A kellő pillanatban birizgál

Japán makákók fürdőznek a Nguzunguzu mixének illusztrálásához is felhasznált videón

Bár emberemlékezet óta megy a panaszkodás, hogy így meg úgy, a DJ-k mennyire stílusfasiszták, azért van elég olyan, aki mindenféle zenét játszik - csak jó legyen! Ritkábbak azonban a tényleg meglepő párosítások, amelyek eredménye ráadásul több lesz a részek összegénél. Mostanában négy ilyen mix is megjelent. Van bennük minden: gyerekcsinálós R&B cseppfolyósítva, kizombával; kortárs komolyzene mögött felharsanó lelassított trance, törzsi ritmusok Nirvanával és Twin Peaksszel. De nem attól jók, hogy egymáshoz nem illő dolgokat raknak össze.

Aki követi ezt a rovatot, tudja, hogy a Nguzunguzu a legnagyobb kedvenceim közé tartozik. A duó sokaknak 2011-ben került fel a radarjára, a gyerekcsinálósabb fajta R&B-t, (akkor) futurisztikus szintiket és globáltánczenei ritmusokat egymásnak eresztő The Perfect Lullaby mixszel. (Még mindig letölthető innen. Én amúgy már korábban is írtam a Nguzunguzuról :P) Most elkészült a második rész is, innen lehet letölteni a DIS magazin oldaláról. Nagyjából hasonló a recept: Mariah Carey, Rihanna, Mary J Blige, Chris Brown, Usher, Future, Cassie és mások, sok-sok olcsó és/vagy elmosódó szinti, valamint zouk és kizomba. Ez utóbbiaktól nem kell megijedni: nagyjából azt jelentik, hogy tam ta-tam, vagy tam ta-ta-tam ritmus megy végig, lassú középtempón.

A Perfect Lullaby vol. 2 igazi bravúrja nem az, hogy ezek a dolgok mind benne vannak egyszerre, hanem hogy képes elrejteni azt, hogy valójában mennyire bravúros mix: minden DJ-magamutogatás feloldódik az egységes élményben. Gyönyörűen folyik össze minden, egy kicsit szexi, egy kicsit álmosító, de azért túlzás a "lullaby" ("altatódal") a címben: úgy andalít, hogy azért a kellő pillanatokban birizgál is. A folyékonyság a legjobb metafora erre, illetve a DIS magazin oldalán látható, kissé mesterséges behatású természeti képek láváról, ezekről a nyugodtan fürdőző majmokról, ilyesmikről. Az énekesek engedelmesen belesimulnak a zene szövetébe (érdekes, hogy a kivétel a Rihanna: Diamonds, ami keresztülhasít rajta), ráadásul az alapok és az ének nem mindig együtt váltanak, ami tovább erősíti az egymásba folyás élményét. A szintik, mértékkel adagolt furibb effektusok is ilyenek; illetve az, hogy szépen, kiegyenlítetten tele van rakva az egész tér hangokkal. Szinte kéri, hogy háttérzeneként hallgasd, és ne vedd észre, hogy mennyi munka, mennyi muzikalitás, mennyi szellem van benne.

Evian Christ első, letölthető lemezét szerettem, ráadásul élőben is jó volt, holott simán lehetett volna rémes. De eleinte úgy tűnt, tipikus példája lesz a blog- és kritikuskedvenc szerepből soha kitörni nem képes zenésznek, de lám, Kanye West Yeezusán ő is szerepelt a tízezernyi producer között. A Resident Advisor számára készített, innen letölthető mix azonban új oldaláról mutatja: még annál is izgalmasabb, mint eddig. A hatalmas mázlival pont a 404-es sorszámot húzó mix filmzenésen-ambientesen indul, és egy hosszabb, féltudományos szöveggel a világvégéről. Aztán a vonósok a még emészthető, de azért már viszonylag "nehéz" kortárszene területére tévednek, majd elkezdenek nyúlni, nyávogni - és! aztán! odakúszik mögéjük valami egészen ordas trance-szinti, lelassítva! Az a durva, hogy ez nem egyszer használatos poén, hanem ötödszörre talán még zseniálisabb húzásnak tűnik. (Amúgy a bevezető szöveg szerint Evian Christ apja egy időben trance-DJ volt, nohát.)

A mix hátralévő részében Evian Christ a szórakoztatást, a "mi a franc ez?!?!?" érzést és a direkt bonyolultságot váltogatja és szembesíti egymással. Andalító ambient, kísérleti elektronika, hangulatfestő filmzenés és nehezebben megragadható kortárs "komolyzene" úszik egymásba, aztán előkerül egy eltorzult dancehall Jamaicából, majd egy újabb lassú trance, esetleg kemény elektronikus hardcore valószerűtlenné effektezve. Szokás beszélni ívről, netán utazásról. Hát az a furcsa, hogy itt egyrészt mintha lenne ilyesmi, vagy inkább egy határozott, de nem könnyen megfogalmazható vízió tartaná össze az egészet. Másrészt viszont miféle ívről beszélhetnénk, amikor egészen meglepő váltások és együttállások vannak, hajtűkanyarok és bosszantások. Az például csodás, ahogy a közepe felé az ambientes szépségek már-már a csendbe hullanak bele, és akkor egyszer csak idegbeteg szintik támadják le a hallgatót. Remélem, érezhető, hogy ez amellett, hogy sokszor nem "könnyű", azért egyben baromi szórakoztató is. Az a nagyon ritka mix, amit még évek múlva is simán elő lehet majd venni. (Ebből nincs meghallgatható változat, úgyhogy ez itt az egészen friss Evian Christ-szám.)

Egy kicsivel jobban megragadható koncepció és ívszerűbb ív jellemzi Al Tariq World Heritage című mixét, alább is meg lehet hallgatni, letölteni, de a szép, a Nguzunguzuhoz készülthöz hasonlóan a mesterséges/természetes határral eljátszó grafikával együtt érdemes megnézni az O Fluxo oldalon. Amúgy Al Tariq svéd, a mix pedig decemberi, de messze nem kapta meg az őt megillető figyelmet, nekem is kimaradt volna, ha a Tesla.wav nem szól. Szóval a koncepció valami sosem volt tágasságú "világörökség"/világzene, amibe belefér ambient és törzsi dobolás, a világ kitudja mely zugából előhalászott énekrészletek és közismert slágerek megerőszakolt változatai (Twin Peaks! Enigma!! no meg a Smells Like Teen Spirit felbukkanása egészen megdöbbentő formában!!!), globáltáncos és frenetikusan rohanó mai dobgépes zenék, természeti hangok, klasszikus zenei emlékek. És még sok minden más, pl. pánsíp.

Az ív pedig olyasmi, hogy kicsit művészkedősebb ambientként indul, de aztán megfoghatatlan és ha nem is fenyegető, de legalábbis sötét titkokat rejtegető kollázsként folytatódik; majd határozottabb ritmusok köré sűrűsödik, ismét feloldódik, slágerek rántják össze, már szinte bulis lesz, de mégsem, inkább misztikus stb. Szóval ha csak úgy belekattintgat az ember, akkor egészen eltérő dolgokba tud ütközni, viszont minden váratlan kanyar ellenére azért mindig érthető, vagy legalább érezhető, hogy miért jó ez itt, miért ennek kell következnie. Ez is egy hosszú lejáratú, sokszor meghallgatható mix.

Total Freedomot is ünnepeltem már itt, hiszen egyik kedvenc mixemet ő készítette, és azóta is ugyanazt csinálja: bass music, vogue house, grime, trap és hasonló pörgős, csapkodós, kemény, fémes, minimalista-furaszintis zenék sorjáznak, önmagukban is pompásan összemixelve. A hab a tortán pedig az, hogy a bevágott R&B-slágerek milyen valószínűtlenül jól illeszkednek rájuk. A francia Overdive Infinity videós mixsorozatban látható mixben nincsenek olyan bomba meglepetések, mint az említett kedvencemben, van viszont medúzás vetítés, és unottan lötyögő francia tinik.