A mai hiphop tudatlan és felelőtlen - DMC a Quartnak

Vágólapra másolva!

Darryl McDaniels alias DMC a hiphop történetének egyik legfontosabb alakja, aki a Run-DMC rappereként a nyolcvanas években óriási szerepet vállalt a stílus népszerűsítésében. A 49 éves rapper most azért látogatott Budapestre, hogy Király Viktorral közös számukhoz forgassanak klipet, és a forgatás előtt kapott negyedórát a Quart is. Elmondták, hogy került ide, de ha már itt volt, a rendkívül bőbeszédű DMC-t megkérdeztük, mit szól a mai hiphophoz, és elmesélte a Walk This Way sztoriját is.

Inkei Bence

Vágólapra másolva!

Király Viktor Run DMC DMC

Hogy került DMC egy Király Viktor-slágerbe?

Király Viktor: Úgy kezdődött, hogy írtam egy számot Running Out of Time címmel – csak egy vidám, jó hangulatú dalt szerettem volna írni, de tudat alatt vissza akartam hozni az olyan pozitív zenéket, amelyektől egyszerűen csak jól érzi magát az ember, mert a mai zenéből szerintem hiányzik az ilyesmi. Úgyhogy megírtam, aztán a londoni producer barátom vette kezelésbe, majd megmutattam a bátyámnak, Bennek, aki azt mondta, hogy ez tök jó, de ígérjem meg, hogy nem fogok rappelni benne! Eszem ágába sem volt, de mondtam neki, hogy ha már úgyis évek óta New Yorkban él, próbáljon keresni valakit, aki rappelne benne. Két nap múlva felhívott, hogy talált valakit, és mit szólnék DMC-hez a Run-DMC-ből? Olyan volt, mint egy filmben, el sem akartam hinni. Újabb két nappal később DMC már a stúdióban rappelt, és küldött egy videoüzenetet, miszerint kifejezetten szeretne szerepelni ebben a számban, ami rendkívül megtisztelő volt. Remélem, hogy ez csak az együttműködésünk kezdete, de egy ilyen legenda jelenlétében nem is tudok ennél többet mondani.

DMC: A menedzserem mutatta meg ezt a számot, és megkérdezte, hogy nem kéne-e ebbe egy rapbetét. Mondtam, hogy jó a szám, jól is szól, és kellően energikus is, no de, hogy én rappeljek benne? Ez egy tök jól megírt, top 40-be és reggeli tévéműsorokba való, jókedvű dal, nem biztos, hogy pont az kell bele, hogy „my name is DMC, the all-time great, I bust the most rhymes in New York state, reporters claw, producers die, they want to be down with the king!" Úgyhogy arra jutottam, hogy az énekes szemszögéből kéne megírni a rapbetétet. Az is tetszett benne, hogy nem azért született a dal, csak, hogy valaki rappelhessen benne, és ezzel adjuk el, hanem fokozatosan, szervesen alakult az egész. Ami még tetszett, az a tempója: én nem vagyok egy gyors rapper, Run mindig gyorsabb volt nálam, de ez pont jó volt, megvan az energia, de érthetően is rappelek benne.

Ott voltál a hiphop születésénél, úgyhogy pont meg tudod mondani, mi a legnagyobb a különbség az akkori és a mai hiphop között.

DMC: A mai hiphop tudatlan és felelőtlen. Lehet szórakozni, pénzt keresni, bulizni, de a hiphopnak ugyanolyan felelőssége van, mint a rock and rollnak. A hiphopban mindig te mondod meg a srácoknak, hogy mit tegyenek: felnéznek rád, úgy öltöznek, mint te, és mi mondjuk meg, milyen autót vezessenek, mit egyenek, igyanak, szívjanak, mindent. Amikor én voltam 15 éves, akkor Kool Moe Dee volt a példaképem, akit ma már csak az LL Cool J-vel folytatott rivalizálása miatt emlegetnek, pedig annak idején Grandmaster Flash, Melly Mel és Grandmaster Caz mellett a legnagyobb rapper volt New Yorkban, hiszen ők kezdték az egészet! Kool Moe Dee hatalmas király volt, legyőzte egy freestyle battle-ben Busy Bee-t, szóval mindenki felnézett rá, és még a Treacherous Three tagjaként neki volt egy száma, amiben szerepelt a „Go to school, it's really cool, and think positive!" sor (Járj iskolába, mert az menő, és gondolkozz pozitívan!). Én pedig elgondolkodtam, hogyha Kool Moe Dee Dél-Bronxból azt mondja, hogy az iskola menő, mert a tudás a legnagyobb fegyver, akkor az tényleg úgy van.

Ezért, ha van egy számod bandaháborúkról, akkor ugyanabban a számban meg kell mondani, hogy nektek nem kell erőltetni ezt a bandázósdit. Ugyanúgy, ha arról rappelsz, hogy drogdíler voltál, azt is meg kell mondani, hogy ti ne legyetek drogdílerek. Ugyanazt a nyelvet beszéled, mint a fiatalok, és ezért ők rád hallgatnak, nem pedig a szüleikre, tanáraikra, vagy bárki másra, mégis a mai rapperek nem mondják azt, hogy ti ne csináljátok azt, amit mi csináltunk. A mai hiphopban 25 és 45 év közötti felnőttek beszélnek ugyanúgy, mint a tizenévesek. Amikor én voltam 12 éves, felnéztem a 18 évesekre, és amikor én lettem annyi, akkor pedig a huszonévesekre, mert én is felelősséget szerettem volna, viszont a mai rapperek pont, hogy nem utat akarnak mutatni, hanem csak meg akarnak felelni a fiataloknak. A hiphopnak pedig nem a bezárkózásról kéne szólnia: annak idején a Run-DMC rappelt tornacipőkről, összeálltunk a Beastie Boysszal és az Aerosmith-szel, mindig nyitottak voltunk mindenre. Ez az együttműködés Viktorral is erről szól.

Elsőként kevertétek a rockzenét a rappel a nyolcvanas években, milyenek voltak erre az első reakciók?

DMC: A közhiedelem szerint a Walk This Way az első rock-rap szám, pedig valójában a Rock Box című dalunk az, mely az első rap videoklip volt, amelyet lejátszott az MTV 1984-ben. Akkoriban Michael Jackson és a Run-DMC voltak az egyedüli fekete előadók, akiknek játszották a klipjeit. Aztán csináltuk meg a King of Rockot, aminek a klipjében nem engednek be bennünket a rock and roll múzeumába, mivel mi nem tartozunk oda, és végül jött a Walk This Way. Eleinte mi nem is akartuk ezt megcsinálni, mert úgy gondoltuk, hogy túl messzire megyünk ezzel a rap-rock dologgal, hiszen ez eredetileg mégiscsak egy Aerosmith-szám volt, de a producerünk, Rick Rubin győzködött bennünket, hogy jó lesz. Úgyhogy elkészült, és Steven Tyler és Joe Perry is részt vettek benne az Aerosmithből, de mi mégis féltünk, és nem akartuk kiadni kislemezdalként.

Amikor megjelent a Raising Hell album, elég jól fogyott, és azt gondoltuk, hogy a My Adidas és a Peter Piper című számok miatt, amik az első kislemezen voltak. Csakhogy a kiadó ezek mellett elküldte a rádióknak a Walk This Wayt is. Így például Bostonba is, ahová az Aerosmith való, és ott az emberek nyolcvan százaléka úgy érezte, hogy ez cool, és tetszett nekik, a maradék húsz százalék viszont blaszfémiának tartotta, és felháborodott, amiért meggyaláztuk a rockzenét. [nevet] Ami pedig a fekete rádiókat illeti, sose felejtem el, ahogy az egyiken beharangozták, hogy most pedig lejátsszuk az év legmenőbb rapszámát – biztosak voltunk benne, hogy a My Adidasra gondolnak, ehelyett a Walk This Way volt az! De a lényeg az, hogy nem azért csináltuk a Walk This Wayt, hogy lesz egy rap-rock számunk, hogy híresek legyünk és gazdagok, hanem egymást követték a dolgok. Amikor Steven Tylerrel megcsináltuk a számot, nagyon bejött neki a dolog, és mondta, hogy ő is szívesen rappelne, de jobb, hogy mi csináljuk.