Betépve danolászik, dumálgat, mégis rajonganak érte

Azzal nem mindenki ért egyet, hogy Young Thug az egyik legjobb új rapper, de az egészen bizonyos, hogy a legfurább.

Young Thug - akivel kapcsolatban mindenki kötelezően leírja, hogy ennél bénább művésznevet aligha találhatott volna magának, kb. "Kemény Csávó" - tavaly robbant be 1017 Thug című, innen letölthető mixtape-jével. Azóta ő az internetes véleményformálók egyik kedvenc új rappere. Már ha egyáltalán rapper, mert a szó szűkebb értelmében nem egészen az. Elég sokat énekel, vagyis hát inkább énekelget, danolászik, legtöbbször véletlenszerűen csúszkálva, főleg a magasabb regiszterben. Plusz az elmaradhatatlan AutoTune is rátesz erre egy lapáttal. Amikor meg rappel, akkor is meglehetősen szabadon kezeli a konvenciókat; szabadon ugrál közöttük, mondjuk a szaggatott, gyors és ugatós szövegmondásról a lassabb, "szabályosabb" rapre, majd látszólag teljesen leszakad a ritmusról. Ezek után aligha meglepő, hogy hangulatilag is széles skálán mozog, illetve szövegeiben is gyakoriak a meglepő húzások.

Na de mitől jó Young Thug, és nem mondjuk egy Ice JJ Fish szintű izé, csodabogár? Miért van az, hogy bloggerek, kritikusok hada rajong érte? (A New York Timesban Jon Caramanica a hiphop legnagyobb "stilisztái" közé sorolta; a legviccesebb róla szóló írás amúgy ez.) Miért szereti Nicki Minaj, Drake, Kanye West, Future, Gucci Mane? Több oka van ennek. A legfontosabb az, hogy ha az embert nem idegesíti halálra (mert vannak ám ilyenek is), akkor nagyon szórakoztató, mégpedig egészen egyedi módon (és semmit nem szeretnek jobban a kritikusok, mint az egyedi előadókat). Van valami vonzó ebben a mániákus, saját maga világán kívül mindennek fittyet hányó stílusban. Van persze elég "ez most komoly?!" pillanat, de aztán mindig jön egy olyan, amitől szívesen lezsenizné az ember Young Thugot.

Aztán ott van az a nem elhanyagolható tényező, hogy ha a maga módján is, de elég sok száma voltaképpen sláger. Mintha egy standard hiphop klubslágert valaki betépve danolászna-rappelne magának, talán azt sem tudja, hogy másvalaki ezt hallja, de leginkább nem érdekli. Tényleg standard slágerek (lennének) ezek: az alapok a déli, ezen belül atlantai hiphop mostanában igen népszerű közhelyein nem mennek túl: bum-bum-bum, mondják a lábdobok, ciccegnek meg kattognak a dobgép több hangjai, egyszerű szintik prüntyögnek egyszerű dallamokat, drámáznak a művonósok, szépeleg a műzongora. De soha nem kell sokat várni arra, hogy előkerüljön egy meglepően fülbemászó, elsőre megjegyezhető motívum. És míg a slágereknél sokszor érzi az ember, hogy ezt profik rakták össze (vagy éppenséggel profik egész hada) addig itt olyan, mintha csak kifolyna Young Thugból a zene, és pusztán már ettől is jó hallgatni. A furaság gyakran pózolásgyanús, de ez itt fel sem merül. Végül ott van az a faktor, hogy Lil Wayne tündöklésének vége óta sokan keresik a méltó utódot, és ha valaki, hát ő lehet az.

A 1017 Thug 20 számos, 64 perces káosz volt, a nemrég megjelent, innen letölthető mixtape, a Black Portland viszont 11 szám, 41 perc, ami már eleve előny egy ilyen alkotónál, akiből könnyen lesz túl sok a jóból. Ráadásul a korábban jobbára ismeretlen Bloody Jayjel csinálta (ismét egy rémes művésznév). Ő sem éppen egy szabályos rapper, és természetesen a közös munka követelményeit sem tartják be. Simán odamondogat vagy odamorog az egyik a másik mögé, vagy hozzádanolászik valamit, vagy hallatszik, hogy alig bírja kivárni, hogy rákontrázhasson a másikra a furiságban. Ezzel együtt is egyenletesebb ez a mixtape, ráadásul majdnem mindegyik szám slágeres a fenti értelemben. Ha valaki kíváncsi, de fél is, inkább ezzel kezdje az ismerkedést.

Bár van, aki szerint Young Thug már most igazi sztár, reálisabbnak tűnik az az értékelés, hogy talán az lehet hamarosan. Legalábbis azt mondja, hogy csinált néhány számot Kanye Westtel, és Future (akiről itthonról talán kevesebben tudják, hogy mekkora ember kint Amerikában) másfél millió dollárt ajánlott neki, csak még nem írták alá a szerződést. Bár az eddigiek alapján azt is gondolhatnánk, hogy ez a csávó túl fura ahhoz, hogy sztár lehessen, a mai hiphopban akár ez is előfordulhat.