A tárgyak nem különösebben érdekelnek

Öt évig dolgozott Philippe Starck sztárdesigner stúdiójában, tervezett bútorokat, kísérleti hotelt és erdei házakat is. Ma már mesteréhez hasonlóan ő is Európa-szerte jegyzett formatervező, könyveket írtak munkáiról. Matali Crasset-vel az IKEA meghívásos alapon működő PS- 2014 kollekciójának bemutatóján beszélgettünk, ahová egy négy éven át készült rácsos ruhás szekrénnyel és egy Isztambul ihlette tálcával érkezett.

"Nem árt tudomásul venni, hogy nem lehet formatervező úgy az ember, hogy semmi köze a vállalatokhoz.... Ez egyszerűen így van, és ha ezt nem fogadod el, bújj egy kagylóba, merülj el a tudományos életben, öld meg magad vagy találd meg a módját annak, hogyan ússz együtt a nagy ragadozóhalakkal. " – Kálmán Tibor

A design legkülönbözőbb területeivel foglalkozik: terméktervezés, belsőépítészet, koncept projektek, építészet; számtalan cégnek dolgozott az elmúlt évtizedekben. Mennyiben más egy olyan gigantikus vállalatnak tervezni, mint amilyen az IKEA?

Matali Crasset: Lehet, hogy furcsán hangzik, de nem éreztem, hogy egy óriáscégnek dolgoznék. Ennek az az oka, hogy mindig kis csoportokban, 3-4 emberrel, családias hangulatban folyt a munka, és a döntéseket is közösen hoztuk meg. Szóval nem az van, hogy jön egy nagyfőnök és megmondja, mi legyen. Nyilván kívülről nem így gondolja az ember. Nagyon klassz volt ebben a programban, hogy ott voltunk mi, a különböző országokból érkező designerek, és a cég belső tervezői nemcsak annyit kértek, hogy vázoljuk fel a elképzelésinket, hanem közös workshopokat szerveztek, ahol együtt dolgoztunk

Matali Crasset szekrénye bemutatóján, mely az IKEA 2014-es PS-kollekciójának a része. Forrás: Vincze Barbara

Hogy néz ki mindez a gyakorlatban?

Az ember megérkezik a workshopokra egy javaslattal, amiről aztán elkezd beszélgetni. Én például tudtam, hogy a ruhás szekrényem rácsos részei lehetővé teszik majd, hogy pixelekből képeket lehessen kirakni rájuk (lásd kép). A beszélgetés inkább olyan gyakorlatiasabb dolgokról folyt, mint a méretek; hogy csak ruhásszekrény legyen a tervből, vagy esetleg valami más is. Minden egyes projekt fejlődését végigkísérte egy termékmenedzser, egészen a kezdetektől.

Mennyire hosszú folyamatot kell elképzelni?

Négy évvel ezelőtt álltam neki a tervezésnek, akkoriban keresett meg az IKEA, hogy nem vennék-e részt a 2014-es PS-kollekció tervezésében. Az elején leginkább csak gondolkodtam. Aztán jöttek a workshopok, majd a tárgy kialakítása, azaz a fejlesztés. Nagyon örülök, hogy ennyi megbeszélés és szűrő után most itt vannak a tárgyak, mert számomra ez azt jelenti, hogy van legitimitásuk. Ha a cégen belüli emberek nem hisznek benne és nem tolják előre, akkor eltűntek volna - ahogy van olyan projektem, ami végül nem valósult meg. Általában négy-öt tárgy tervével érkeztünk, nekem két projektemet választották ki. Volt, akinek egyet, volt, akinek hármat, ez mindenkinél más volt.

A színes kis lapocskák pixelként foghatók fel, melyekből tetszőleges képet ki lehet rakni a szekrényre. Forrás: Vincze Barbara

Sok kompromisszumot kellett kötnie?

Nem. Nem is nevezném ezeket kompromisszumnak, inkább fejlesztésnek és tökéletesítésnek. Általában, ha külsősként tervezel egy cégnek, egy csomó időd azzal megy el, hogy elmagyarázod, mit hogyan gondolsz. Itt erre nem volt szükség. Ez részben a PS-kollekció sajátossága, ami a szokásosnál nagyobb mozgásteret hagy a tervezőknek. Az egyeztetés olyan praktikus dolgokból áll, hogy például a munkafolyamat egy pontján az ember találkozik a biztonsági szakemberrel, aki a munkáját ezer szempont szerint teszteli majd laboratóriumi körülmények között. Itt kiderülhet, hogy apró dolgokat – például a bútor magasságát - módosítani kell. Aztán találkozik valaki mással, aki a termék szállíthatóságának a szakértője. Aztán fokozatosan elkészül a tárgy.

2011-ben kísérleti projektként készített négy darab Vad házak névre keresztelt ún. nomád házat. Ezek kifejezetten a természetbe szánt, kicsi, bérelhető kabinházak, egyik modelljét fel is állította egy Nancy-közeli erdőben egy művészeti projekt keretében.Nagy visszhangot váltott ki akkor ez a terv. Mi történt azóta?

Az első két ház már elkészült, és bárki kibérelheti. Nem kerülnek sokba, de valamennyit azért el kell kérnünk értük, mert a befolyt összeg azoknak a munkáját fedezi, akik gondozzák és karbantartják őket. Most fejezzük be a harmadik házat, a negyediknek pedig a technikai ellenőrzése zajlik.

A négy erdei nomád házból kettő már lakható Forrás: Matali Crasset

Végig lehetőséget biztosítottunk a közeli falu lakóinak, hogy részt vegyenek a kreatív folyamatokban, a kialakításban, mivel a projekt lényege, hogy bevonunk másokat (mint nálunk a Hello Wood egyes projektjei). A készülő házak esetében a helyiek döntik majd el, hogy az erdő mely pontján álljanak, mivel ők mindenki másnál jobban ismerik a terepet. Emellett tesztelni is fogják a házakat a nyitás előtt, egy darabig lakni fognak bennük. Az ő visszajelzéseik alapján tudjuk majd meg, hogy szükség lesz-e még valamire a házakban, például hogy rendesen működik-e a fűtés.

Szociálisan érzékeny és környezetbarát projektnek tűnik – ami amúgy is egyre erősödő filozófia a designban.

Annál több: művészi – mivel művészi kialakítású épületekről van szó –, részvételre inspiráló, és ha úgy vesszük, tényleg szociális és zöld is. Mindezek mellett igyekeztünk mikrogazdasági szinten új logikát találni a közös munkában.

Mit gondol, miért egyre fontosabb a környezettudatos, fenntartható design? Mire válasz ez?

Magamról nem jelenteném ki, hogy amit csinálok, az okvetlenül zöld design lenne. Én inkább globális szemléletmóddal közelítek a dolgokhoz. Nagyon foglalkoztat például, hogy hogyan tudjuk nemcsak aktivitásra ösztönözni a gyerekeket, hanem arra is, hogy kritikusan szemléljék a körülöttük lévő dolgokat. Elvégre ők fogják alakítani a jövőt.

Ezt úgy tudja megvalósítani az ember, ha tárgyakat készít, de úgy is, ha iskolákkal dolgozik együtt. Megtanítja a diákoknak értelmezni a designt, akik így tudatossá válnak, és nem berögzült mechanizmusok alapján értelmezik a körülöttük lévő dolgokat.

Hogyan jellemezné a designszemléletét?

Mindig azt szoktam mondani, hogy szeretek segíteni az embereknek abban, hogy a mai, modern világban éljenek. Szóval a munkám egy jó része abból áll, hogy igyekszem új logikát találni a dolgokban. Az előbb említett kis erdei házikó is egy globális logika vagy trend része (lásd például Cabin porn-oldal), ami egyre elterjedtebb lesz a designban. Én mindig új utakat kerestem, és szerettem letérni a fő csapásirányról. Az pedig, ha más szögből látja az ember a dolgokat, a tervezésre is hatással van.

Itt van például ez a ruhásszekrény (az előttünk álló szekrényre mutat). A ruhásszekrények általában zártak, én viszont nyitottra terveztem. Ez megváltoztatja az ember attitűdjét a ruhákkal és a szekrény mindennapi használatával kapcsolatban.

Hogy néz ki önnél a tervezési folyamat? Lát különbséget aközött, ha valaki kézzel vagy számítógéppel tervez?

Nem kézzel vagy számítógéppel tervez az ember, hanem a fejével. Mindkettőt használom, de az biztos, hogy nem a kéz dönt. Mindenki maga döntheti el, melyik eszközt választja, de a befejezéshez általában számítógépet használunk, mivel az egy nagyon nagy erejű eszköz. Gondoljunk csak bele, milyen lenne kézzel elkészíteni egy műszaki rajzot. Tudom egyébként, mert régebben úgy dolgoztam én is, de ma már számítógépet használok, mivel nem vagyok mazochista.

Szóval minden fejben dől el.

Ha jó tárgyakat akarunk tervezni, akkor találjunk egy jó koncepciót, egy jó ötletet – ezt általában nem akkor talál az ember, amikor rajzol, hanem amikor gondolkodik. És amikor a fejünkben van egy tiszta elképzelés - és még másnap is ott van -, plusz abszolút biztosak vagyunk benne, hogy érdemes belefogni, akkor le lehet rajzolni a tervet. Viszont azzal, ha lerajzolom, az ötlet egy része el is veszik. Ennek az az oka, hogy amint rajzolni kezdünk, megindul a szelektálás a fejünkben lévő rengeteg lehetséges megoldás közül. És még ha a lehető legjobban is csinálja az ember: amint az első vonalat lerajzolja, máris nehezebb lesz visszatérnie. Vissza lehet csinálni, de a gondolkodás rugalmassága csorbul kicsit.

Öt éven át dolgozott Philippe Starckkal, mielőtt megnyitotta volna a saját stúdióját. Mi volt ennek az időszaknak a legfőbb hozadéka?

Nagyon szerettem volna együtt dolgozni vele, mert úgy gondoltam, hogy nagyon hasonlóan látjuk a világot. Egy ideig elektronikus eszközöket terveztem a stúdiójában, mert egy Thomson-megrendelésért voltam felelős. Fiatal designerként Starckkal és huszonöt emberrel egy csapatban, ráadásul egy nagy céggel dolgozni, egészen rendkívüli volt. Sok magabiztosságot adott a gondolkodásomban, ami fiatal, kezdő tervezőként nagyon fontos. Amikor bekerültem az irodájába, az olyan volt számomra, mintha egy mesébe csöppentem volna. Ipari formatervező vagyok, ezen a területen hatalmasak az elvárások, a nagy cégeknek nagyon magas színvonalon kell dolgozni.

Min dolgozik éppen?

Két projekten dolgozom, az egyik a Danese-vel, a másik (ezt nem tudtam értelmezni többszöri visszahallgatás után sem - vb) és tervezek a Campegginek is – velük minden évben van egy projektem. Szeretem a hosszú távú együttműködéseket. Szeretek kísérletezni, a határokat tágítani, az pedig magabiztossá teszi az embert, ha nyitottak a javaslataira; azt az érzést adja, hogy jó irányba halad.

Matali Crasset tálcája is kapható lesz áprilistól Forrás: Vincze Barbara

Mi inspirálja mostanában?

Mindig ugyanaz: az élet. Itt van például ez a tálca (a szekrényen kívül egy tálcát is készített a PS-kollekcióba – lásd fotó). Amikor Isztambulban voltam, láttam, hogy ott úgy szolgálják fel a teát, hogy az egyik kézzel fölülről fogják a tálcát, a másikkal pedig kényelmesen fel tudják szolgálni a tartalmát, és mindeközben remekül tudnak manőverezni vele. Az agyam ilyen apró emlékfoszlányokkal van tele, nem tárgyakkal. A tárgyak nem különösebben érdekelnek.

Korábbi interjúnk Tomek Rygalik lengyel tervezővel. Az ő egyik tárgya is szerepelt a 2014-es PS-kollekcióban. Itt pedig Matali Crasset weboldala látható.