Sötét titkok a 24. századból

Brad Rose írt egy sci-fit egy 24. századi hackerről, és mivel nemcsak író, hanem egy igen jónevű kiadó vezetője is, ezért összehozott hozzá egy izgalmas, kísérletező elektronikus zenei válogatáslemezt.

Brad Rose a Digitalis Recordings vezetője; a kiadó komoly nevet szerzett az elmúlt években az elektronikus zene kalandokra nyitott rajongói körében. Mi a KPLR nagyszerű lemezéről írtunk (itt meghallgatható, és az összes többi kiadvány is fent van a Bandcampen), de van itt mutáns technótól furapopon át zörgős dubtechnóig mindenféle, no meg kísérletező, zajos, kaotikus zenék is bőven. Brad Rose emellett zenél is, most pedig írt egy sci-fit The Isolatarium címmel. Ehhez készült egy kísérő válogatáslemez, amely szabadon választott összegért letölthető a Digitalistól (ha 0-t írunk, ingyen); minimum 2 dollárért a könyv is kapható mellé pdf-ben itt.

A sztori összefoglalója a következő: "A 24. században járunk, Diadem Streng hacker magányosan sínylődik egy börtönben, a múltja gyötri. Vonzó barátnője, Celandine veszélyes kísérletekbe rángatta bele azzal a céllal, hogy felélesszék a Föld halott óceánjait. Ezek során egy sötét titokra bukkantak, amely a pénzügyi elit, a Mágnások uralmát fenyegethetné. Egyetlen módon kerülheti el a sorsát: ha mindent megsemmisít, amin Celával dolgozott, mielőtt még a Mágnások tönkreteszik az életüket. Végül a steril, fehér pokolba zárva találja magát, ahol emlékei között kutatva mániákusan keresi az igazságot."

Izgi, mi?! Na jó, ezt nem tudom; viszont a sztori összefoglalója meglehetősen hagyományos, vagy legalábbis nem látszik rajta, hogy ez valami nagyon formabontó könyv lenne. Ehhez képest a válogatáslemez tele van furábbnál furább zenékkel. Olyan sokszínű, hogy érdemes inkább kiemelni néhány számot, mintsem egészében jellemezni. A Charlatan nyitja, amely nem tévesztendő a rockzenekar The Charlatansszal, hanem Brad Rose maga; pulzáló, egyszerre absztrakt és a szélfúvást imitáló elektronikához csatlakozik egy idő után játékszintis ritmusszekció. A következő Paco Sala-szám viszont elomló, az átlagosnál is jóval álmodozóbb és elemeltebb dream pop. A Basic House nem tudja eldönteni, hogy véletlenszerű kattogás legyen, vagy rendesen beinduló zörgős house (?), meg is marad a kettő között, pont így jó. Rose Kallal & James Ginzburg száma szinte tapinthatóan érdes elektronikus pulzálást hoz; a Giant Claw dadaista-megőrülős játékszintis popot (?). Aztán megint egy meglepetés: szép (!) ambient Josh Masontől; majd szanaszét szaggatott, ideges dubtechno a SEEKERSINTERNATIONALtől. Végül egy újabb Charlatan-szám zár, szép, szállongó űrszintikkel, a háttérben zúgással és ideges kattogással.

Arról fogalmam sincs, mindez hogyan kapcsolódik a könyvhöz, ha egyáltalán bárhogy. Önmagában tekintve az Isolatarum egy kifejezetten erős és sokszínű válogatáslemez az elektronikus zenék közepesen vagy nagyon kísérletező végéről. Ha akarjuk, elég sok mindenbe belehallhatjuk a 24. századi hackert, vagy még inkább a börtön izolációját, az igazságkeresés mániákusságát stb. - de talán nem érdemes ezt erőltetni, hanem csak hallgatni, kiválasztani a kedvenceinket.