Győzni fogunk!

Pete Seeger: 4 Classic Albums lemezborító

Mint azt a kilencvennégy éves korában elhunyt Pete Seeger nekrológjában írtuk, az amerikai folk újjáéledésének kulcsfigurájához kötődik számos világszerte ismert dal. Köztük sok olyan, amelyet a világon mindenki elénekelt, aki mondjuk azt szerette volna, hogy legyen béke. Volt, amelynek szerzője volt; volt, amelynek csak elterjedésében játszott kulcsszerepet. Öt nagyon híres dal és még több feldolgozás a sok ezer közül.

We Shall Overcome

Az amerikai polgárjogi mozgalom himnuszáról - legalábbis Seeger szerint - senki nem tudja, hogy ki írta, mindenesetre ő tette népszerűvé; majd Joan Baez énekelte. Martin Luther King a meggyilkolása előtti utolsó prédikációjában idézte a szöveget.

Meglepő fordulat a dal történetében, hogy bengáli nyelvre fordított változata népszerű lett Indiában és Bangladesben, a gyerekek és a politikai aktivisták között egyaránt. Az alábbi változatot a bengáli folk nagyja, Hemanga Biswas énekli, de találhatunk a YouTube-on olyat is, ahol olcsó szintikíséretre dalolják gyerekek.

Arról nem találtunk videót, ahogy a bársonyos forradalom idején százezrek éneklik a dalt a prágai Vencel téren. Ezen a felvételen Joan Baez adja elő ugyanott, 2009-ben, és ott van a színpadon Václav Havel is.

Guantanamera

Ezt nem Pete Seeger írta, hanem zenéjét Joseíto Fernández, szövegét (illetve ennek egy verzióját) José Martí és Julián Orbón. Azonban Seeger - a kubai rakétaválság által aktuálissá tett - változata tett róla, hogy ez legyen a legismertebb kubai dal a világon.

A Sandpipers a Seeger-féle változatot dolgozta fel, és ebből lett 1966-ban világsláger. A szépen, lekerekítetten éneklő trió a sikert nem tudta megismételni.

Robert Wyattenél (aki Caimanera címmel vette fel) senki nem ért jobban ahhoz, hogy majdnem szabályosan, ám közben végtelenül furcsán játsszon el egy dalt.

Where Have All The Flowers Gone?

Az eltűnt virágoktól a sok szép lányon át az eltűnt katonákig jutó számot Pete Seeger egy kozák dal felhasználásával írta, amellyel a Csendes Donban találkozott. A vietnami háború elleni tiltakozás egyik kulcsdala lett, elénelte nagyjából mindenki, akinek kellett.

A számos feldolgozás közül a Peter, Paul and Mary trióé is nagyon híres; valamint Marlene Dietriché, aki először franciául énekelte egy UNICEF által szervezett koncerten, majd németül és angolul is felvette.

Több magyar előadó is énekelte; az alábbi felvétel érdekessége azon túl, hogy Csepregi Évát csak zongora kíséri, hogy Rózsa György Marlene Dietrich slágereként konferálja be.

If I Had a Hammer (The Hammer Song)

Ezt a két szerző, Pete Seeger és Lee Hays először az amerikai kommunista párt - éppen perbe fogott - vezetőségének adta elő 1949-ben. The Weavers nevű folkegyüttesükkel fel is vették, de ez a változat nem aratott igazán nagy sikert.

A már említett Peter, Paul and Mary trió viszont hatalmas slágert csinált belőle.

Pete Seeger dalai a jamaicai zenébe is eljutottak. A We Shall Overcome-ot például a Toots & The Maytals játszotta. Ez egy jóval kevésbé ismert feldolgozás.

Nem feldolgozás, viszont érdekes, hogy ez a Wikileaks "hivatalos dala".

Turn, Turn, Turn

A Prédikátor könyvéből származú híres szövegre Pete Seeger az ötvenes évek végén írt dalt, de először nem ő, hanem a Limeliters folkzenekar vette fel.

A Byrd folk rockos változata volt az, ami a slágerlista élére jutott, és a siker segített abban, hogy ebből a Pete Seeger-szerzeményből is a vietnami háború elleni tiltakozás egyik kulcsdala legyen.

Az amerikai posztrock egyik kulcsfigurája, David Pajo (Slint, Tortoise stb.) Papa M nevű zenekarával egy bő negyedórás, instrumentális változatot jelentetett meg. Ki gondolná az eredetit hallgatva, hogy ezt is meg lehet vele csinálni.

Bónusz: Mrs. McGrath

Ez egy ír népdal, nem tartozik a "slágerek" közé; de mindenképpen be akartunk tenni valamit a legnagyobb mai Pete Seeger-rajongótól, Bruce Springsteentől. Az ő 2006-os We Shall Overcome: The Seeger Sessions című lemezén olyan nép- és folkdalok hallhatók, amelyeket Seeger tett népszerűvé. A lemez a Quart-kánon kiemelkedő darabja; erről a számról azt írtuk: "a lélegzetelállító szépségű és intenzitású Mrs. McGrath elsöpör minden prekoncepciót és beidegződést. Ebben a zenében benne vannak az amerikai folk évszázadai, benne van a protest-folk lelkesedése, benne a Pogues-os folkpunk lazasága és zabolázatlansága."