Az amerikai polgárjogi mozgalom himnuszáról - legalábbis Seeger szerint - senki nem tudja, hogy ki írta, mindenesetre ő tette népszerűvé; majd Joan Baez énekelte. Martin Luther King a meggyilkolása előtti utolsó prédikációjában idézte a szöveget.
Meglepő fordulat a dal történetében, hogy bengáli nyelvre fordított változata népszerű lett Indiában és Bangladesben, a gyerekek és a politikai aktivisták között egyaránt. Az alábbi változatot a bengáli folk nagyja, Hemanga Biswas énekli, de találhatunk a YouTube-on olyat is, ahol olcsó szintikíséretre dalolják gyerekek.
Arról nem találtunk videót, ahogy a bársonyos forradalom idején százezrek éneklik a dalt a prágai Vencel téren. Ezen a felvételen Joan Baez adja elő ugyanott, 2009-ben, és ott van a színpadon Václav Havel is.
Ezt nem Pete Seeger írta, hanem zenéjét Joseíto Fernández, szövegét (illetve ennek egy verzióját) José Martí és Julián Orbón. Azonban Seeger - a kubai rakétaválság által aktuálissá tett - változata tett róla, hogy ez legyen a legismertebb kubai dal a világon.
A Sandpipers a Seeger-féle változatot dolgozta fel, és ebből lett 1966-ban világsláger. A szépen, lekerekítetten éneklő trió a sikert nem tudta megismételni.
Robert Wyattenél (aki Caimanera címmel vette fel) senki nem ért jobban ahhoz, hogy majdnem szabályosan, ám közben végtelenül furcsán játsszon el egy dalt.
Az eltűnt virágoktól a sok szép lányon át az eltűnt katonákig jutó számot Pete Seeger egy kozák dal felhasználásával írta, amellyel a Csendes Donban találkozott. A vietnami háború elleni tiltakozás egyik kulcsdala lett, elénelte nagyjából mindenki, akinek kellett.
A számos feldolgozás közül a Peter, Paul and Mary trióé is nagyon híres; valamint Marlene Dietriché, aki először franciául énekelte egy UNICEF által szervezett koncerten, majd németül és angolul is felvette.
Több magyar előadó is énekelte; az alábbi felvétel érdekessége azon túl, hogy Csepregi Évát csak zongora kíséri, hogy Rózsa György Marlene Dietrich slágereként konferálja be.
Ezt a két szerző, Pete Seeger és Lee Hays először az amerikai kommunista párt - éppen perbe fogott - vezetőségének adta elő 1949-ben. The Weavers nevű folkegyüttesükkel fel is vették, de ez a változat nem aratott igazán nagy sikert.
A már említett Peter, Paul and Mary trió viszont hatalmas slágert csinált belőle.
Pete Seeger dalai a jamaicai zenébe is eljutottak. A We Shall Overcome-ot például a Toots & The Maytals játszotta. Ez egy jóval kevésbé ismert feldolgozás.
Nem feldolgozás, viszont érdekes, hogy ez a Wikileaks "hivatalos dala".
A Prédikátor könyvéből származú híres szövegre Pete Seeger az ötvenes évek végén írt dalt, de először nem ő, hanem a Limeliters folkzenekar vette fel.
A Byrd folk rockos változata volt az, ami a slágerlista élére jutott, és a siker segített abban, hogy ebből a Pete Seeger-szerzeményből is a vietnami háború elleni tiltakozás egyik kulcsdala legyen.
Az amerikai posztrock egyik kulcsfigurája, David Pajo (Slint, Tortoise stb.) Papa M nevű zenekarával egy bő negyedórás, instrumentális változatot jelentetett meg. Ki gondolná az eredetit hallgatva, hogy ezt is meg lehet vele csinálni.
Ez egy ír népdal, nem tartozik a "slágerek" közé; de mindenképpen be akartunk tenni valamit a legnagyobb mai Pete Seeger-rajongótól, Bruce Springsteentől. Az ő 2006-os We Shall Overcome: The Seeger Sessions című lemezén olyan nép- és folkdalok hallhatók, amelyeket Seeger tett népszerűvé. A lemez a Quart-kánon kiemelkedő darabja; erről a számról azt írtuk: "a lélegzetelállító szépségű és intenzitású Mrs. McGrath elsöpör minden prekoncepciót és beidegződést. Ebben a zenében benne vannak az amerikai folk évszázadai, benne van a protest-folk lelkesedése, benne a Pogues-os folkpunk lazasága és zabolázatlansága."