A legnagyobb hősök - A Dal harmadik elődöntőjének indulói

Radics Gigi

A Dal szombat esti, utolsó elődöntőjének mezőnyéből hiányoznak a komolyabb szélsőségek, és egy-két kivételtől eltekintve a legtöbbjüknél látunk esélyt a továbbjutásra. De aztán a múlt héten sem a mi favoritunk jutott tovább, úgyhogy nem kötelező ránk hallgatni!

BülBüls: Minden mosoly (Bruzsa Gábor, Demeter Géza / Demeter Géza)

Bár a BülBüls önmagát „100% hálószobapopként" határozza meg, erről a dalról legalább ennyire eszünkbe juthat a downtempo szó is, hiszen nagyon finom, kifejezetten kellemes zene ez, de leginkább a kávéházi háttérzene-értelemben. A YouTube-kommentelők ByeAlexet hozzák fel példaként, hogy ha neki tavaly sikerült egy szokatlannak ható produkcióval, akkor ez a BülBülsnek is sikerülhet, de a Minden mosolyból hiányzik az a novelty slágeresség, ami a Kedvesemben minden bénasága ellenére megvolt. Az egész produkció is édeskés, gondoljunk a szövegre („Emlékszem, régen sokat sírtam egy romantikus regény után"), meg a már-már túlságosan is cukin selypítő énekesnőre.

A dal: 3/5, Eurovízió-méter: 2/5 Összesen: 5 pont

Fool Moon: It Can't Be Over (Bella Máté, Rácz Gergő / Galambos Attila, Szente Vajk)

Két, jól szembeállítható álláspont küzd egymással az Eurovízió ügyében: az egyik szerint az a lényeg, hogy minél jobb, slágeresebb legyen maga a dal, és technikailag is hibátlanul legyen előadva, a másik szerint viszont minél inkább elüt a produkció az átlagostól, és mer egyedi lenni, annál több az esély arra, hogy maradandó nyomot hagyjunk a szavazók memóriájában. A Fool Moon egyértelműen a második álláspont diadala lehet: maga a dal ugyanis konvencionális hangszereléssel észrevétlenül semmilyen lenne, ám az a capella előadásmód dob egy jókorát rajta, és még az élő előadásban is maradnak lehetőségek.

A dal: 2,5/5, Eurovízió-méter: 4/5 Összesen: 6,5 pont

Gájer Bálint: Elmaradt pillanatok (Romhányi Áron, Gájer Bálint / Orbán Tamás)

Ezt a dalt viszont nehezemre esett végighallgatni: szó se róla, a Voice döntőse, Gájer Bálint tisztességesen elénekli, de ember legyen a talpán, aki ötvenéves kor alatt képes meghallgatni ezt a szirupos zenei és szövegi kliségyűjteményt. Az alkotók mentségére szóljon, hogy ha van megmérettetés, ahol az ilyenfajta giccsdaloknak van létjogosultságuk, akkor az Eurovízió ilyen, hiszen minden évben van négy-öt hasonló dal a döntőben. De azért meglepődnénk, ha az Elmaradt pillanatok lenne idén az egyik.

A dal: 1,5/5, Eurovízió-méter: 3/5 Összesen: 4,5 pont

Honeybeast: A legnagyobb hős (Bencsik-Kovács Zoltán)

Ennek a dalnak igen komoly tábora van a YouTube-on, és ez alapján borítékolható is, hogy az elődöntőből könnyedén tovább fog jutni. A Honeybeastnek már voltak sikerei az MR2-n (mindenekelőtt a Portugál című dal, ami egyébként még slágeresebb volt, mint ez), A legnagyobb hőssel viszont könnyen országos népszerűséget is szerezhet a szegedi zenekar. A dal legfőbb vonzereje ugyanis a válságba jutott házasságot lefestő dalszöveg, amely már azzal feltűnést tud kelteni, hogy a slágerszövegek többségével ellentétben nem buta és/vagy közhelyes. Éppen ezért az Eurovízión nem valószínű, hogy sok babér teremne neki, pláne, hogy a dal ízig-vérig a magyar zenei közeg terméke, a nélkül nehezebben is értelmezhető. Azzal pedig a zenekar is kiegyezne alighanem, ha Eurovízió helyett csak egy országos sláger lenne az eredmény.

A dal: 3,5/5, Eurovízió-méter: 2,5/5 Összesen: 6 pont

Király Linda: Everything (Király Linda, Shannon Sanders / Király Linda, Király Tamás)

Király Lindáról régóta tudjuk, hogy jó hangja van, meg azt is, hogy profi stáb egyengeti az útját, de mégsem nagyon jut egyről a kettőre. Az Everything is teljesen korrekt zsánerdal, semmi komoly gond nincs vele, csak éppen olyan, mintha hallottuk volna már százszor. Nem derül ki belőle, hogy Lindának van-e egyénisége vagy bármilyen előadói karizmája, csak az, hogy engedelmesen elénekel egy generikus, a kilencvenes évek mainstream amerikai popzenéjét idéző számot.

A dal: 2,5/5, Eurovízió-méter: 2,5/5 Összesen: 5 pont

Knoll Gabi: Sweet Memories (Mike Previti, Steve Horner / Mike Previti, Steve Horner, Knoll Gabi)

Az Egy Másik Zenekar énekesnőjeként, és a Társas játék című sorozat főcímdalából ismert Knoll Gabi külföldi szerzőpárossal dolgozott együtt, és egy lassú, érzelmes dallal próbálkozik. Bár a nagyívű, lírai balladáknak nem vagyunk nagy barátai, az idei mezőnyben ezek közül még a Sweet Memories a legjobb. Nem mintha ne hasonlítana más dalokra, vagy őrülten izgalmas lenne, de a refrén el van találva, Knoll Gabinak pedig nemcsak kifejezetten jó a hangja, de még passzol is ide. Szóval, ha éppen lassú számot akarnánk küldeni Koppenhágába, akkor legyen ez.

A dal: 2,5/5, Eurovízió-méter: 3,5/5 Összesen: 6 pont

Mystery Gang: Játssz még jazzgitár (Egri Péter)

Valahol talán szomorú, hogy hazánk vezető rockabilly együttesének is egy ilyen műsorban kell próbálkoznia, de egyáltalán nem hinném, hogy a Mystery Gang rosszul kerülne ki ebből a kalandból. A Játssz még jazzgitár cím kicsit ijesztő, maga a dal szerencsére a megszokott Mystery Gang, de kicsit anakronisztikusan hat a mezőnyben a szubkultúrája nélkül. Mivel ettől a zsűritől sok jóra nem számíthatnak, Egri Péterék abban bízhatnak, hogy lesz elég teddy boy, aki beszavazza őket a középdöntőbe. De ha nem jön össze, legalább zenéltek egy jót főműsoridőben.

A dal: 3,5/5, Eurovízió-méter: 2/5 Összesen: 5,5 pont

New Level Empire: The Last One (Krajczár Péter, Ujvári Zoltán Szilveszter, Nyújtó Sándor, Mayer Petra / Ujvári Zoltán Szilveszter)

A New Level Empire igazi szupergrupp, benne DJ Newllal, aztán a gyakran foglalkoztatott dalszerző-producer Krajczár Péterrel, és a mikrofonnál a Viva tévé egykori műsorvezetőjével, Zolával, és a céljuk az, hogy hagyományos hangszerekkel szólaltasson meg élőben elektronikus alapú zenét. A The Last One trance-es szintikkel és szenvedős énekkel megdobott popdal, mely idehaza már komoly rádiósláger (mintha a kereskedelmi rádiókra is szabták volna), és tulajdonképpen minden megvan benne, amitől az Eurovízión is jól szerepelhet (euforikus refrén; lassan építkező, hatásos szerkezet), valahogy az összhatás mégis a déja vu feelinget erősíti, noha meg nem mondom, hogy konkrétan mi(k)re hasonlít. De aztán lehet, hogy ez másokat nem fog zavarni.

A dal: 2/5, Eurovízió-méter: 3,5/5 Összesen: 5,5/10

Pál Dénes: Brave New World (Gatti di Amalfi / Jónás Vera, Dobrády Ákos, Kotsy Kriszta, Pál Dénes)

A Voice-nyertes Pál Dénes is tökéletesen rádióbarátra gyalult számmal érkezett, emellé steril zongora, generikus énekharmóniák és erőtlen megszólalás kerülnek a negatív serpenyőbe, viszont a „damdaradam" rész és Pál Dénes erőteljes orgánuma némileg kiegyensúlyozzák a hiányosságokat. Itt már az élő fellépésen is sok fog múlni, lehet ezt a dalt úgy előadni, hogy az ember fél perc után már a távirányító után nyúl, ezért ennél nehéz megtippelni a hatást. Egyedül annyi biztos, hogy ha a szerzők nem akarnának ennyire biztosra menni, ebből valami jobb is kisülhetett volna.

A dal: 2,5/5, Eurovízió-méter: 3,5/5 Összesen: 6/10

Radics Gigi: Catch Me (Freja Blomberg, Maria Marcus / Charlie Mason)

A külföldi slágeriparosok jegyezte Catch Me hivatott kiköszörülni a tavalyi csorbát, amikor a fél ország biztos volt Radics Gigi győzelmében, de aztán jött ByeAlex. Fájdalom, de ez a dal sem tűnik alkalmasnak arra, hogy kituszkolja a még mindig csak 17 éves énekesnőt Koppenhágába: az Eurovíziótól némiképp idegen, profi, de sablonos csajpop, mai elektrós alapokkal, de az előző évtizedet idéző énekdallamokkal. Radics Gigi technikailag hiába jobb énekesnő a mezőny túlnyomó többségénél, a dal végére becsempészett áriázásokkal sem tudja megfordítani a meccset. Leginkább azért nem, mert ő nem az a gátlástalan szexragadozó, aminek ez a dal szeretné mutatni.

A dal: 2,5/5, Eurovízió-méter: 3/5 Összesen: 5,5/10