Gyerekcsinálós slágerek a jövőből

Om'mas Keith

Om'mas Keith neve viszonylag kevéssé ismert, pedig dolgozott ő a legnagyobb sztárokkal Jay-Z-től Erykah Badun át Frank Oceanig - a Channel Orange producereként Grammyt is kapott. Szólólemezét ehhez képest nem egy nagy kiadó gondozta, hanem ingyen letölthető.

A City Pulse igazából kb. egy éves, de sajnálatos módon nem vettem észre, és ha nem látom a Fact A tíz legjobb lemez, amiről lemaradtunk listáján, hát megtörtént volna a katasztrófa. (Amúgy többen voltak, akik későn kapcsoltak.) Pedig hát én vagyok a Sa-Ra Creative Partners legnagyobb magyar rajongója, és a zseniális wonky soul csapatnak Om'mas Keith az egyik tagja. (Rövid élettörténet, roppant szórakoztató sztorikkal itt olvasható; a kedvencem, amikor maga Ice-T megy Om'masért a Los Angeles-i reptérre egy Bentleyvel.)

Az alább meghallgatható, innen "deluxe" verzióban letölthető (lemez, instrumentális, a capella verziók) City Pulse a várakozásoknak megfelelően meglehetősen fura lemez. Leginkább szexi, gyerekcsinálós soul és funky szól rajta, a szintisebb változat; néhol egy kis hiphop is beszüremkedik. Csak éppen minden egyes számában van valami furaság: a - gyakran a nyolcvanas éveket idéző - szintihangzásokban túlcsordul a mesterséges színezék; a megszólalás túl van telítve csipogásokkal és puttyogásokkal; egy szabályos, már-már musicales számba furán bénuci dob kerül; vagy a tempóban nem stimmel valami - például a U Know I Want U kifejezetten slágeres dalban mintha a kíséret ki akarna szaladni az ének alól, és úgy kéne visszafogni, hogy maradjon meg a középtempóban. Na meg ott van a gyakran, néha egészen véletlenszerűnek tűnő módon alkalmazott AutoTune. Meg a szexizést gyakran az abszurdig fokozó szövegek. (Az első számban, közepesen szabad fordításban: "Tudom, hogy tudod, mid van / Még a lányok is akarnak egy kóstolót / Megvagy / Nem menekülsz a hálómból / Ágyba viszlek / Mutasd meg a gyöngyödet / Lassítva, te lány". Na meg a borító is, művészileg ábrázolt cunnilingusszal.)

Szóval van egyrészt a slágeresség (ne feledjük, Om'mas dörzsölt profi), másrészt a kreativitás folyamatos túlcsordulása. Ez így együtt mégsem "avantgárd", és nem is béna, mármint "az ember, aki nem képes normálisan formába önteni tízezernyi ötletét" módján. Ugyanis az az érzésem, hogy valójában ezek rendes slágerek, mármint Om'mas Keith saját bejáratú világában. Egyszerűen mi, a világ maradék része még nem tartunk ott, hogy ezt megértsük. Persze biztos, hogy pont ez a jövő soha nem is fog eljönni; de ettől még tök jó ötven percre beleképzelni magunkat.