Az első jelenetben leborotválja a fejét (ennek eredményét lehetett már látni a klip megjelenése előtt, de Andrew Garfield nem árulta el az okát), majd nőnek öltözik és elmegy egy bárba. Az ott ülő figurákat elnézve sejthető, hogy nem lesz ennek jó vége, és tényleg: egy tánc után nagyon megverik. Ahogy eszméletlenül (holtan?) fekszik a földön, átlépünk a fantázia világába, monumentális koreográfiát ad elő a szakállas férfiakkal, végül megérkezik az Arcade Fire koncertjére a Coachella fesztiválra.
A klip nagyszabású és hatásos, a reakciók pedig sokfélék. A várható gyűlölködés és értetlenkedés, illetve az Arcade Fire "bátorságának" emlegetése mellett többen a transzneműek szemszögéből kritizálták a Jason Baum rendezte videót. Egy cikk szerint ha valóban radikális akart volna lenni a zenekar, akkor elkerülte volna a "transzneműek furák és tragikus a sorsuk" sztereotípiát. Nagy visszhangot váltott ki Kat Blaque transznemű nő blogbejegyzése, amely szerint a klip a pontos kezdés után a transzneműséget szimplán arra használja, hogy előre vigye a táncra és a koncertre kihegyezett történetet, és meg sem próbál érdemi dolgokat mondani a transzneműek tapasztalatairól, például az őket ért erőszakról. Blogján többször is visszatér a kérdésre, itt például azt írja, hogy ami megjelenik ebből a nemi identitásból a klipben, az nem több, mint amit már számos filmben és videóban láthattunk, és a készítők (illetve az ő kritikusai) nem is próbálják megérteni, mit jelent valójában férfiként nőnek öltözni, ilyen nemi identitással élni - túl azon, hogy az ember melltartót húz, kényelmetlen ruhákat próbálgat és megnézik az utcán.