Anna örök, csak néha alakot vált

Anna Calvi második nagylemezére sem engedett ambícióiból. A One Breath merészebb és érzékibb cím nélküli elődjénél, a kohéziót továbbra is Calvi mesésen harsogó hangja képzi, mely körül nincs helye a csendnek, csak a mindent kitöltő fenséges zajosságnak.

Anna CalviDomino / Neon Music2013

Cím nélküli bemutatkozásának borítója alapján valószínűleg kevesen gondolnák, hogy két évvel később Anna Calvi színpadi öltözködésével kapcsolatban a divatlapok többet emlegetik az androgün, mint a nőies jelzőt, de ezt a sorsot ő választotta magának. Nem a fényességet és a szépséget akarja magából sugározni, hanem a flamenco drámaiságát, a körülöttünk sötéten mozgolódó árnyékokat. Ritkán látni nem magas derekú sötét nadrágban, és láthatóan őt is rabul ejtette, mint anno a White Stripest, a piros-fehér-fekete színek kombinációja, élesen vágott ingjei szinte csak ezen a színskálán mozognak. Csak amíg Meg White inkább volt a lány a szomszédból, akivel jó barátkozni és ennél többet úgysem akarsz tőle, addig Calvi megjelenésében is olyan, akár a dalai. Karakán, mint Bowie, de érezhetően sebezhető, mint egy gyengébb napot kifogó PJ Harvey. Sejtelmes, mint Lynch filmjei, ugyanakkor ott lakozik benne a spagetti westernek széllel bélelt száraz feszültsége és az opera olykor giccsbe forduló, nagy íveket rajzoló, romantikus pátosza. Egyszóval: Izgalmas. El KELL veszni benne.

Hogy mindez jól áll-e neki, nem kérdéses. Debütálása volt annyira karizmatikus, hogy senki ne foglalkozzon azzal, hogy a zenei recept, amit harmincéves korára kidolgozott, az körülbelül a "kurrens kortárs trendek világos elutasítása" tananyag summa cum laude felmondása volt. A One Breath pedig elődjéhez képest annyiban változott, hogy az öt másodpercnyivel kevesebb játékidőbe több kísérletezés szorult, az olyan hatásoknak is köszönhetően, mint a Calvi által citált Steve Reich, a minimalizmus egyik legismertebb zeneszerzője. Az album felénél található Sing To Me például egy az egyben mintha az előző lemezről maradt volna le. Felépítésében ugyanazt az elgondolást követi, tehát a dal felénél vagy kétharmadánál (mikor hol) történik egy váltás, amely itt a nyugodtan csordogáló folyó kitörését szolgálja.

Emellett a dalok egytől-egyig tele vannak apró finomságokkal, fortélyokkal, amelyek az eddig kietlen sivatagi tájba új színeket visznek és teletöltik élettel. Calvi tehát pont annyira hat ismerősen, hogy még ne legyen unalmas, miközben hallhatóan jobban elengedte magát és szabadjára engedte kreativitását. Ebből adódóan megoldásai frissek, olykor ijesztőek, brutálisak, de gyengédek is egyszerre. A Suddenly és az Eliza például abban különböznek a többitől, hogy kiszámíthatóbban érnek véget, másrészt a marimba és a vibrafon jelenlétének köszönhetően Calvi hangja is finomabbá vált, kevésbé ereszti ránk magát, hiába jut el a dal felénél operai magasságokba. A Piece by Piece hiphopos feszessége és apró zörejekkel való teletűzdeltségének izgalmas kísérlete azonban a vonósokkal egy pillanatra átcsúszik a giccs kategóriájába, eredménytelenül próbálja ezt egyensúlyban tartani érzéki hangjával.

A Love of My Life szinte már nem is art rock, hanem feszes art punk a Yeah Yeah Yeahs korai időszakából, a keményen torzított, viharosan üvöltő Fender Telecasterével, és Calvi Karen O-t idéző kavargó és lihegő hangjával, amely a megszokott logikát követve a végére egy kellemes, csónakban utazós képzelgéssé vált át. A Carry Me Over a maga öt és fél percével ugyan az album legunalmasabb darabjának tűnik, de a vibrafon és a zongora háttérben való körkörös, állandó jelenléte kiemeli a vonósok játékos és feszültségfokozó szerepét. Ugyanez a repetitív építkezés világítja meg a kórus és az ének szerepét a Bleed Into Me-ben. Reich se álmodhatta volna meg szebben.

A One Breath a maga kitartott ritmusainak és változatos hangszerelésének köszönhetően is egy izgalmas lemez, amelyben ugyanúgy megvannak az irodalom nagy női alakjainak drámai pillanatai, mint a romantikus regények lánykáinak félénk pillantásai - csak e világ köré elegánsan kimért, de belül tombolóan férfiasnak tűnő körítés került. Talán lesz még egy új alakváltónk nemsokára? A-

A lemezt Anna Calvi élőben mutatja be Budapesten, az A38-on 2014. március 3-án.