Ha akarná, írhatna slágereket

Mo Kolours korábbi EP-iről is írtunk már nagy szeretettel, úgyhogy az első nagylemezt is örömmel üdvözöljük.

A cím nélküli, szabadon választott összegért (0=ingyen) letölthető nagylemezen 18 számban, 33 percen át hallhatjuk azt, ami miatt Mo Kolourst annyira lehet szeretni. Azt a végtelenül rokonszenves és emberközeli lazasággal összerakott műfaji kevercset, amelybe bekerülhet hiphop, soul, funk, reggae, dub, elektronika, kollázsszerű vágások, afrikai hatások és a sega nevű ütősközpontú zene, amelyet a félig mauritiusi származású Mo Kolours nagyon szeret. (Innen kiderül, hogy ez a Mauritiusra behurcolt kreol rabszolgák zenéje, ami a bulizásról szól, na meg a szexről. Mo Kolours másik oldalról angol amúgy.) A "csak úgy ráénekelgetek arra, amit összedobtam" érzés is megmaradt. A megszólalás pedig olyan, mintha csak lerakott volna egy felvevőt zenélgetés közben, mit sem törődve azzal hogy mi hallatszik bele a külvilágból. Nem azért, hogy direkt ilyen lo-fi legyen, nem is azért, mert nem számít az egész, hanem azért, mert a zenélés annyira az élet természetes része, hogy nem illik hozzá, hogy kiszakítsuk a környezetből.

Előfordulhatott volna, hogy egy (igaz, rövid) nagylemez hosszában ez nem működik, de igen. Ugyan nagyon egységes világú ez a zene, azért kellően változatos is, hol ez, hol az az arca kerül előtérbe. Mo Kolours többször is megmutatja mintegy mellékesen, hogy tudna ő fasza slágereket is írni, a lehető legpopulárisabb együtténeklőset, érzelmeset vagy éppen ilyen menő kicsit nyomottat. Csak az már nem ez lenne. Máskor a szétcsúszás határára lavíroz, majd vissza, úgyhogy ha valami nagyszabású íve nincs is a lemeznek, fordulatai igen, és jó vele menni. (Ennyiben több a nagylemez, mint az EP-k.) Szokás az ilyen nagyon határozott és egyéni hangzásvilágú zenéknél feltenni a kérdést, hogy na jó, de mennyi van ebben benne - én Mo Kolourstól még sok hasonlót meghallgatnék szívesen. Drukkolok neki, hogy Gilles Peterson és Joe Goddard és mások régebbi, a Guardian újabb keletű rajongása - na meg az enyém! - hozzon valami megérdemelt siker(szerűsége)t.