Egy svéd cég kiszabadult az Artisjustól

Kilencven zeneszerző kilépett az Artisjus közös jogkezelőtől; kb. 20 ezer szerzeményük egyes jogait mostantól egy svéd cég, az Epidemic Sound kezeli - írja az Index. Olyan külföldi szerzőkről van szó, akik speciális célra, alapvetően filmekhez, tévéműsorokhoz írnak zenét.

A Quartnak Tóth Péter Benjamin, az Artisjus kommunikációs igazgatója elmondta, hogy csak e szerzemények nyilvános előadásra vonatkozó szerzői jogairól van szó. Ennek az a lényege, hogy ha egy étterem, kocsma, szálloda felhasznál egy zenét (hogy mondjuk hangulatosabbá tegye a helyet, vagy csak hogy ne legyen csend), akkor e zene szerzőjének jogdíjat kell, hogy fizessen. Ezt szedi be általában az Artisjus, nyilvános díjszabás alapján, majd működési költségeinek levonása után, meghatározott szabályok szerint tovább osztja a szerzőknek. Természetesen mind a díjszabás, mind a továbbosztás módja vitatható, vitatott; az Artisjus a díjakat állami felügyelettel állapítja meg, a felosztási szabályokat pedig az egyesület tagjai, a szerzők változtathatják. (Még akkor is, ha sokan ezt nem így érzik; Lovasi András erről ezt írta: "persze van még mit javítani, de azt is látom, hogy azok, akik valóban részt akartak venni a döntéshozásban, követni akarják a pénzeik útját, azok igenis átláthatják ezeket az intézményeket".)

Az Epidemic Sound modellje feltehetően az, hogy a jogkezelő közbeiktatása nélkül kíván háttérzenét szolgáltatni; vagyis ha valaki tőlük rendel háttérzenét éttermébe, akkor nem az Artisjus által megszabott jogdíjakat kell kifizetnie, hanem a svéd céggel állapodik meg, és akár olcsóbban is kaphat zenét - viszont csak olyat, ami az Epidemic tulajdonában van, olyat nem, amelynek jogait az Artisjus kezeli, tehát például a rádióból szóló slágereket. Feltehetően, hiszen a cég nem erről, hanem filmekben felhasználható zenéiről ismert (részletesen lásd lejjebb), a honlapon megjelent sajtóközleményben pedig kizárólag ezzel kapcsolatban értékelik a kilépést. Mint írják, így lehet biztosítani, hogy azok a filmek, videók, amelyek az interneten terjednek országhatárokat nem ismerve, és az Epidemic Sound zenéi szólnak bennük, nem ütköznek az egyes országok jogkezelői által támasztott akadályokba, tehát például nem tiltathatják le őket a YouTube-ról.

Az Epidemic Sound azt is komoly sikerként értékeli, hogy sikerült "az egyik legkeményebbnek tartott európai jogdíjkezelővel" megállapodniuk arról, hogy saját repertoárjuk jogait már kizárólag ők kezelik Magyarországon. Az Artisjus egyébként Tóth Péter Benjamin szerint valóban az egyik leghatékonyabb ilyen szervezet a jogdíjak beszedése terén - bár nem biztos, hogy a sajtóközlemény így használja a "legkeményebb" szót.

Ha a svéd cég valóban be akar lépni a háttérzene-szolgáltatás piacára, akkor a helyzetet tovább bonyolítja, hogy a kiléptetett szerzemények előadói jogai, továbbá a hangfelvételek jogai továbbra is az ezeket kezelő Előadói Jogvédő Irodánál (EJI), illetve a Mahasznál maradtak. Ezeket pedig az Artisjus szedi be mindenkitől, majd továbbítja a jogosult szervezeteknek. Vagyis ha egy étterem az Epidemic Sounddal szerződne, ettől még az Artisjus a fenti jogdíjakat továbbra is be kell, hogy szedje; ezek nagyjából a díjszabásban rögzített teljes összeg negyedét teszik ki. Továbbá ott van még az a kérdés, hogy ha valaki az Epidemic Sounddal szerződik, és kijelenti, hogy az Artisjus által kezelt - feltehetően drágább - szerzeményeket egyáltalán nem kívánja lejátszani, így nem is fizet utánuk, akkor hogyan lehet ellenőrizni, hogy tényleg ezt teszi-e. Tóth Péter Benjamin szerint ennek megoldása a jövő kérdése; az biztos, hogy ellenőrzésre szükség van, de kérdés, hogy ezt milyen hatékonysággal lehet végezni, hiszen nem érdemes olyan ellenőrzéseket folytatni, amelyek költsége túlságosan nagy az esetlegesen beszedhető összeghez képest.

Bár az új szerzői jogi törvény szerint 2010 óta lehetőség van új közös jogkezelő szervezetek alapítására (lásd erről az Artisjus elnökével, Victor Mátéval készült interjúnkat), ez eddig nem történt meg, és ezek szerint az Epidemic Sound sem ilyen lesz. Ráadásul jelentős különbség van a cég és az Artisjus működése között. Így például az üzleti szereplőnek számító svéd cég díjszabása üzleti titok, míg az Artisjusé nyilvános. Általában véve a törvényi szabályozás abból indul ki, hogy az Artisjus kvázi monopolhelyzetben van, és ez indokolja, hogy sok szempontból - például átláthatóságát tekintve - olyan szigorú állami felügyelet alatt áll, ami a piaci szereplőkre nem érvényes - magyarázta a Quartnak Tóth Péter Benjamin. Arra pedig 2007 óta van lehetőség, hogy egy szerző kilépjen az Artisjusból; eddig ezt ötvenheten tették meg, többségük külföldi.

Az Epidemic Sound egyébként elsősorban nem háttérzene-szolgáltatóként ismert - már amennyire ismert; nemrég egy lap A legsikeresebb új svéd cég, amelyről nem tudsz semmit címmel közölt róluk cikket. Öt éve azért indult, mert a tévében és zenei területen dolgozó alapítók - köztük Per Aström producer, aki Madonnával, Celine Dionnal, Enrique Iglesiasszal is dolgozott, valamint a népszerű Glee sorozat zenéin - úgy látták, hogy túlságosan bonyolult az a folyamat, amivel egy tévés vagy filmes meg tudja szerezni egy zenemű felhasználási jogát. Fölösleges a rengeteg, egymásnak ráadásul gyakran betartó szereplő - fogalmaz az említett cikkben a cég vezetője. Az Epidemic Sound modellje a következő: közvetlenül megvásárolják a producerektől a filmekhez szánt zenedarabokat (már ha átmennek a minőségi szűrőjükön), majd ezeket közvetlenül eladják a filmeseknek, tévéseknek. További közvetítő, jogdíjkezelő nincs a rendszerben; viszont a zenedarabok így nem is jelennek meg lemezen, csak filmekben, műsorokban használják őket. A repertoárban a reménybeli felhasználók a saját szempontjaik szerint kereshetnek, például a hangulat szerint, amelyet az adott jelenetben felhasznált kísérőzene sugározni fog. Vagyis eddigi működését tekintve az Epidemic Sound kifejezetten egy területre koncentrált, és nem olyan dalokkal foglalkozott, amelyeket a rádióban játszanak, vagy amelyeket egyáltalán felismer az egyszeri zenehallgató.