Jamaica lágy szétbombázása

A Dub-o-phonic netlabel, mint kitalálható, a dubra koncentrál. Tizedik kiadványa egy válogatás, a leírás szerint "a dub ismeretlen területeire kirándul".

Ami komoly túlzás, hiszen a dub a kezdetek óta erősen hangokkal bibelődő, kísérletező műfajnak számít, vagyis az szinte önellentmondás, hogy az összeállító Dub Thomas a "konvencionális" dubtól el akart itt távolodni. De ettől függetlenül az innen letölthető, ciprusi, görög, japán, mexikói, brazil, argentin stb. stb. előadókat felvonultató Explorations In Dub tényleg szuper válogatás. Már az is szinte csodával határos, hogy a 85 percben nincs rossz szám. Elég sok a kissé minimalista, vagy legalábbis redukált, visszafogott darab, néminemű kísérletezgetésekkel a felhasznált hangok terén; illetve akad egy-két táncosabb, de ezen belül izgalmasan megvariált stepper is, valamint ilyen-olyan etnikus hangminták is előfordulnak. Néhány kiemelkedő szám: Knoto egy Bob Marley-örökzöldet redukál távoli pulzálásra, meg van egy kis csingilingi is, nagyon szép. Twixymillia száma lassul, gyorsul, helyenként acidesen felbugyog. Mr. Mefistou trapet, Daidalos One wonky hiphopot kever a dubhoz, és bár ennek rosszul kéne elsülnie, mégis jó.

Az igazán jó számok pedig a vége felé találhatók, és maratoni hosszúságúak. Ras Robin Dennis a szétcsúszás határán egyensúlyozik nyolc percen át, és valami furi csipogós hanggal bombázná szét lágyan a dubot, ám az állja a sarat, és megnyugtatóan lüktet mindezek alatt. Hernibernie száma a leghosszabb, kilenc és fél perc, és végig kerülgetik egymást a meglepően jazzesre vet dubbasszusok, sarokban dugott orgonák és jazzrockos gitárok, francia szövegrészletek, kattogós ritmusok - és a fene egye meg, ez tök jó. SXtheMadArtist sötét, ambientes hatású darabja pedig nem annyira lüktet, inkább kígyózik erre-arra, hosszan, jólesően nyomottan. Szóval ha valakit csak egy egészen kicsit érdekel a jamaicai zene, annak mindenképpen ajánlott letöltenie a válogatást, és aztán lehet továbbmenni felfedezgetni a legjobb előadókat.