Őz Zsolt a magyar alternatív rockzene egyik központi, bátran kultikusnak nevezhető figurája volt. 1988-ban alapította első zenekarát, az Ugatha Christie-t; később a - hosszab időre feloszló, majd visszatérő - Vidámpark vezetője volt, és szólólemezt is kiadott. Emellett újságíróként is dolgozott, a Wanted / Wan2 magazinban, a Magyar Narancsban, a Népszabadságban is rendszeresen jelentek meg zenei tárgyú cikkei, interjúi, illetve úgy általában az általa élt rock and roll életformával foglalkozó, egyéni hangú írásai. 2004-ben Rakenroll címmel jelent meg könyve.
Őz Zsoltról nemcsak a barátai, illetve a teljes magyar rockzenei élet tudta, hogy komolyan alkoholizál, és egyéb betegségei is vannak, hanem a nyilvánosság előtt is vállalta ezt. 2005-ben például ezt nyilatkozta arról, hogy elvonóra ment: "láttam, hogy szükség van rá, mindenki tudta, hogy csak a pia van, mindig sörszagom volt, ugye. Most is az van, de azért most másképp... Időközben kiderült, hogy ráadásul súlyos pánikbeteg vagyok, ami csak gyógyszerekkel kezelhető, azokból most is van bennem. Pillanatnyilag az alkohol nem olyan fontos, de valamilyen szer mindenképpen kell, hogy működjek." Egy tavaly megjelent, igen alapos interjúban szintén hosszan beszélt erről is, továbbá szinte minden másról. Ennek címe az volt: "Érzek magamban annyi erőt, hogy talpra álljak". Az utóbbi években, ha ritkán is, de koncertezett a Vidámpark; utolsó fellépése nyáron volt az A38-on. Az Index nekrológja szerint a lapnak tervezett riportot írni a csepeli Csillagtelep világáról.
A Vidámpark zenekar Facebook-oldalán szeptember közepén jelent meg a hír, hogy Őz Zsolt válságos állapotban fekszik a Dél-Pesti Kórházban. Október 2-án, reggel írták meg ugyanitt, hogy éjfélkor elhunyt.