Ami szakítás után történik - Szőcs Gergő a Quartnak

Szőcs Gergő dobos, a Dirty Flow Club vezetője

Szőcs Gergő dobost számos zenekarban lehetett hallani: Yonderboi, Neo, Mystery Gang, Realistic Crew, Akkezdet Phiai, The Twist stb. Új projektje a Dirty Flow Club: egy igazi alkalmi szupergruppal, összesen tizenhét zenésszel készített egy konceptlemezt a szakítás stádiumairól. Az alább végighallgatható albumon közreműködik az "undergroundnak" nevezett réteg krémje, köztük igazából akár sztárnak nevezhető zenészek is; többek között Sena, Hodosi Enikő, Alba Hyseni, DJ Mango, Hegyi Áron, Sabák Péter, Sándor Dani, Hock Ernő, Márkos Albert (a teljes névsor alább olvasható). A február 12-én, szerdán tartott lemezbemutató koncert (részletek itt) előtt beszélgettünk Szőcs Gergővel.

Nagyjából két éven át készült a lemez. Mik voltak a munka főbb állomásai?

Először a koncepció volt meg. Nagy vonalakban arról szól a lemez, hogy az első számban benne vagyunk a szerelemben, a másodiknál megtörténik a szakítás, majd az fejeződik ki, ami ezek után történik az emberrel. A teljes kiürülés, a düh, az önsajnálat, az anya szerepe, az önirónia, majd az elgyászolás, elengedés. Ez a koncepció nagyban befolyásolta azt, hogy melyik szám kivel közösen íródik meg. Elkezdtem gondolkozni azon, hogy melyik hangulathoz, stádiumhoz kik illenének a legjobban, kik tudnák a legjobban átadni. A koncepció választotta a zenészeket. Például a Self-Piti úgy született, hogy szóltam Hegyi Áronnak (Jazzékiel), hogy kéne egy harapós zongoratéma, ami a monoton önsajnálatra illik, és szétrobban a végén. Megértette, és már játszotta is.

Mi adott akkora lendületet, hogy mindent félretegyél, és összeszervezz egyedül egy ilyen felállást?

Sok formációban voltam évekig sessionzenész, vagy csak kisegítettem zenekarokat, és szerettem volna egy saját projektet. Nem volt tudatos, hogy na, most változtatok. Egyszerűen meguntam, hogy mások dolgait csinálom száz százalékig lojálisan, és nem kapom vissza azt, amit szeretnék. Persze simán benne lehet az is, hogy én vártam túl sokat. A lényeg, hogy az élet éppen mindent úgy állított be, hogy vagy most, vagy soha nem csinálom meg, ami valóban engem tükröz. Semmit nem kellett emiatt félretennem, mert már fél évvel azelőtt, hogy megszületett a fejemben a Dirty Flow, nem dolgoztam senkivel. Most is csak ez van nekem.

Milyen volt a közös munka ennyi zenésszel? Nehéz volt összeszokni?

Profi zenészekről van szó, így a "művészkedő" folyamat nagyon is könnyen ment. Az összeszokás kérdésével nem is foglalkoztunk, mert minél többet agyalsz azon, annál később történik meg. Csak csináltuk a dolgunkat. Én szinte mindenkivel jó ismeretségben voltam már korábban is. Vagy zenéltünk már együtt, vagy ültünk együtt a backstage-ben, és szívtuk egymás dohányának a füstjét. Egy embert nem ismertem egyáltalán. Ő nem más, mint Hock Ernő (nagybőgő, basszusgitár), akivel annyira jó volt dolgozni, hogy végül több dalra is felkértem, hogy ha van kedve hozzá, akkor megtisztelne minket. Szívesen jött, és még a koncerteken is tiszteletét teszi, ha tudja. Köszi, Ernő! A többiek részéről viszont sokan nem ismerték egymást. Nagy öröm volt nézni, ahogyan a közös zenélés összehozza őket. Volt, ami nem ment elsőre, mint a Last Breathe című szám esetében. Ott az volt a baj, hogy csak annyit tudtam, hogy egy dalt szeretnék, de az alapjait nem fektettem le igazán. Kicsit olyan ez, mint amikor főzöl valamit, és a hozzávalókat nem készíted elő, vagy hiányosak. Tudod, mit szeretnél készíteni, de nem jól állsz neki.

Mi lebegett a szemed előtt, mit szerettél volna megmutatni ezzel a lemezzel?

Gyerekkorom óta meglehetősen társasági ember vagyok, és legfőképpen az lebegett a szemem előtt, hogy milyen jó lesz majd a stúdiózás a barátaimmal, és milyen izgalmas lesz általam zseninek tartott zenészekkel dolgozni. És természetesen kihívás is volt emiatt. Nem is megmutatásról, mint inkább kíváncsiságról beszélhetünk, mivel az életben is és zenei téren is voltak konfliktusaim bőven. Ezek után pedig nem azt éreztem, hogy mindenki hülye, és nekem van igazam, hanem sokáig motoszkáltak bennem ezek a viták. Ez a lemez talán egy visszaigazolás önmagam felé. Elsősorban az érdekelt, hogy tudok-e együtt dolgozni azokkal, akikkel felveszem a lemezt, vagy ők tudnak-e velem. Hamar kiderült, amiben azelőtt is biztos voltam, hogy kettőn áll a vásár. Az életben nagyon szerencsésnek kell lenni ahhoz, hogy megtörténjen az, hogy te és a környezeted teljes harmóniában legyetek. A válaszom a kérdésre tehát: azt mutattam meg magamnak, hogy Gergő, te egy nagyon szerencsés ember vagy.

Forrás: Presscode

A lemez tükrözi a te egyéniségedet?

Azt tudom mondani, hogy abszolút sikerült beletennem a saját személyiségemet, ez is volt a cél. Viszont azt végig éreztettem a többiekkel, hogy ez az övék is teljesen. Nagyon fontos volt nekem, hogy ezt tudják. Úgy érzem, sikerült is átadnom az érzést, mert nélkülük nem jött volna létre ez az album. Így nekem olyan ez, mint egy kisgyereknek az első távirányítású autója. Színesnek mondanám a zenét, mert sok érzést ölel fel, és olyan, mint én: csapongó, sokszor fájó, idegesítő, néha meg szerethető.

A lemezen minden szám más és más eszközökkel dolgozik. Van valami, ami szerinted egységessé teszi?

Az egység a zene iránti szeretet és tisztelet. Nyitott emberek dolgoztak ezen az albumon. Nem korlátozzuk le magunkat azzal, hogy stílus, és hasonlók - zenélünk, és kész. A lemezkészítés alatt nem egy zenekar dolgozott, hanem tizenhét zenész. A jelen a lényeg. Amikor stúdióztunk, addig a zenével voltunk elfoglalva, most pedig a lemezbemutatóval. Annyira tekintünk a jövőbe, hogy az alapját megteremtjük, majd bizalommal engedjük az útján és terelgetjük.

Mik azok a szerepkörök a szakmádban, amelyekben igazán jól érzed magad?

Ennek az egésznek a megszervezése nekem nem volt nehéz, mert nagyon szeretek szervezgetni, ötletelni - talán túlzásba is esem olykor. A zene pedig hatalmas szerelem. Nem is dobosnak gondolom magam, hanem zenésznek. Nem is tudom, mi éppen a legmenőbb cintányér, vagy ki éppen a legfelkapottabb dobos. A dobbal való találkozásomat egy ajándéknak tartom. Ha a gitárral és az énekléssel találkoztam volna, akkor valószínűleg Simagöröngyösön játszanék egy klubban két fős közönségnek, az apámnak és az anyámnak.

Összesen tizenhét zenész játszik a lemezen. Hogyan lesznek a fellépések?

A február 12 -ei lemezbemutató hatalmas dolog, mert mindenki, aki részt vett a lemezen, ott lesz. Gondolj bele, tizenhat teljesen elfoglalt zenésszel összehozni egy napot, hogy mindenki ráérjen, és még rettenetesen várja is a koncertet. Lehet, hogy valóban elsüllyesztjük a hajót, ahogy a kamuhírek mondják. Természetesen semmi sem kizárt, de nem tartom valószínűnek, hogy mostanában még egyszer összejön ez. Talán harminc év múlva egy Dirty Flow Club-búcsúkoncerten. A bemutató után heten fogjuk folytatni, remélhetőleg egyre jobb klubokban. Ez a hét ember pedig: Kovács Andor, Zságer-Varga Ákos, Bodóczy Zoltán 'Undos', DJ Mango, Alba Hyseni, Hock Ernő (ha ő az anyazenekarai miatt nem ér rá, akkor Sabák Péter lesz a tervek szerint), és jómagam. Minden azon múlik, hogy az emberekhez eljut-e a zenénk, és tetszik-e nekik. Nagyon remélem, észreveszem, ha erőltetni próbálok valamit, mert azt semmiképpen sem szeretném.

Hogyan értékeled az elmúlt időszakot a Dirty Flow-val? Sikerült az, amire vágytál, vágytatok?

Egyelőre annyira friss még nekem is ez a dolog, hogy csak most próbálom emészteni és felidézni az emlékeket. Ezeket az élményeket már el is kezdtem leírni, mert nem szeretném elfelejteni. És most külön megköszönném ezt a két évet azoknak, akikkel művészkedtünk: Kovács Andor, Zságer-Varga Ákos, Bodóczy Zoltán'Undos', Dj Mango, Alba Hyseni, Hock Ernő, Márkos Albert, Horváth Illés, Sena, Hodosi Enikő, Hegyi Áron, Sabák Péter, Sándor Dani, Somló Dani, Tanka Balázs, Lucrecia Protellor. Deutsch Gábornak nagy köszönet a mastering- és keverési munkákért, Scram Dávidnak pedig szintén a keverési munkákért. Kösz, hogy vagytok és zenéltek. Innen küldeném nektek Szergej Rachmanyinov: Piano Concerto No.3 című művét.