Cicmókok a Nemzeti Együttműködés Rendszerében

Fél fény: Nerzene lemezborító

A Fél fény zenekar arra vállalkozott, hogy művészi / antiművészi lemezen örökítse meg a NER-t, illetve általában a magyar életvilágot. De nem úgy egyszerűen, hanem annyira többrétegűen, hogy azt már meg sem lehet számolni.

Az innen letölthető, a Recorderen bemutatott Nerzene alcíme: Gyász mise a rencerváltó álomér. Azt hihetnénk ezek után, hogy jól meg van mondva a Fidesznek és/vagy általában a politikának, ám ennél bonyolultabb a dolog. Valójában egy hatalmas (csakazértis*) művészi allegóriát hallhatunk fél órában. A Nerzene ugyanis egy tanyán játszódik, ahol Irénke néni és Jóska bá él egy csomó állattal, cicmókokkal, kakasokal, disznókkal, szamárral, bár az megdöglik. Irénke néni és Jóska bá eseménytelen életébe belefér azért például egy mise is, valamint a rokonok is előkerülnek, a fiatalok karácsonykor "a csillagszórógyújtás előtt kimennek tépni a verandára." Mindez félig-meddig hangjátékszerűen, eltúlzott, nem egyszer idegtépően abszurd és "viccesnek szánt" hanghordozásokkal. Nyilván a "viccesnek szánt" körül van egy hatalmas idézőjel, de pont ezért tényleg viccesek a hangok, miközben tépik az idegeket rendesen. A zenében pedig előfordul minden, gitáros ballada és alteros nyomasztás, art rock és prosztó rock, gyerekdal és avantgárd? / béna? szétcsúszás stb. A Recorderen az olvasható, hogy "ha a köztársasági elnökünk lophatja a "tudományos" fokozatát, oszt' utána megtarthatja aranyozott zongoráit s csillámló palotáit, hát mégis mi a faszomért ne lophatnék én is Pink Floydtól, Divízió '88-tól, Zombie Girlfriendtől." Valamint van egy elég egyértelmű Európa Kiadó-"utánérzés", a Tudósok pedig többször is eszembe jutott.

A szövegekben is sok minden keveredik, a (mű)népies "rossz nyelvtantól" a hivataloskodó megfogalmazásokig, a trágárságoktól a ki tudja hány csavarral, de költői képekig. (A Bandcampen a számcímekre kattintva ott van az összes szöveg.) És az is olvasható a Recorderen, hogy a NER nemcsak az, ami a Fidesz alatt van, hanem minden (vagy minden rossz), ami itt van az országban, többek között "a mindent elsöprő demagógia, amit hitem szerint a lemezen is sikerült tökélyre vinni." Hát egyrészt igen, a szereplők sem magyarázzák túl kifinomultan a világot, és az egész ország = tanya allegória sem éppen eredetiségével tüntet. (Ezt persze tudják, hiszen rögtön az első számban emlegetik az állatfarmot / Állatfarmot.) Másrészt pedig ott van ez a többszörös csavarozás és idézőjelezés, aminek az az eredménye, hogy az ember hamar elveszti, hogy a több-kevesebb erőfeszítéssel előásható jelentések közül melyik igazi, melyik meta, és melyik csak egyszerűen baromkodás, hülye, aki ebbe bele akar magyarázni valamit. És akkor ezt egy újabb szinten vonatkoztassuk-e a haza állapotára, hogy itt már semmit nem tudni, és összeér a legkomolyabb a legidiótábbal? Mindenesetre a zenekar erőfeszítései ellenére én többször is meghallgattam és jól szórakoztam a lemezen, miközben el is szomorodtam és mindenféle érzések garmadája háborgott bennem. Igazándiból kikapcsolni csak a hosszan bejátszott Schmitt Pál-interjú alatt akartam, ez sokat elárul sok mindenről.

* A Recorderen Mr. *** azt mondja: "A Fél fény mindig is egy rakás szar volt. Emlékszem, mennyit röhögtem, amikor az általam egyébként nagyra becsült Rónai az egyik - úgymond - kritikájában leírt valami olyasmit, hogy "igényes, tulajdonképpen jól meg van csinálva": nekem ez az egész ostoba baromság mindig csak egy jó kis excuse volt a ivásra, kevésbé éreztem magam rohadt kis libcsicska alkesz drogosnak, ha közben ilyen három akkordos szarokra vernyákoltam fel teljesen értelmetlen szövegeket." A pontatlan idézet egyik fele innen van, a másik, az "igényes" innen, annak Dubrovszki Dániel a szerzője, a filológiai pontosság kedvéért mondom.