Azért lövöldözöl, mert menstruálsz?

Parodisztikusan nőies nők és férfias férfiak; kiforgatott nemi szerepek: ezek is feminista üzenetet hordozhatnak a klipekben, nemcsak az erős, független nők figurái. Tina Turner, a No Doubt, Pink, Alanis Morissette, Beyoncé, Madonna és mások videói.

Idén mindenki Robin Thicke, Miley Cyrus és Rihanna meztelenkedős, seggrázós stb. videóiról beszélt (mintha ez valami új dolog volna, holott nem az). Aztán a héten visszatért Lily Allen, és ő nem beszélt róluk, hanem egy szórakoztató videóban parodizálta ezeket, illetve az egész szexista zeneipart. Klipje néhány nap alatt többmilliós nézettséget szedett össze: nyilvánvalóan több emberhez jutott el, mint a témát érvelve feldolgozó cikkek együttvéve. (Ezzel nem azt akarom mondani, hogy egy vicces videó helyettesítené az okos cikkeket; már csak azért sem, mert a Hard Out Here dalszövege a feminizmus nagy témáinak szlogenszerű összefoglalása, így nem létezhetne a könyvtárnyi szakirodalmat is kitermelő feminista mozgalom nélkül.)

Persze a feminizmus régóta jelen van a popvilágban. A legtöbb feministának mondható dal a nők felemelkedésének, egyenjogosításának témáját dolgozza fel (angolul female empowerment): a nők is lehetnek erősek, függetlenek, csak annyi kell, hogy higgyenek magukban, kövessék az álmaikat stb., ismerjük jól. A hozzájuk tartozó klipek pedig ezt illusztrálják, gyakran pozitív példákat bemutatva, történetet mesélve. Meg persze ott vannak a harcosabb, ennek megfelelően undergound mozgalmak, mint a Riot Grrrl.

Továbbá van a feminista videóknak egy olyan, kisebb része, amely nem azt mutatja be, hogy milyen, többé-kevésbé új szereppel kellene azonosulniuk a nőknek, hanem a hagyományos férfi-női szerepeket kritizálja, ezekkel játszik el. Akár úgy, hogy megfordítja, akár úgy, hogy eltúlozza őket, mint Lily Allen. Mindkét esetben az derül ki, hogy a sztereotípiákkal valami nem stimmel, így a nézőnek olyasféle következtetésre kellene jutnia, hogy nőként (na jó, esetleg férfiként is) új, a hagyományostól eltérő szerepet kell keresnie magának. Természetesen nem minden túlzó és szerepcserés klip feminista célú (lásd lejjebb), de most ezekből válogattuk ki a legjobbakat.

Julie Brown: The Homecoming Queen's Got A Gun (1984, rendező: Terrence McNally)

Rögtön egy bonyodalmas eset. A vicces novelty dalban és klipjében - amelyet az MTV először nem akart játszani - Debi, a bálkirálynő előbb magára veszi és túljátssza a kifejezetten hagyományos női szerepet; aztán elkezd mindenkit lelődözni nagy pisztolyával. Kell-e mondani, hogy ez egy férfias tárgy? A dal elbeszélője, a "buta liba" szerepét parodizálva jobban izgul a ruhája és amiatt, hogy mit fognak ehhez szólni, illetve felveti, hogy tán azért van mindez, mert Debi menstruál. Aztán a rendőrök által végül leszedett Debi elárulja, hogy mindez egy bizonyos Johnny miatt történt (naná, egy férfi miatt!), barátnője pedig összejön a helyszínelő rendőrrel. A klipet egyszerre jellemzi a nemi szerepek parodisztikus túlhangsúlyozása és kiforgatása; nem véletlen, hogy komoly elemzést szenteltek neki.

Tina Turner: Typical Male (1986)

Ha az a cím, hogy "tipikus férfi", máris sejtjük, hogy a szerepek túljátszásával lesz dolgunk. A videó egyik részére ez igaz is: Tina Turner egy hatalmas férfi, pontosabban férficipő előtt kelleti magát. Az embernagyságú ügyvédek esetében azonban megfordul a helyzet: cicázik velük, kedvesen vagy parodisztikus erőszakkal szivatja őket.

No Doubt: Just A Girl (1995, Mark Kohr)

A nemi szerepek leglátványosabban, eltúlozva a két nyilvános vécé különbségében jelennek meg: a lányoké csiricsárén színes, ízléses, lehet benne cukiskodni (mint Gwen Stefani teszi, amikor éppen nem mérgelődik vagy fekvőtámaszozik), no meg sminkelni, hogy a fiúknak tessünk - a fiúké pedig mocskos, funkciójának is épp alig felel meg. Miért zavarja mégis mindez Gwent? Egyrészt mert nem akar csak egy lány lenni, másrészt mert jobb a buli, ha mindenki együtt van - azért inkább a szép lányvécében.

Shania Twain: Man! I Feel Like A Woman! (1999, Paul Boyd)

Bár a country pop királynője a címben azt jelenti be, hogy nőnek érzi magát, a videó egy szerepcserére épül. A nyolcvanas évek egyik ikonikus klipjében, Robert Palmer Addicted To Love-jában a férfi énekes mögött modellszerű lányok "zenéltek" robotikus mozgással; itt pedig kigyúrt férfiak játsszák el pont ugyanezt a szerepet. Shania Twain először férfias ruhában énekel előttük, ám fokozatosan egyre többet mutat nőies idomaiból. (Twain egy korábbi, híres klipjében a férfiak igyekeznek jó benyomást tenni a nőre, kevés sikerrel.)

Geri Halliwell: Bag It Up (2000, Dawn Shadforth)

Az unott, karikaturisztikusan férfias pasiját kényeztető, főző, takarító Geri Halliwell megalkot egy port, amelytől minden a visszájára fordul, ismét eltúlozva: a férfiak szívesen alávetik magukat a nőknek, sőt, a végén Playboy-nyuszinak öltözve táncolnak. Arról, hogy ez feminizmusként mennyire vehető komolyan, árulkodik, hogy a por neve idióta szójátékkal Girl Powder. Na nem mintha a Spice Girls ne lett volna felhigított Girl Power.

Jewel: Intuition (2003, Marc Klasfeld)

A reklámok, klipek, általában a média irreális világára, ezen belül a női - és kisebb mértékben férfi - szerepek túlszexualizáltságára a kétfajta képi világ szembeállítása mutat rá hatásosan. A reklámokat, klipeket parodizáló, de valójában ezek átlagához képest nem is eltúlzott képek "valóságos", videókamerás jelenetekkel váltakoznak. A végén a tűzoltós jelenetben aztán ezek szépen össze is keverednek. A feminista üzenet nem annyira nyilvánvaló, hiszen a refrén is az, hogy "kövesd a szívedet és az intuíciódat"; de azért ott van például az álreklámszövegekben, amelyek a másik (férfi, nő) birtoklásáról szólnak. Valamiért többen ezt tartják a Lily Allen-klip előzményének.

Pink: Stupid Girls (2006, Dave Meyers)

A legjobb módja annak, hogy egy kislányt arra bíztassunk: ne a legócskább női sztereotípiáknak akarjon megfelelni, ha ezeket karikírozva mutatjuk be. A jóleső mókázás mellett igazi katalógust is kapunk a médiában megjelenő ostoba nőszerepekről. Már csak azt kéne megfejteni, hogy a férfiakkal mit kéne csinálni, ha még a gombnyomással felfújható mell sem vonja el a figyelmüket a butuska csajokról.

Alanis Morissette: My Humps (2007)

A Black Eyed Peas komolynak szánt, de idióta, ráadásul a férfi-női hagyományos szerepekre ráerősítő "szexi" slágerét Alanis Morissette lassú zongorás balladaként, nagyon komolyan adja elő. A hozzá tartozó videó pedig további kontrasztként a szexi koreográfiás videókkal idiótáskodik, hülyén fintorgó pasikkal és a magát bénán kellető, drámázó, vagy éppen molesztálóját látványosan nem leütő Alanisszel. Dupla vagy tripla fenekű játék a BEP-slágerrel és az általa megjelenített nőképpel a kilencvenes évek (többé-kevésbé) feminista szólóénekesnőinek legsikeresebbikétől.

Ciara: Like A Boy (2007, Diane Martel)

A szöveg arról szól, hogy vajon ha a fiúk és lányok szerepet cserélnének, vajon elnéznénk-e a lányoknak ugyanazt, amit a fiúknak igen: hogy nem telefonálnak, kimaradnak éjszakára stb. A videó legerősebb és témánkba vágó jeleneteiben Ciara önmagával táncol duettet női és férfi ruhába öltözve; nőként láthatóan fölényben van férfi önmagával szemben. A székében elterpeszkedő, illetve izmait mutogató Ciara szintén meglehetősen férfias. Érdekesség, hogy a klip rendezője, Diane Martel készítette idén a Blurred Lines botrányos videóját (lásd lejjebb).

Beyoncé: If I Were A Boy (2008, Jake Nava)

Ugyanaz a téma másként. A klip többszörös szerepcserére épül: Beyoncé rendőr, ráadásul nem is "rendőrlány": az elején mindenki úgy viselkedik, mintha ő is egy volna a srácok közül. Aztán csak kiderül, hogy nő, és ez bonyodalmat okoz; a szerelmi dráma a végén pedig a szerepek visszaállításába torkollik. Itt kell észrevennünk, hogy mennyivel elfogadhatóbbnak tartjuk ugyanazt a csúnyaságot egy férfitól, mint egy nőtől. Amúgy már a slágerlistás R&B-feminizmus zászlóvivője, a Destiny's Child is számos dalt szentelt az erős, független nőknek, klipekkel is illusztrálva; a hagyományos szerepek megbolygatására azonban legfeljebb a Survivor azon rövid jelenetét hozhatjuk, amelyben lándzsával vadásznak a - hajótöröttként sajna alig valami ruhába bújt - lányok.

Madonna: What It Feels Like For A Girl (2008, Guy Ritchie)

A Guy Ritchie (akkoriban Madonna férje) rendezte videó szempontunkból nem csak azért érdekes, mert Madonna nagy mennyiségű férfi ellen követ el ilyen-olyan erőszakos cselekményeket, egészen egyikük benzinnel lelocsolásáig és felgyújtásáig; hanem azért is, mert mindezt a maszkulinitás egyik szimbólumának számító, még ezen belül is kifejezetten férfias - elkötött - autóval teszi. Naná, hogy sok helyen betiltották; lehet azon elmélkedni, hogy ha férfi a főszereplő, vajon ugyanilyen sorsra jutott volna a klip.

Law Revue Girls: Defined Lines (2013, Milon Tesiram)

Az Aucklandi Egyetem három jogászhallgatója, Olivia Lubbock, Zoe Ellwood és Adelaide Dunn fogta Robin Thicke Blurred Lines című videóját, és a félmeztelen modelleket félmeztelen férfiakra cserélte, akik a felöltözött lányok körül alávetett helyzetben sürgölődnek. A videót a YouTube leszedte mint "nem illő tartalmat", ezzel is alátámasztva az üzenetet: ha a férfiakat kezelik tárgyként, azt sokkal felháborítóbbnak értékeli a társadalom. Aztán visszakerült a videó, már hárommilliós nézettség fölött jár. Igaz, van ennél is népszerűbb Blurred Lines-paródia, amely egy másik gyakori kritikára épül: eszerint Robin Thicke dala a nemi erőszakot legitimizálja az olyan sorokkal, mint: "tudom, hogy te is akarod".

Nem feminista túlzások és szerepcserék

Kimaradtak összeállításunkból a nők erejét bizonygató olyan klipek, mint például a Superwoman Alicia Keystől; a "ne hidd azt, hogy ezt szabadon megteheted" férfiaknak visszaszóló számok, mint a Can't Hold Us Down Christina Aguilerától; vagy az erőszakoskodó férfin bosszút álló nők dalai - ezek közül különösen erős darab a Goodbye, Earl a Dixie Chickstől: ebben a címbeli szuperbunkó Earl meggyilkolását felhőtlen örömködés követi. Rengeteg klipre lehet mondani, hogy túljátssza a férfi-női szerepeket, és sok közülük egyáltalán nem feminista. Lásd például Camille Jones és Fedde Le Grand The Creepscímű klipjét, vagy The Game Wouldn't Get Farcímű videóját.

A szerepcserés klipek sem mind értelmezhetők a hagyományos női-férfi sztereotípiák feminista kritikájaként, kezdve a Queen klasszikus I Want To Break Free-jétől, amelyben a bajszos-csöcsös Freddie Mercury takarítgat. Nehéz megmondani, miért van, hogy a U Should Know Betterklipjében Robynt egy, az énekesnőre hasonlító fiú, a vendégrapper Snoop Doggot meg egy nő játssza; feltehetően nem feminizmusból. Különösen meglepő a - később Aretha Franklinnel egy rendes feminista himnuszt is összehozó - Eurythmics Who’s That Girlcímű klipje. Ennek végén Annie Lennox, a - tőle meglepően - nőies énekesnő megcsókolja a férfinak öltözött Annie Lennoxot. (Mindeközben pedig Dave Stewart a nőfaló hím paródiáját játssza el.) Az 1983-as klip után 28 évvel, 2011-ben Lady Gaga a Yoü And Iklipjében nőként és fiú alteregójaként is megjelenik, aztán csókolózik magával, sőt, megfogja saját seggét. Kár, hogy a fiú-Gaga, vagyis Jo Calderone fájdalmasan béna és ripacs: ez jelentősen csökkenti a hatást.