Esküszünk, nem mi találtuk ki

Tudta-e ön, hogy van olyan stílus, hogy PBR&B? Ugye, hogy viccnek hangzik? Hát mert az is. Kitalálója a héten írt egy cikket arról, hogy a Twitteren elejtett poénja hogyan jutott el a Wikipediára. Ezen felbuzdulva szedtünk össze vicces, béna és/vagy fura műfajelnevezéseket. Néhány különösen tanulságos vagy nevetséges példát részletesen is megnéztünk, ismerteket és jobbára elfeledetteket is. Aztán jön még egy hatalmas felsorolás is, mert van alapanyag bőven: hiszen a zenei újságírók a leghülyébbek az egész világon!

Na jó, az újságírók nemcsak vicces baromságokkal állnak elő, hanem meghonosodott, ma már teljesen természetesként használt neveket kis köszönhetünk nekik. Így például a Billboard szerzője találta ki 1947-ben azt, hogy rhythm & blues, és 1949-től ezen a néven listázták a fekete zenéket az akkor már ciki, rossz felhangú "race records" címke helyett. A rock'n'roll elnevezést egy rádiós DJ, Alan Freed terjesztette el Amerikában, amikor műsorát The Moondog Rock'n'Roll House Party névre keresztelte 1952-ben; de már 1922-ből van példa a használatára. Tipikus "észre sem veszed, de ha belegondolsz, rájössz, milyen furcsa név" a hiphop; ez onnan jön, hogy a bronxi DJ Lovebug Starski ezt mondogatta a bulijain: "hip-hop, hippy to the hippy hop-bop". Az ambient elnevezést pedig az első ambient-lemezek megalkotója, Brian Eno találta ki, komoly elméleti hátteret alkotva hozzá. Hasonló, klasszikus példák itt vannak összegyűjtve a Guardian cikkében. Mi most nem ezekkel foglalkozunk, hanem olyanokkal, amelyek még ma is furának hatnak, vagy legalábbis vannak olyan származékaik, amelyeken az ember nevet, még ha esetleg kínjában is.

-core mindenféle

A punkot tovább durvító, radikalizáló, a hetvenes évek végén született hardcore nyomán számos -core végű műfajnevet alkottak; ezekben az a közös elem, hogy: durvulás + sebesség. (Lista alább.) Ezért is vicces elnevezés a happy hardcore, amiben a felpörgetett elektronikus dobokhoz nem durva, hanem éppen feltűnően vidám, gyerekdal egyszerűségű dallamocskák társulnak, gyakran héliumos csipogással előadva. Némileg hasonlít, bár jóval kevésbé ismert a cuddlecore, vagyis ölelkezőcore: punkos alapú, cuki indie-pop, erős női dominanciával (vagyis a twee rokona, vagy egy fajtája, vagy ki tudja - a twee-ről itt írtunk bővebben). Ezt a nevet a (kisbetűs) cub zenekarra ragasztotta rá viccből egy Nicolas Bragg nevű rádiós műsorvezető, mire ők hálából írtak egy Nicolas Braggcímű számot. A név, ha nem is túl széles körben, de elterjedt. Maga a cub viszont egy idő után úgy érezte, hogy a címke túlságosan megköti őket, pedig már nem akartak cukiskodni, ölelgetni. (Némileg hasonlít ehhez a képzéshez a filmes mumblecore, vagyis motyogócore - lásd a Filmklub cikkét.)

Szemben áll ezzel és a -core elnevezések általános jelentésével is a sadcore és a slowcore. Nem találtam korabeli magyarázatot a kilencvenes évek elejéről, de feltehető, hogy a szomorúsághoz és lassúsághoz azért jött pont a -core, mert direkt az "alternatív zene alternatívája" kívánt lenni több ide sorolt zenekar, vagyis az akkoriban mindent elöntő kemény, férfias (vagy férfiasan kesergő) grunge és a többi sikeres, de alternatívnak mondott rock ellenpontja - erről bővebben ebben a 2009-es összefoglalóban lehet olvasni. A mainstream alternatív rock hullámának lecsengésével a slowcore e szembenálló jellege is megszűnt, a (ki tudja, mennyire létező vagy az újságírók által kitalált) mozgalom felbomlott. Legalábbis így szól a bevett történet, ugyanakkor azóta is elő-előkerülnek ezek a címkék, főleg a slowcore. Érdekesség, hogy míg sok helyen felcserélhetőnek tartják a kettőt, az All Music Guide szerint komoly különbség van közöttük: a slowcore a zenére, a sadcore a szövegre koncentrál.

A nerdcore elnevezésben a -core vicc, vagy inkább önirónia, hiszen a nerdöket érdeklő témákról rappelő nerdök (fantasy, számítógépek, evolúciós elmélet stb.) pont nem durvulnak. Ezek a témák korábban is előkerültek a hiphopban; akkor lett ebből többé-kevésbé önironikus, és elsősorban a neten tenyésző műfaj vagy mozgalom, amikor MC Frontalot 2000-ben megírta a Nerdcore Hiphopcímű számot. Öt évvel később a Nerdcore Rising elején azt mondta, hogy ez eleinte csak egy kitalált szó volt, de aztán a nerdcore egyre nőtt, és még mindig van benne fejlődési potenciál - na, azon kiakadnának ám a kemény rapperek! A nerdök humora nem ismer határokat: megszületett már a geeksta rap; a fesztiváljuk neve pedig Nerdapalooza.

A crabcore, vagyis rákcore szintén vicc, a lenéző műfajelnevezések egyike, mint például a hajmetál - csak éppen nem műfaj, hanem egyetlen zenekart gúnyoltak vele. Az Attack Attack! nevű, az üvöltözős-gitározós screamo és az eurodance keverékét játszotta, ami ugye egyetlen hang meghallgatása nélkül is gúnykacajt vált ki az emberből. Aztán 2008-ban kijöttek a Stick Stickly című szám videójával. Az ebben 1:18-tól, a húdedurva breakdownban látható "rákszerű" mozgás ihlette a crabcore elnevezést. Először gúnyolódó fórumozók használták, aztán szépen mémként terjedt tovább, még a Guardianig is eljutott - igaz, a crabcore "színteret" bemutató cikk mindössze egy zenekarról szól.

Az Attack Attack!-ról ránézésre sose gondolnánk, de nagyon bölcs emberek alkották, akik rájöttek, hogy jobb, ha nem tiltakoznak a címke ellen, hanem hagyják, hogy poénként terjedve sajátos módon népszerűsítse őket. Amikor 2013 tavaszán feloszlottak, búcsúüzenetükben is használták. A névben rejlő teljes potenciált viszont nem ők, hanem a magára a Nintendocore elnevezést kitaláló Horse The Band aknázta ki. Amikor egy interjúban megkérdezték a szintist, hogy mit gondol a crabcore-ról mint névről, azt mondta: "Már más, érettebb emberek vagyunk, mint korábban, úgyhogy most crabgaze-t játszunk. A Nintedocore lejárt, szar. Crabgaze, ez van most. Egy kicsit shoegaze-esebb, mint a hagyományos crabcore. Baromi jó. Crabgaze."

Tekintsük át gyorsan a rendes, durva-gyors -core-okat is. Vannak a gitáros hardcore + egyéb kemény stílusok keverékek: thrashcore, deathcore, crunkcore stb., de ide sorolhatjuk a Nintendocore-t is. Illetve a metalcore-t, bár ennek szigorúbb szabályai vannak, mint amit a neve sugallna, hogy egyszerűen metal+hardcore. A queercore a meleg, leszbikus, biszexuális stb. témákról szóló punk, hardcore vagy egyéb alternatív rock. Aztán ott vannak a megtévesztésből szintén hardcore-nak nevezett, baromi gyors, döngölő tört ritmusokra épülő elektronikus zene különböző mutációi - ezeket általában a hangulatot jellemző előtaggal látják el: terrorcore, doomcore, darkcore, illetve a még annál is gyorsabb speedcore. A digital hardcore az Atari Teenage Riot és követői. Továbbá: a durvulós-gyilkolós-erőszakolós szövegű, a rajongókon kívül mindenki által lenézett hiphopstílus, a horrorcore; a pontos nevű, tényleg gitárdarálós grindcore; a valóban györcsrohamhoz hasonlítható, hirtelen váltásokban tobzódó gyors, gitárkínzós spazzcore; a szanaszét szabdalt elektronikus dobokat használó breakcore - és még folytathatnánk.

Handbag house

Diva house néven is emlegették a kilencvenes évek közepén a diszkódívák énekére épülő, könnyed, energikus tánczenei műfajt, amelyet elsősorban a csajok szerettek - a zenei újságírók által előszeretettel használt I Love Music egyik fórumozója szerint a "buta, nagymellű szőke" Essex Girlök kedvenc zenéjének tartották ezt akkoriban. A lányok a kézitáskájukat a lábuk elé helyezve táncoltak rá, innen az elnevezés. A dolog akkor kezdett igazán mókássá válni, amikor megjelent a hardbag - ezt természetesen nem a kemény táskákról nevezték el, hanem a handbag house keményebb változata volt. (Érdekesség, hogy a Faithlessből ismert Rollo és Sister Bliss is játszották ezt nagy sikerrel.) Az elektronikus zenében gyakran használt hard előtag (hardtrance, hardhouse, hardtechno stb.) nemcsak itt néz ki hülyén, hanem a Hi-NRG diszkóstílusból keményítéssel lett Hard NRG elnevezésében is; illetve a Nu NRG sem kutya.

PBR&B

Ennek az elnevezésnek nemcsak hogy a pontos eredetét tudjuk, hanem megalkotója hosszú cikkben reflektált a történetre. Annak a trendnek a leírására szolgál, amelyet itt a Quarton indie R&B-nek szoktunk nevezni (bővebb jellemzését lásd e cikkünkben, további kritikák itt). Az R&B-t megújító zenékkel kapcsolatban ugyanis az az egyik fő kritika, hogy azoknak a hipsztereknek szól, akik az "igazi" R&B-t nem szeretik, nem is ismerik. A hipszterek kedvenc söre pedig a Pabst Blue Ribbon, vagyis PBR, és már kész is a szójáték, amit Eric Harvey neves amerikai kritikus sütött el a Twitteren, pont, amikor éppen kezdett nagyon forró lenni ez a téma, de még nem volt elnevezés a kialakulóban lévő műfajra / műfajszerűségre. Mint a Pitchforkon a héten megjelent cikkében írja: "kevesebb mint egy percbe telt, míg kitaláltam és kiposztoltam, hátha jelentéktelen számú követőim egy rövid időre azt hiszik, okos vagyok". A poszt másnapján jelent meg egy később sokat hivatkozott, vitatott cikk a Village Voice-ban, amely az R&B megújulásáról szól, és említi a PBR&B-t, hozzátéve, hogy ez vicc volt. Aztán terjedt tovább lapról lapra, egy ideig tudták, hogy poén, aztán ez elfelejtődött; lett belőle Wikipedia-címszó, mi több, egészen egy komoly nyelvészeti folyóiratcikk is említi! Eric Harvey cikkében elmélkedik azon, mi lehet ennek az oka, illetve egyáltalán mik a műfajok, és arra jut, hogy az elnevezések segítik azt, hogy zenéről beszélgessünk - de szerencsétlen esetekben rossz konnotációkat is hordozhatnak. Ilyennek gondolja a sajátját is, mentsége, hogy vicc volt.

Ugyanerre a műfajra a fapados indie, kísérleti, alternatív vagy hipszter R&B-n kívül van még egy roppant béna javaslat, amelyet nem láttunk használatban, noha aki a Wikipediáról tájékozódik, azt hiheti, hogy ez komoly. Azt R-Neg-B nevet a Slate-en javasolta egy kritikus, arra a cikkre alapozva, amely számos ide sorolható előadó (Drake, The Weeknd, Frank Ocean) szövegvilágát a "negging" néven ismert csajfelszedő technika alapján világította meg. Ez azt jelenti, hogy a pasi kisebb sértésekkel felhívja a nő figyelmét az utóbbi hibáira, és így önbizalmát aláásva könnyebben ágyba tudja vinni. A megfigyelés nagyon pontos, a belőle képzett műfajnév rémes.

Pornogrind

Az "iszonyú hülye (nevű) stílusok" listák 90 százaléka szerepelteti a pornogrind (vagy porngrind) stílust, feltehetően azért, mert benne van a nevében, hogy: pornó! A Napalm Death által elindított grindcore találkozik death metal hatásokkal, és brutális "pornó" szövegekkel, amelyeknek finoman szólva nem az a célja, hogy meghozzák a kedvet a szexhez. Sokat nem lehet érteni belőlük, viszont ott vannak az egyértelmű borítók. Üdítő kivétel az a japán zenekar, amelynek története a következő: "blastbeatekre akartam üvöltözni, hogy 'fasz' meg ''pina', úgyhogy alapítottam egy zenekart." További grind alstílusok: a mészárlással, csonkítással stb. foglalkozó goregrind, a különösen durva horrorfilmek elnevezése után; valamint olyan kiszámíthatóbb összetételek, mint deathgrind, cybergrind / electrogrind, noisegrind / noisecore. Az viszont már tényleg durva, hogy létezik ilyen: intelli-grind.

Poszt-bármi

1967-ben azt írta a Time Magazine: "a Beatles a vezetője annak a fejlődésnek, amelynek során a mai posztrock hangzások legjobbjaiból valami olyasmi alakul ki, amit a popban még sosem láttunk: művészet." De ez egy elszigetelt eset, csak azt mutatja, hogy az újságírók már régen is használták a poszt- előtagot popzenei történések leírására; mint ahogy a művészetben, filozófiában, társadalomtudományban stb. is régóta elterjedt. (Korabeli zenei példának tűnhet, de nem az, hogy a jazzben a hatvanas évek közepétől a hetvenes évek közepéig tartó korszakot szokás posztbopnak nevezni; ez az elnevezés azonban később született.) Az első igazán nagy karriert befutó posztos zenei műfaj a posztpunk volt: 1977 végén használták először a punk energiáját megtartó, de más, gyakran kísérletezőbb irányokba továbblépő zenékre. A nyolcvanas évek közepén, a diszkó és a house közötti átmeneti korszakban pedig ott volt posztdiszkó.

Aztán 1994-ben diadalmasan visszatért a posztrock. Az egyik közismert kategóriagyártó zenei újságíró, Simon Reynolds nagy hatású cikkében nyilvánosan fontolgatta, hogyan nevezze azt a fejleményt, amit felfedezni vélt. "Az 'avant rock' megfelelő is lehetne, ha nem sugallna direkt fura ütemjelzéseket és a szép dallamoktól való ódzkodást. Talán csak egy megnevezés elég tágas és mégis pontos: a posztrock" - írta a Wire 1994. májusi számában. Aztán pontos meghatározást adott: "a posztrock azt jelenti, hogy a rockos hangszerelést nem rockzenei célokra használják; a gitárokat nem riffekre és akkordozásra, hanem hangzások, textúrák megteremtésére"; illetve az elektronikus eszközök egyre erőteljesebb használata. (Simon Reynolds mostanában hatásos nagy elmélete vagy mémje amúgy a retrómánia.)

A Simon Reynolds cikkében szereplő Seefeelt ma már senkinek nem jutna eszébe a posztrockhoz sorolni

Nem bizonyítható, de eléggé valószínűnek tűnik, hogy a posztrock terminus sikere, illetve később a posztpunk iránt megélénkülő érdeklődés is hozzájárult ahhoz, hogy a kétezres években a poszt- előtag elképesztő karriert futott be. Pláne, hogy volt mire aggatni, mert folyamatosan burjánzanak az olyan mikroműfajok, amelyek valamely ismert stílusból indulnak ki, de nem egy az egyben másolnak. Eredetileg valami olyasmi értelme volt az előtagnak, hogy ami "utáni" egy-egy poszt- stílus, annak eszközeit, eredményeit részben megtartotta, részben viszont az eredetitől eltérő célokra használta. Idővel azonban egyrészt specifikusabb lett a jelentése, másrészt pedig teljesen általános. Így az előtag egyik jelentése onnan jön, amivé a posztrock vált. Az elnevezést idővel egyre inkább, majd szinte kizárólag a Godspeed You! Black Emperor és a Sigur Rós nyomán a "lassúszép lasszúszép lasszúszép égszakadás-földindulás lassúszép lecsengés" formulát használó együttesekre használták, szó sincs már a gitár innovatív használatáról stb. A posztmetálban a poszt- azt jelöli, hogy a hosszú szerzemények szintén valahogy így épülnek fel, csak persze keményebb az egész.

Van, hogy többé-kevésbé megszilárdult egy ilyen elnevezés tartalma, mint a poszthardcore esetén; de még több példa van arra, hogy "ez hasonlít erre a valamire, de mégsem egészen az, tehát poszt-". Ennek viszonylag gyakori változata, hogy "hasonlít rá, de pont arra nem alkalmas, amire az eredeti műfaj szolgál"; például a poszttechno nem táncos, inkább zúgásba, effektekbe, zajokba merített elektronikus műfaj, de 4/4 dobokkal. Vagy olyan is van: "ezek az előadók korábban X műfajt csinálták, de aztán elkezdtek mást csinálni, aminek ugyan csak kevés köze van az eredetihez, de azért legyen ez is poszt-": a posztdubstepnek például sokszor csak ennyi köze van a dubstephez.

Könnyű lenne iszonyú hosszú listát összerakni, jóval nehezebb olyan műfajt találni, amelynek poszt- változatát ne használta volna legalább egy-két lap vagy lemezkiadó; mondjuk poszteurodance nincs. Néhány extrémebb példa: posztafrobeat, posztcumbia, posztemo, posztgoth, posztscreamo, posztslowcore, poszttechstep, poszttrance, poszt freak folk - igen, ezek mind vannak. Valaki még a posztjódli címkét is megalkotta a Last.fmen. Ez azért valószínűleg inkább vicc, mint ahogy az is, hogy egy duó a SoundCloudon a nu-post-minimal-deep-eurodance-house címkével látta el magát, rögtön példát szolgáltatva két másik termékeny műfajnévképző eljárásra: a kötőjelezésre és a nu előtagra. Éppen csak a -step hiányzik.

Romo

Néhány brit, a new romantic műfajt felelevenítő zenekart neveztek így 1995-től két évig. A "mozgalom" egyik szereplője úgy emlékezett később, hogy talán a Saint Etienne menedzsere találta ki a romo elnevezést, aztán a Melody Maker újságírója, Simon Price fogta rá utólag, hogy ez a romantic modernism rövidítése lehetne. A lap számos cikket, sőt, elhíresült címlapot szentelt a mozgalomnak, és a szójátékos című Fiddling While Romo Burns válogatáskazettát. A romót felkapták a zenei szaklapokon kívül is; majd 1997-ben tipikus brit fordulattal nem más, mint maga Simon Price jelentette be a Melody Makerben, hogy a romo halott. Sokak szerint nem is létezett igazán.

Shoegaze és a többi -gaze

Ez a shoegazing néven is ismert rockműfaj egyrészt önmagában is nagyon vicces elnevezés: cipőbámulás - másrészt példa arra, hogy milyen furán bírnak terjedni a nevek. Azzal mindenki egyetért, hogy az eredete az, hogy a gitárzajos, de az alá rejtetten dallamos zenét játszó zenekarok hajlamosak voltak a cipőjüket bámulni a koncerteken - vagy a hangszerüket, az effektpedálokat; illetve a Wikipedián olvasható megfejtés szerint a kifejezést a a Sounds kritikusa használta először, mégpedig a Moose zenekarra, amelynek énekese a földre ragasztott lapról olvasta a szövegeket. De olyan történetet is lehet találni, hogy egy lemezkiadó vezetője fikázásként mondta ugyanerre az együttesre.

A dolog akkor vált igazán pikánssá, amikor a gitárfüggönyöket, esetleg hasonlóan hatást keltő egyéb hangzásokat használó mindenféle zenékre elkezdték rámondani, azt, hogy valamigaze. Amikor mindez újra divatba jött, az volt a nu-gaze. "Új tekintet"? "Új bámulás"? Aztán doomgaze, blackgaze, blackgaze, és biztos van tovább; hardgaze sajna pont nincs. Mint ahogy valami félreértés folytán a shoegaze-es hatású újabb hiphop nem rapgaze vagy ilyesmi, hanem cloud rap lett. Viszont a -gaze-ből is lett vicc: a direkt baromi torzan, zajosan szóló Psychedelic Horseshit azt a poént találta ki magára, hogy shitgaze, vagyis szarbámulás. Mint arról annak idején beszámoltunk, naná, hogy volt lap, amely aztán ezt komolyan használta. Mégpedig hogyan! Az NME ezt írta: "Szóval van ez a shitgaze nevű dolog. De tényleg, komolyan. Esküszünk, hogy nem mi találtuk ki." Hát tényleg nem ők.

Shroomadelica és egyéb drogok

A kábítószerekről, illetve ezzel kapcsolatos dolgokról is számos zenei műfajt neveztek el. Mondjuk rögtön itt van a pszichedélia és a belőle képzett végtelen sok egyéb stílus: a pszichedelikus / psych előtaggal bármit el lehet látni, ismét csak a jódlit leszámítva. Az NME 2004 tavaszán úgy látta, hogy egy új nagy pszichedelikus mozgalom indult, mi több, a szeretet harmadik nyara jön a Zutons, The Bees és néhány más együttesek által. Valamiért jó ötletnek tűnt a műfajt a hallucinogén gombák (mushroom) után shroomadelicának elnevezni. Naná, hogy ezt rögtön gúnyolódás fogadta, de a lapot ez nem akadályozta semmiben; született egy játék is, hogy ahányszor erről olvas az ember az NME-ben, inni kell - és a hetedik oldalra érve már részeg lesz. A dologból, mint tudjuk, nem lett semmi; még egy 2007-es utánlövést találtam az online archívumban, amely "az elfeledett shroomadelica-háborúra" utalt, mintha az háború lett volna, hogy nyomtak valamit, amin mások röhögtek. 2011-ben viszont ismét komolyan használták a "shroomadelica nyara" kifejezést.

További kábítószerrel kapcsolatos műfajelnevezések: acid rock, acid house, triphop, trip rock, trip egyebek (a kábítószeres "utazásból"), stoner (a fűszívók elnevezéséből egy kiadó válogatáslemeze csinált műfajt), trap (a trap house az amerikai déli szlengben azt a helyet jelenti, ahonnan a dílerek a kábítószert terítik), heroin house, ketamine house, crack house (DJ Zinc találmánya). Aztán legális droghoz ott van például a pub rock; és ugyan most az angol nevekre koncentrálunk, azt muszáj megemlíteni, hogy a chicha nevű pompás perui stílust egy sörfajtáról nevezték el.

Witch house

Ez nemcsak azért érdekes, mert 2010-ben komoly lapok bírtak lelkesedni és komoly cikkeket írni erről a mikroműfajról (a Quart már akkor is átlátott a szitán!), hogy aztán a következő évben már mindenki csak röhögjön az egészen, a rákövetkező évben pedig már az legyen a szólam, hogy "hehe, emlékszel még a witch house-ra? nem, mi?". Hanem azért is, mert az elnevezés (állítólagos) megalkotója, Pictureplane 2010 novemberében, vagyis amikor "mindenki" erről beszélt, előállt azzal a blogján, hogy ezt ő találta ki. "Úgy látszik, az én konceptuális félviccem, a witch house itt marad velünk. Régi vágyam volt, hogy elterjesszek egy mémet a populáris (szub)kultúrában. Már egy 2007-es, konceptuális művészeti alkotásommal is erre tettem sikertelen kísérletet, a creep mozgalmat próbáltam elindítani" - írta. Továbbá azt, hogy szerinte a witch, vagyis boszorkány nem ám "üres szó" itt, hanem ő TÉNYLEG AZ, és ez tényleg okkult zene.

Valamint ez volt az a mikroműfaj, amelynek egyik elnevezéséhez mikrobotrány is kapcsolódott. Persze számos szinoníma született: drag, haunted house, goth crunk és hasonló elméncségek. A leghíresebb witch house-zenekar, a Salem lemezéről írt kritikában a leghíresebb netes lap, a Pitchfork felsorolta mindezt, és azt is, hogy: rape gaze. Vagyis, hm, nemi erőszak gaze. De még aznap megjelent egy interjú a Village Voice honlapján, amelyben a Creep duó egyik tagja bevallotta, hogy ez az ő viccük volt. "Amikor elkezdték ránk mondani, hogy mi egy witch house-zenekar vagyunk, azt gondoltuk, hogy ez mennyire nevetséges elnevezés, majdnem annyira, mintha azt mondanák, hogy 'rape gaze'. Úgyhogy kiraktuk ezt a MySpace-re. Nagyon viccesnek találtuk, amikor az első olyan cikket olvastuk, amelyben ezt használták ránk." Ugyanakkor a nemi erőszakkal való viccelés komoly tabu az Egyesült Államokban; "lehet, hogy elvetettük a sulykot" - mondta a Creep, és bocsánatot kért, ha esetleg valakit megbántott volna. A Pitchfork is megbánta, hogy úgy rakta be a rape gaze-t a felsorolásba, hogy egyáltalán nem reflektált arra, hogy ez egyrészt vicc, másrészt sértő lehet. Az interjú megjelenése után kivették a cikkből, és az a szöveg végére szerkesztői megjegyzést írtak erről.

Ez is mind létezik tényleg

Aquacrunk - A - szintén sokak által utált - wonky egyik neve a sok közül, eredetileg Rustie viccesen ezt ígérte a partiján, aztán elterjedt. 2010-ben több, ide (is) sorolt zenész nyilvánosan kikelt ellene, olyan alternatívákat javasolva tréfából, mint a gobstep, lazer bass vagy avantgardestep.

Ballroom house - Ezt a keményebb house-stílust miért "báltermi house"-nak hívják? Azért, mert a meleg feketék szubkultúrájából jön ez a zene, és ők a hatvanas években tényleg báltermeket béreltek, ott nem zavarták őket a bulizásban.

Bassline - Ahogy a drum and bassben nem kizárólag dob és basszus van, ebben sem csak basszus, de az hangsúlyos; amúgy ez a speed garage (ez is!) egy változata.

Blackened death metal - Black metallal befeketített death metal.

Bleep techno - Az elektronikus zenében sajnos túl kevés a hangutánzó műfajelnevezés, pedig jókat ki lehetne találni ezen kívül is.

Blog house - Amikor 2007 körül még kevesebb blog volt, és volt olyan tánczene, ami leginkább ezeken futott, valamennyi értelme még volt a névnek. Talán a francia electro elődje lehetett, de ki emlékszik már.

Chillwave - A műfaj(név), amit a ki-tudja-mennyire-ironikus Hipster Runoffnak köszönhet a világ. Ha összevetjük azzal a viszonylag elterjedt szinonimával, hogy glo-fi, akkor kifejezetten jónak fog tűnni.

Complextro - Van, aki szerint Skrillex nem is dubstep, hanem complextro. Vajon miért nem terjedt el ez az elnevezés széles körben?

Cowpunk - Mennyivel jobb ez, mint hogy: country punk.

D-beat - Van egy teljes hardcore-alműfaj, amelyet a Discharge zenekar által kifejlesztett dobritmusról neveztek el.

Djent - A Meshuggah zenekar által erősen ihletett zenekarok, a műfaj elnevezése a jellegzetes gitárhangzást utánozza.

Donk - Pompás név ez egy angol suttyótechno műfajnak!

Drill'n'bass - A táncolhatatlanságig gyorsított és szétszaggatott drum and bass, Squarepusher és társai; a névben a "fúrás" azért túlzás. Nem tévesztendő össze a hiphop új chicagói változatával, ami simán drill.

Drumstep - Drum and bass + dubstep, logikus.

EDM - Az Electronic Dance Music manapság széles körben használt, de közben kb. mindenki által utált elnevezése. Nem általában az elektronikus tánczene, hanem annak most Amerikában roppant népszerű formája.

Eskibeat - A grime ("mocsok, szenny, korom") brit hiphopstílus Wiley által játszott formája; a név az eszkimóból jön, a lélek és a hangzás hidegségét, fagyosságát egyaránt jelöli.

Fidget house - Ezt is viccből találta ki egyik képviselője, mégis találó az electrohouse előfutárának mondható stílusra: nyugtalanul, idegesen izgett-mozgott.

Folktronica / grindie / pronk / folktronica - Roppant béna szóösszevonások: folk+electronica, grime+indie, progressive+punk. Utóbbi annyira rossz, hogy az már szinte jó; a grindie fáj.

Freak folk - Folkos is, de furi is, miért lenne ez hülye elnevezés?!

Funeral doom - A doom metal lassú, lassú, még annál is lassabb, temetkezési változata. Jeles képviselője a Funeral zenekar.

Go-go - A washingtoni funkvariáció elnevezése onnan jön, hogy a nemrég elhunyt alapító, Chuck Brown így szólt rá a dobosra, hogy meg ne álljon két szám között sem, különben elhagyják a nézők a táncteret.

Hauntology - Régi zenék lelassítva, kísértetiessé téve; a terminus Jacques Derrida filozófustól, a dekonstrukció atyjától jön, aki Marxról írt könyvében használta.

IDM - Talán egyetlen címke ellen nem tiltakoztak annyira azok, akikre ráragasztották, mint az ellen, hogy "intelligens tánczene", és ez érthető is.

Illbient - Az ambient nem nyugtató, hanem nyomasztó válfajának neve DJ Olive-tól jön (az alábbi számot készítő We-nek is tagja), akitől megkérdezte egy "magát újságírónak mondó" ember, hogy mit játszik. "Illbient - tört ki belőlem a poén, mindannyian jót nevettünk" - mondta, pedig ez a zene nem is vicces. Nem azonos a dark ambienttel, de rokonok.

Jump Up - Gyors, bulis drum and bass, lehet rá ugrálni.

Madchester - Őrült zene Manchesterből, mi más? Aki pedig a nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején a rock, elektronikus zene, pszichedélia úttörő keverékét játszotta, de másik brit városban, az tuti laza ruhát hordott, úgyhogy a zene neve is az lett: baggy.

Moombahton - Afrojack Moombah Remixét lassította Dave Nada reggaeton-tempóra, mi más lehetett volna a véletlenül született műfaj neve, mint hogy moombahton? Variációi a moombahrave-től a moombahsoulig terjednek.

New Weird America - Ez egyáltalán nem olyan, mintha egy műfaj neve lenne. Amúgy a freak folk, psych folk és ilyesmik rokona.

NSBM - Nemzetiszocialista black metal.

Pigfuck - A neves zenekritikus, Robert Christgau használta a szót a korai Sonic Youthra és zajos, kemény underground zenékre. Nem biztos, hogy műfaj, mindenesetre van belőle top 10 lista, úgyhogy legalább félig-meddig az.

Powerviolence - Grindcore-közeli hardcore punk, hatalomerőszak, pompás név.

Quiet storm - Visszafogott, szofisztikált, lassú és romantikus R&B, a nevét Smokey Robinson 1975-ös számáról kapta.

Seapunk - Az internet hőskorába visszanyúló, inkább netművészeti és csak másodsorban zenei stílus elnevezését a mozugalom egyik tagja, Lil' Internet álmodta meg. Mármint álmában látta, hogy seapunk, kiírta a Twitterre, kész is a név.

Sludge - Szó szerint: iszapos; tehát: nehéz, sűrű, torz metál.

Skweee - Svéd és finn producerek elektonikus mozgalma, hangutánzó elnevezéssel; pompás bulikkal (itt olvasható beszámolónk az egyikről). Variáció, bár valószínűleg egyetlen lemez képviseli: skweeast, vagyis ugyanez kelet-európai zenével keverve.

Suomisaundi, spugedelic trance - Finn trance-változat, gyakran humoros, mint elnevezése is mutatja.

Truck-driving country - Country kamionvezetőknek, kamionvezetőkről. Nem az a meglepő, hogy így hívják, hanem hogy ez egy külön stílus Amerikában.

Vaporwave - Liftzene, reklámok és operációs rendszerek hangjai és egyéb, eleve nem odafigyelős zenehallgatásra szánt dolgok mintázva, megbuherálva. Nem baj, ha nem emlékszünk a számokra, ha könnyen elillan, mint a névben szereplő gőz, pára. Internetes mikrotrend, amir köré filozófiát is lehet kanyarítani.

---

A listát még folytathatnánk, hiszen hol a crust punk vagy a clicks & cuts? A -step végű elektronikus műfajok is csak szőrmentén kerültek elő, pedig ez is egy termékeny műfajképző. Kihagytunk régebbi, elég jól ismert, de máig béna vagy vicces neveket, mint a krautrock vagy a NWOBHM (New Wave Of British Heavy Metal). Sokan gondolják azt is, hogy az a műfaj(név), ami úgy kezdődik, hogy art, csak béna lehet. Arról nem is beszélve, hogy az angolra korlátoztuk magunkat, így nem szerepelhetett mondjuk a jamaicai nyabinghi, a Sierra Leone-i bubu vagy éppenséggel a csikidam. A gyűjtőmunka közben egy idő után úgy éreztük, hogy nincs is nem béna műfajelnevezés. Ebben a következők vettek részt: Árvai Dániel, Dankó Gergő, Dubrovszki Dániel, Gelegonya Edina, Inkei Bence, Kálmán Attila, Molnár András, Szabó Sz. Csaba, Szabó Zsolt.