A prozódia voltaképpen nagyon egyszerű dolog: azt jelenti, hogy a dalszöveg nyelvi és zenei tagolásának egybe kellene esnie. A szöveg ritmusa (vagyis ahogy mondanánk, ha nem énekesek vagyunk, csak egyszerű emberek) és a zene ritmusa stimmeljen; a szünetek szóhatárokon legyenek; a hosszú hangok hosszúak, a rövidek rövidek legyenek; azokat a szótagokat nyomják meg az énekben, amelyek a szöveg logikája szerint hangsúlyosak. Vagyis a prozódia bonyolult dolog, sok mindenre kell figyelni - de azért profik írnak zenét, hogy mert ők képesek erre, nem? Hát persze, hogy nem - ezt mindenki tudja, aki valaha egy kicsit is figyelt a magyar popra ebből a szempontból. Ezzel együtt megrázott, amit hallottam.
A Mahasz honlapján 2004-től 2012-ig találhatók meg az éves rádiós slágerlisták. Mindegyikről kikerestem a három legnépszerűbb magyar nyelvű számot, és meghallgattam figyelmesen a refrénjüket. Az eredmény: kevés kivétellel tragikus a helyzet. A magyar pop a legrosszabbul a magánhangzókkal bánik: szegényeket bármikor megnyújtják, ha ezt kívánja a mindenható zenei ritmus. Valamiért főleg a sorok végén szeretik ezt csinálni - ráadásul így a sorzáró szótagok külön hangsúlyt kapnak, ami csak igen ritkán indokolt prozódiailag, a legtöbb esetben ezeknek hangsúlytalannak kellene lenniük. A hangsúlyozás a második legmostohábban kezelt terület: a refrén fő szavait azért kiemelik, hiszen ez eléggé kézenfekvő - de emellett megnyomnak még bármi mást is, ahogy esik.
Valószínűleg a popiparosok számára a prozódia a szóhatárok betartását jelentheti, mert erre mintha az alkotók legalább egy része ügyelne, legalábbis többé-kevésbé. Talán azért, mert az egybefüggő szavak feldarabolása a legfeltűnőbb hiba - azért ehhez képest még mindig elég sokan elkövetik. Még többen vonnak össze különálló szavakat, bár megengedem, itt van egy kis játéktér: nem feltétlenül szükséges mindent. nagyon. világosan. elkülöníteni, hiszen a beszédben sem tesszük ezt. Nyelvileg indokolatlan hangzórövidítésre találtam a legkevesebb példát.
A magyar nyelv megerőszakolása műfajfüggetlen, az igényesnek mondott popban sem csinálják kevésbé. Voltak dalok, amelyeknél azt éreztem, hogy egyfelől volt egy ritmus, másfelől ettől függetlenül egy szöveg, és ha a szerencse úgy hozta, hát találkoztak itt-ott; Rácz Gergő, Varga Viktor és Bartók Eszter számai voltak ilyenek a merítésben. Az esetek többségében az hallatszik, hogy a ritmust ismeri a szövegíró (esetleg azonos a zeneszerzővel), csak éppen nem igazán törődik a prozódiával.
Felmerül persze a kérdés, hogy miért lenne jobb, ha betartanák a prozódiai szabályokat - hiszen láthatóan a nagyközönséget nem zavarja az, hogy folyamatosan áthágják őket, és a legbizarrabb szódarabolások hallatán sem kapcsolják ki tömegek a rádiót; az a gyanúm, hogy a legtöbben észre sem veszik ezeket. Nincs erre egyértelmű válaszom; hiszen nem lenne mondjuk alacsonyabb a rezsi, ha megjavulna a magyar popslágerek prozódiája. Szerintem jobb egy szám, ha betartja ezeket a szabályokat, mint ha nem; de egy dal "jósága" nem objektív, és úgy tűnik, hogy a nagyközönség számára e jóságot nem befolyásolja érdemben a prozódia minősége. De azért mégiscsak az van, hogy a popszakmának vannak szabályai; a magyar nyelvnek is; ráadásul ha ismernénk a prozódia szabályait, akkor akár kreatívan is lehetne alkalmazni őket (néhány példa lejjebb).
Alább olvasható 2004-től 2012-ig minden év három-három, a rádiókban legnépszerűbb magyar nyelvű számának refrénje csoportosítva kommentárokkal, nagyjából aszerint átírva, ahogy elhangzik. Igyekeztem a szavakat úgy bontani, a hangzóhosszúságokat úgy lejegyezni, ahogy hallhatók, hogy jól látható legyen, ahol nem stimmelnek; a hangsúlyokat nagybetűvel jelöltem. Nem ígérem, hogy mindenhol egészen pontos az átírás, mert nagyjából a harmadik szám után iszonyatosan belefáradtam. Feltüntettem a szövegírók nevét, ahol ki lehetett deríteni (főleg a Zeneszöveg.hu-ról, igyekeztem ellenőrizni is), az éves listán elért helyezést (az ún. súlyozott listáról van szó, amelyen a hallgatottabb rádiók nagyobb súllyal esnek latba). Akármennyire nehezemre esett, a szövegek értelmére nem tettem megjegyzéseket. A számok kattintásra meghallgathatók.
Dobrády Ákos és Szekeres Adrienn: Híd a folyót / Simon Attila (2004, 5. hely)
"AmÍga Hídafolyót átölelIszeliden / kispuha vÁlad épp aDdig ölelem / tiedvagyokBáármit kérsz / AmÍga Hídafolyót átöleliszeliden / kispuha vÁlad épp aDdig ölelem / és a végTelen utakón csakvEled utazóm" - Ahhoz képest, hogy ez az "igényes pop" egyik mintapéldánya, mintha egész egyszerűen nem létezne a világában olyasmi, hogy prozódia.
Rácz Gergő: Bennünk a világ / Szabó Ágnes (2012, 24.)
"Ittvagyte és Én / köztünkavi lÁg / látszÓlag nagya Távolság / de Benned a Szív és Bennem a vÉr / éppúgy lÁzad / Ittvagyte és Én / bennünkavi lÁg / azÉrzések olyan Egyformák / ésa szÍvünk legmélyÉn / ugyanúgyÉlünk Mindent Át / Te és Én" - Az embernek az az érzése, hogy amikor stimmel, az csak véletlenül jött össze.
Bartók Eszter: Üvegvilág / Bartók Eszter (2008, 43.)
"(arra kérlek) Gondolj arrakiirád visz Szanevet / (úgyis érzed) nemszámít haEz níncs min Dig így / (elhiszedméég) gyakranvan hogy Az Út visz szavezet / (bízz bennee) smegpró bálha todmeGínt" - Ezt már tényleg nehéz írásban visszaadni: itt mintha egész egyszerűen fel sem merülne az, hogy a szavaknak határai, a hangzóknak hosszúságai vannak.
Varga Viktor: Lehet zöld az ég / Varga Viktor (2010, 8.)
"lehet Zölda zég és lehet ké kafű / neKem mindegyhisz végülis így gyönyörű / A téVedés néHajó / tudodAmerikába isígyjuTottel azahaJó" - A tévedés néha jó, de ez nagyon néha nem téved.
Gáspár Laci: Hagyd meg nekem a dalt / Orbán Tamás (2005, 5.)
"jÁrok rámszabot Utadon / csakTéged követlekrég szabaDon / ésküldjrám JÉgesőt Zivataart / denincslevegŐm / ha elveszed tőéem a Daalt / hagydmeg nekema dalt" - A "denincslevegŐm" összevonása, elhadarása lehetne indokolt a tartalom által (nincs levegője, gyorsan kell mondani), ha jóindulatúak vagyunk, de a többi hiba.
Bereczki Zoltán: Kerek egész / Major Eszter, Bereczki Zoltán, Szabó Zoltán (2011, 30.)
"Hátgyerevelem, játsz szunk egy da rabban / Mertugyetudod Jobb lesz mint ma gadban / ez kereke Gész, bárho vamész / ez kereke Gész, úgyis ha félsz / Hátgyerevelem, játsz szunk egy da rabban / hiszaza jóha Két Szív egy re dobban" - Ha dobban a szív, akkor az felülír mindent, közte a szó ha tá rokat. Lehetne ez művészileg indokolt szabályáthágás (a szívdobbanás imitálása), ha az egész dal nem azt sugallná: inkább nem ismerik, mintsem direkt megszegnék a szabályokat.
Ákos: Adj hitet / Kovács Ákos (2007, 11.)
"Adj hitet és elhi Szem neKed / hogy élni szeBBen is leHet / Sok okos megvet ésNeVet / de te észRese Vedd / csak adj hiTet" - Ákosnak itt hallhatóan nagyon tetszett a ritmus, amit kitalált; jobban, mint a szavak tagolása.
Szekeres Adrien: Olyan, mint te / Szabó Ágnes (2007, 13.)
"Nincs mégegy pillanTás / mi Vérem Szítanáá / Nincs mégegy érinTés / mi hangom fojtaNá / és úgy rinGatna eel / hogy könnyű Álmot Szóór / Olyan mint Tee / nincs Mégegy tudom Jóól" - Talán a leglátványosabb példa arra, hogy ha nyújtani kell, hát nyújt az énekes, mit sem törődve azzal, hogy az éppen milyen szótag.
Tabáni István: Ments meg! / Tabáni István (2010, 10.)
"Meents meg, kérlek, vagy Őőlj meg, ha kell / mert Álmok nélkül csak a fÉlelem öleel / csapdába estem, fényem Eegyre csak fogy / lelkem Szállna, de Éérzem mindenerőm elhagyótt / adjerőt az Útra, hogy higgyek, Bízzak újra" - Ez azért tanulságos, mert amúgy azt hihetnénk, hogy a szerző odafigyelt, ha a leghosszabban kitartott hang nem pont az "ölj" szegény rövid ö-je lenne. Szintén többé-kevésbé rendben lenne a Hooligans: Játszom és Caramel: Vízió című számának refrénje, ha nem lenne tele ilyen nyújtásokkal.
Az említettek mellett pocsék még: Groovehouse: Ha újra látom; Nox: Forogj világ; Desperado: Táncolj!; Adri: Szinglik éjszakája; Radics Gigi: Vadonatúj; Magna Cum Laude: A főnököm. Volt még egy nagyobb középmezőny, és a 27 megvizsgált számból három (3) darab, ami többé-kevésbé rendben volt: Zsédenyi Adrienn: Mindhalálig mellettem / Szabó Ágnes (2005, 7.); Back II Black: Nem kell / Csejtei Tamás - Erdélyi András (2009, 59.); Ákos: Előkelő idegen / Kovács Ákos (2012, 66.).