Amikor Zalatnay Cini volt a legmenőbb New Yorkban

Nemrég Budapesten, a Trafóban járt a hiphoplegenda Madlib (beszámolónk itt olvasható), és jött vele a neves lemeztúró, Egon.

Egon, vagyis Eothen Alapatt a kultikus Stones Throw kiadó egyik vezetője volt, majd Now-Again néven saját, újrakiadásokkal foglalkozó céget indított. Budapesti útjáról a Red Bull Music Academy honlapján számolt be. A legérdekesebb talán a cikk eleje, ahol általában elhelyezi Budapestet a lemeztúrók térképén. Mint írja, a kilencvenes évek végén olyannak tűntek a magyar lemezek, mintha valahonnan a "legvégső határról" érkeztek volna; csillagászati összegekbe kerültek az olyan bakelitek, mint a Beat Ablak a Bergendy zenekartól.

Aztán az ezredforduló környékén Zalatnay Sarolta bemutatkozása "olyan egzotikus lemez volt, amelyet mindenkinek muszáj volt megszereznie, az énekesnő története - és legendás szépsége - sok-sok estén volt beszédtéma az APT-ben." Az azóta bezárt New York-i klub programfelelőse megszállott Zalatnay-rajongó volt, és Egon szerint elképzelhető, hogy csak azért szervezte le Andy Votelt, hogy hallhassa, amint az énekesnő lemezeit játssza. A szintén a leghíresebb lemeztúrók közé tartozó Votel aztán ki is adott egy válogatást Zalatnaytól és magyar funk-rockból. [Andy Votel december 14-én, szombaton dj-zik Budapesten; részletek, kedvcsináló mixek itt; alapos interjúnk vele itt olvasható.]

Egon elmeséli az októberi budapesti út történetét is. Nem is akart lemezeket vásárolni, mert Madlibbel inkább a fürdőkkel, "érdekes" magyar borokkal és ételekkel töltötték volna az időt. Azonban az egyik borozóban felismerték, hogy Szabó Gábor Gypsy Queenje szól, és persze rögtön a magyar gitáros zsenijéről kezdtek el beszélgetni. Aztán másnap a Trafóban üldögélve egy "barátságos arc" lemezeket kínált nekik. Egon azt gondolta, hogy - főleg a Gyöngyhajú lány Kanye West-féle "ellopása" (mert szerinte ez nem hangmintázás) után - lesznek majd a kínálatban az "állami Qualiton kiadó obskúrus, de általában baromi jó freakbeat- és psych-lemezeiből", de inkább a Pepita kiadó albumaiból válogathattak, főleg jazzt.

A cikk végén ezek közül szedi össze Egon a kedvenceit; van itt Kovács Kati, Debrecen Jazz Group (ezt Madlib rögtön felismeri, mert pont ilyesmi lemezekkel bombázta őket egy bizonyos Julien a kilencvenes évek végén), Deseő Csaba, Csík Gusztáv és végül ismét "a hazájában alig ismert" Szabó Gábor utolsó, egyben sajnos leggyengébb albuma. A kiválasztott számokat meg is lehet hallgatni; alább a Debreceni Jazz Együttes 1979-es felvétele.