap") megoldásai. Vagyis a szintik lágyan elomlanak és úszkálnak, de egyben csúszkálnak is és mindenféle fura effektekben fürdenek; a csingilingiket ellenpontozó puttyogások, digitális zúgások és egyéb fura hangok is gyakran azt a benyomást keltik, mintha valahonnan a víz alól jönnének. Lassú, de azért sokszor nagyot dobbanó lábdobok és mindenféle ciccegések, néha egészen ravasz ritmusok támasztják ezt alá. Ennek az eszköztárnak a jó részét (mínusz a nyílt giccset) mostanában sokan nyomott, sötét(kedő) és/vagy melankolikus, cipőbámulós zenékhez használják, azonban Le1f és producerei képesek mindezt fülledt erotikával megtölteni, átértelmezve ezzel az R&B és az indie R&B, másfelől a mai ("okos") hiphop több kliséjét is. (A producerek közül FaltyDL a leghíresebb, illetve Boody és The Drum neve is ismerős lehet azoknak, akik jobban figyelnek.)
Na meg az előadás: Le1f szokás szerint kacérkodik és mókázik és viccesen menőzik; ráérősen szexizik vagy bravúrosan begyorsít; beveti és a maga céljaira használja a félig ének - félig rap szintén elterjedt megoldásait. Az meg kifejezetten nagyon mókás, ahogy az AutoTune-t és a többi vokáleffektet használja. Most sok vendége van, szépen énekelnek, de aztán ez bekerül ebbe a fura kevercsbe és több, más lesz, mint sima "szép éneklés".
Elsőre talán nem jön ki, mennyire nagyon jó is a Tree House, de én szerdai megjelenése óta meghallgattam egy tucatszor, és egyre inkább arra hajlok, hogy már-már zseniális. De ha esetleg ez túlzásnak tűnik, az egészen biztos, hogy tele van egészen pompás ötletekkel, egyéni hangú, változatos és sokszori, intenzív hallgatást is bőven kibír. Na meg: nagyon, fülledten szexi.