Túl nagy nyugalomra nem számíthatunk - interjú L. Simon Lászlóval

L. Simon László

Ha születtek is hibás kultúrpolitikai döntések, ez egyáltalán nem befolyásolta a választók akaratát – mondja L. Simon László, az Orbán-kormány korábbi kultúráért felelős államtitkára. Szerinte nemcsak a Nemzeti Színház, de más kulturális intézmények vezetésére sem kellene pályázatot kiírni, ha pedig mindig csak az történne, amivel a szakma egyetért, akkor soha nem változna semmi. Úgy véli, a magyar értelmiség egy részének komoly traumát okozott a Fidesz győzelme, ezért sokan abban érdekeltek, hogy hisztériát keltsenek a közéletben.

Úgy tudjuk, az államtitkári kinevezése előtt a Tank becenevet ragasztották önre.

Jaj, istenem, mindenki ennél van leragadva.

Le vagyunk ragadva? Azóta már nem nevezik így?

Nem tudom, nem én neveztem el magamat így, mások hívtak így engem a hátam mögött, állítólag.

Ki állította meg ezt a tankot?

Miért, megállt?

Tavaly nyolc hónap után menesztették a kulturális államtitkári posztról, és nemrégiben azt is bejelentette, hogy lemond az Nemzeti Kulturális Alap alelnöki tisztségéről.

Az utóbbival én nem tudok mit csinálni. A képviselők jogállásáról szóló új törvény alapján az alelnökség összeférhetetlen a képviselőséggel. Ezután tanácsadóként fogom segíteni az NKA elnöke, Balog Zoltán miniszter úr munkáját, hogy a döntési folyamat gördülékenyebb legyen.

Fotó: Mudra László - Origo

Arról ki döntött, hogy az államtitkári posztról menesszék önt?

Az államtitkárt a miniszter választja meg, úgyhogy a miniszter joga eldönteni, hogy kivel akar dolgozni, és kivel nem.

Tanácsadóként mégis folytatja a munkát Baloggal.

Az NKA vezetőiként eddig is remekül együtt dolgoztunk. A habitusbeli különbségek ilyen távolságból nem jelentenek problémát.

Milyen nézeteltérések voltak önök között?

Úgy gondolja, hogy másfél év elteltével érdekes, hogy miért menesztettek az államtitkárságból? Amit annak idején el akartam mondani, azt elmondtam, ha majd egyszer valamit meg akarok írni, azt megírom.

2013-ban lecserélte a Vigadó felújítását végző alapítvány azon tagjait, akiket a Magyar Művészeti Akadémia delegált, majd pár nap múlva menesztették önt az államtitkárságból. Az MMA térnyerése hatással lehetett arra, hogy önt leváltották?

Ne haragudjon, de ezt abszolút nem érzem aktuálisnak. Ráadásul a Vigadó felújítását végző alapítvány összetételének megváltoztatására én csak javaslatot tudtam tenni.

És ön javaslatot tett rá.

A miniszter pedig aláírta.

Fotó: Mudra László - Origo

Ugyanazon a hétfőn, amikor ön bejelentette, hogy nem lesz tovább az NKA alelnöke, Orbán Viktor Fekete Györggyel tartott megbeszélést. Azt mondta, hogy Magyarország jövője szempontjából a kultúra stratégiai fontosságú, és a kormány minden eszközt az MMA rendelkezésére bocsát, amely a feladatai maradéktalan ellátásához szükséges. Az MMA idén közel kétszer annyi pénzből gazdálkodhat, mint tavaly.

Nagyon örülök, hogy a miniszterelnök úr továbbra is stratégiai ágazatnak tartja a kultúrát. Én a személyes munkámban mindig is megkaptam tőle minden segítséget, támogatást. Ez abból is látszik, hogy a legutóbbi, 2014 tavaszán megjelent kultúrpolitikai könyvemhez is írt egy elég szép előszót. De én mindig is elmondtam, hogy az egész MMA-kérdést erőteljesen túldimenzionálja a sajtó. A Magyar Művészeti Akadémiából csodát is lehet csinálni, a társadalom széles rétegeit megszólító szervezetet is lehet belőle építeni, meg ennek az ellenkezőjét is. Fekete elnök úr mellé egy hatékony, a művészeti életben elismert, jelentős életművel és jó szervezési képességekkel rendelkező főtitkár kellene. Ez nagyértékben szolgálná a szervezet elismertségének növelését.

A fennállása óta ön szerint melyik irányba mozdult el?

Ha én vezetném a Magyar Művészeti Akadémiát, akkor kicsit máshol lennének a hangsúlyok.

Hol lennének a hangsúlyok?

Erre térjünk vissza húsz év múlva, és akkor majd megbeszéljük, jó?

Akkor hol nem lennének hangsúlyok? Mi a véleménye Fekete György művészeti koncepciójáról?

Ha az ember valamilyen széles közönséget érintő területet vezet, akkor nyilvánvalóan arra kell törekednie, képes legyen elrugaszkodni a saját ízlésétől, a saját művészeti koncepciójától, és olyan értékeket is beemelni a támogatási rendszerbe, amelyek adott esetben nem a sajátjai. Ezer olyan dolog kap támogatást az NKA-tól, ami nekem nem tetszik, vagy nem tartok különösebben időtálló művészeti alkotásnak. Na és? Lehet, hogy tévedek. Nézze, Fekete Györggyel én sok mindenről beszélgettem, történetesen művészeti koncepciókról még nem. Ha ön ismerteti velem Fekete György művészeti koncepcióját, akkor szívesen mondok véleményt.

Egyik eleme például az, hogy nemzeti és vallási elkötelezettséget kér számon a művészeken.

És önnek ezzel van problémája?

Az nem probléma, ha ez a fajta elkötelezettség a művészeti érték elé helyeződik?

Fekete György nem mondott olyat, hogy a művészeti teljesítményt figyelmen kívül hagyva az lesz a kiválasztódás szempontja, hogy valaki hogyan viszonyul a nemzet fogalmához. De ha történetesen választani lehet két egyaránt értékes dolog közül, számomra is fontosabb a magyar, mint a nem magyar. De így vagyok ezen a téren a borral is, meg a sajttal is, és még jó pár más dologgal. Én preferálom a magyar dolgokat, ezt úgy is lehet nevezni, hogy patriotizmus vagy nemzeti protekcionizmus.

Fotó: Mudra László - Origo

A patriotizmus ideájához tartozik az az igény is, hogy az állam által fenntartott intézményekben lehetőleg ne jelenjen meg a kritika?

Engem most Fekete György kritikusának kért föl? Ezt nem is értem. Mivel ön engem végig erről kérdez, ebből úgy tűnik, hogy a Művészeti Akadémiát ön is egy rendkívül fontos intézménynek, Fekete Györgyöt pedig egy rendkívül fontos személyiségnek tartja.

Ez egy olyan új intézmény, amelyet az előző ciklusban hoztak létre, és állami pénzek elosztásával foglalkozik. Az eddigi működése alapján ön szerint megfelelő irányba tart az MMA?

Majd eldönti az idő, hogy mi volt megfelelő, és mi nem, az elmúlt négy évben. Szerintem az önmagában óriási teljesítmény, hogy egy politikai erő és annak a miniszterelnöke a harmadik ciklusát tudta megkezdeni Magyarországon. Ez nyilvánvalóan igazolja a mögötte hagyott éveknek is számos döntését.

Ezzel együtt az összes kultúrpolitikai döntést?

Egy biztos: ha hoztunk is hibás döntéseket a kultúrpolitikában, azok nem akadályozták meg ezt a nagy arányú választási győzelmet. Egyáltalán nem befolyásolta azt, hogy a választópolgárok nagy többsége milyen irányba akarja vinni az országot

A közeljövőben ön valószínűleg be fog ülni egy olyan kulturális bizottságba, amelynek jobbikos elnöke lesz.

A parlament alakuló ülésén, ha jól láttam, én azt szavaztam meg, hogy a gazdasági bizottságnak leszek a tagja, és nem a kulturális bizottságé. Fontosnak tartom, hogy a jövőben többet beszéljünk a kultúra gazdasági hasznáról, jövedelemtermelő képességéről. A gazdasági bizottsághoz tartozik például a turizmus is, ahol a minőségi kínálat 90 százalékban összefügg a kultúrával, akár az épített örökség, akár a rendezvények, fesztiválok tekintetében – nem véletlen, hogy a működésem alatt az NKA keretein belül létrejött egy turisztikai fesztiválokat támogató ideiglenes kollégium. A kulturális bizottsághoz fog tartozni az oktatás, a tudomány, az ifjúság, a sport. Ennek a bizottságnak egy jobbikos elnöke van, és én azt gondolom, hogy a magam tudását, munkabírását jobban tudom kamatoztatni egy másik bizottságban.

Tehát akkor nem akar beülni a kulturális bizottságba?

Legalábbis nem akartam az alelnöke lenni. Azt is mondtam a minap, hogy el tudom képzelni azt, hogy ha lehetőséget kapok, és a kormány megalakulása után áttekintjük a bizottsági struktúrát, tagként szívesen részt veszek a bizottság munkájában. Fontos, hogy megjelenítsük a kulturális élet számos problémáját, a könyvkiadástól a színházi világig, a képzőművészettől a zenei életig, és hogy a jogszabály-alkotási kérdésekben, vagy akár az elvi, szakmai kérdésekben meg tudjak szólalni.

Az elmúlt négy év tapasztalatai alapján megjósolta volna, hogy ön után egy jobbikos képviselő fogja vezetni a kulturális bizottságot?

Ennek nincsen köze az elmúlt négy évhez. Ennek ahhoz van köze, hogy a parlamenti számarányoknak megfelelően a bizottságok egyharmadát át kellett adni az ellenzéknek, mert ez a szokásjog. A kérdést úgy kellett volna feltenni, hogy a középső vagy a gyűrűsujjamat harapjam-e le.

L. Simon László Fotó: Mudra László - Origo

Azt a meglátását még mindig fenntartja, hogy a jövőben a Nemzeti Színház igazgatóját pályáztatás nélkül kellene kinevezni? Feltéve, hogy a fenntartónak van egy elképzelése arról, hogy milyen színházat szeretne, és ehhez van jelöltje is.

Igen, de ez természetesen nem csak a Nemzeti Színházra vonatkozik.

Ezt a javaslatát be is fogja nyújtani?

Nem tudom, még nem gondoltam át, épphogy csak elkezdődött a parlamenti ciklus. Úgy látszik, hogy ma az egész interjúnk az előző négyévnyi bablevesnek az újramelegítéséről szól. De igen, kitartok amellett, hogy ha a fenntartó egy jól működő intézményvezetőt továbbra is a bizalmával akar kitüntetni, vagy egy nemzetközi tekintéllyel rendelkező embert akar meghívni, ne írjon ki csak azért pályázatot, hogy utána őt is és másokat is fölöslegesen futasson. Ehhez meg kell teremteni a megfelelő jogszabályi hátteret is. Nyilván lehet álszent politikai akciókat kezdeményezni, lehet mutogatni, hogy L. Simon meg akarja szüntetni a pályáztatást, hogy a Fidesz a saját embereit rakja mindenféle székekbe. Csak hát az élet máshogy működik. A bírálóink is tudják, hogy bizonyos területeken ezt már rég meg kellett volna tenni.

Pontosan melyik területeken?

Például a színházak esetében, de más kulturális intézményeknél is. Sőt még akár az óvónők esetében is bevezetném. Nem hiszem el, hogy egy ötvenéves óvónőt, aki 20 éve vezet egy óvodát, minden ciklus lejártával újra kell pályáztatni, ha úgy sincs a kistelepülésen más alkalmas ember arra, hogy óvodai igazgató legyen. Minek kell akkor kiírni pályázatot, mondja már meg?

A színházak esetén azért általában több jelölt közül lehet válogatni.

Mondok egy másik példát. A jogszabály szerint állami intézményekbe gazdasági igazgatót csak úgy lehet kinevezni, hogy már dolgozott költségvetési intézménynél, és ott ötéves gazdasági vezetői tapasztalatra tett szert. Hogyan tudunk így behozni az állami intézményekbe a piaci, gazdasági cégeknél tapasztalatot szerzett, kiváló pénzügyi szakembereket? Sehogy. Nem felelnek meg a kritériumnak. Most maga szerint ez így életszerű meg normális?

Ez nyilván egy nagyon leszűkített példa.

Dehogy az. Akkor mi értelme van fenntartani? Csak azért, hogy meg ne vádolják a politikust azzal, hogy oda akarja ültetni valamelyik emberét egy kulturális intézménybe gazdasági igazgatónak? Ugyan már. Szerintem sokkal nagyobb mozgásteret kellene adni a fenntartónak. Át kéne alakítani a feltételeket, lazítani rajtuk. De az én megszólalásaim nyilvánvalóan sértik a status quót. Akik bent ülnek a székekben, azt fogják mondani, hogy ez nem jó, az pedig szakmailag aggályos. De ha mindig csak az lenne, amivel a szakma egyetért, akkor soha semmi nem változna.

L. Simon László Fotó: Mudra László - Origo

Legutóbb azzal vívta ki a zenésztársadalom tiltakozását, hogy nem egyeztetett velük előzetesen arról, hogy az üres adathordozói díj 25 százalékát ezentúl az NKA fogja elosztani.

Ez szintén tavaly októberi történet. Mégis mit lehetett volna ezen egyeztetni? Azt, hogy ez a százalék tíz legyen, húsz, vagy ötven, vagy nulla? Az ő álláspontjuk nyilván az volt, hogy nulla. Ez sajnos egy olyan kérdés, amit nem lehetett kőkemény érdeksérelem nélkül végigvinni. Ha egy hosszú egyeztetési folyamatot kezdünk, akkor ma nincs meg az a lehetőség, amit megteremtettünk. Azóta többször egyeztettem a szakma képviselőivel, kidolgoztuk a Cseh Tamás-programot, ennek a keretében osztjuk vissza a befolyt pénz jelentős részét.

Ezek szerint az ön tevékenysége összhangban áll az Orbán Viktor által elmondottakkal? Nevezetesen azzal az állásponttal, hogy minimalizálni kell azokat a vitákat, amelyek elveszik az időt a cselekvéstől?

Orbán Viktor ezt arra mondta, hogy azokat a fölösleges, szimbolikus vitákat próbáljuk megspórolni, amik úgysem visznek előrébb. Mondok magának egy példát. A múltkor bementem a parlamentbe, a folyosón szembejött velem egy fiatalember. Az orrom alá dugott egy diktafont, hogy mi a véleményem arról, hogy nincsen kint az uniós zászló a parlamenten. Ezt a kérdést olyan hangsúllyal, és olyan éllel tette föl, hogy már az volt benne, hogy ugye, te is egy Európa-ellenes gazember vagy, még ráadásul nacionalisták is vagytok, mert csak a magyar zászlót vagytok hajlandók kitenni, meg a székely zászlót. Na, bumm. Hát ez megint egy olyan szimbolikus vita, egy olyan gitt, amit lehet rágni. Én ebből se lelkileg, se politikailag nem épülök, de meggyőződésem, hogy a szélesebb magyar közösség sem.

Mielőtt államtitkár lett volna, azt mondta, hogy az ön irányítása alatt a béke szigete lesz itt, és nem kell kultúrharcoktól tartani. Hogyan értékelné az elmúlt időszakot, eljött a béke szigetének az ideje?

Ez nem csak rajtam múlik. Úgy látom, hogy olyan túl nagy nyugalomra a közeljövőben nem számíthatunk. Ebben vastagon benne van az is, hogy a magyar értelmiség egy része egyszerűen lelkileg nem tud abba beletörődni, hogy a mi politikai szövetségünk ilyen átütő eredménnyel szerepelt a választáson. Ez nyilvánvalóan komoly trauma nekik. Sajnos sokan abban érdekeltek ebben az országban, hogy hiszterizálják a közéletet. Én nem tartozom közéjük.