Piedesztálra emelni az énekesnőt - Kelela a Quartnak

Kelela

Kelela Cut 4 Me című, alább végighallgatható mixtape-je tavaly hatalmas kritikai sikert aratott (a Quarton is), több év végi listára is felkerült (a Quartéra is). Az R&B-t a legmenőbb underground bass musickal összehozó énekesnő Kremsben, a Donaufestivalon lépett fel (beszámolónk itt olvasható). A koncert után beszélgettünk a nem várt sikerről, a menő hangok és a dalok kapcsolatáról, Mariah Carey magas hangjairól és arról, hogyan szedte ki producere a vokálok harmadát a lemezéről.

Forrás: Socrates Mitsios / Kelela Facebook

Cut 4 Me elég nagy sikert aratott. Számítottál erre?

Nagyon határozott elképzeléseink voltak a zenéről, és persze a legjobbat akartuk kihozni magunkból. De arról fogalmunk sem volt, hogy az emberek mennyire fognak erre ráharapni. Sok barátom van, akik tehetséges zenészek, nagyon sokat dolgoznak, mégsem jutnak egyről a kettőre. Az ilyen csalódás eléggé le tudja szívni az energiáidat. Úgyhogy próbáltam nem kialakítani semmiféle elvárást, hogy mit fognak szeretni és mit nem fognak szeretni az emberek, csak arra koncentráltam, hogy én mit szeretnék. Felnőtt életem elég nagy részében nem is zenével foglalkoztam, úgyhogy már az is nagy dolog volt számomra, hogy a víziómat megvalósíthatom, amilyen pontosan csak tudom. Amikor megjött a végső mix, én már akkor ünnepeltem, ugráltam a szobában a barátaimmal. Úgyhogy amikor három hónappal később megjelent a Cut 4 Me, akkor már túl voltam ezen a nagy örömködésen. Nyilván rosszul esett volna, ha mindenki azt mondja, hogy szar, de nem tettem fel mindent egy lapra, hogy ebből nagy siker legyen. Igazából arra számítottam, hogy obskúrusabb marad, kb. hogy a zenebuzik egy része azt mondja, hogy "ez a csaj csinált egy jó kis lemezt", vagy ilyesmi. De ilyen pozitív reakciókra nem számítottam, úgyhogy nagyon boldog vagyok, és hálás vagyok mindenkinek, aki meghallgatta.

Az Enemy több mint 200 ezernél jár a SoundCloudon...

Mi? Ez komoly? [megnézi a telefonján] Hú, ezt nem is tudtam! Csak néha szoktam ránézni, inkább az szokott érdekelni, hogy amikor egy-egy új dallal kijövök, akkor azzal mi történik. Hú! Mindenkinek nagyon köszönöm!

Több "2014 lehetséges befutói" listán is szerepeltél... [Lásd e cikkünket.]

A BBC-sre gondolsz?

Arra, és azt hiszem, mások is voltak. Mit gondolsz, tényleg van rá esély, hogy közelebb kerülsz a mainstreamhez?

Ez azért érdekes kérdés, mert mindannyian, akik részt vettünk a mixtape elkészítésében, nagyon sok popzenét hallgatunk. Rengeteg popzenei utalás van a Cut 4 Me-n, nagyjából ezt a területet céloztuk meg vele - persze a saját eszközeinkkel. Szóval persze, hogy szeretném, hogy olyan népszerű legyen a zeném, amilyen csak lehet, a vízió kompromittálása nélkül. A következő lemezen, amin most dolgozom, még jobban koncentrálok a dalszerzésre, hogy igazán erős dalaim legyenek, másfelől pedig arra, hogy a produceri munka önmagában is innovatív legyen. Ugyanez volt a cél a mixtape-pel is, csak azóta fejlődtem, mint ahogy mindannyian. A mixtape-en többször előfordult, hogy mondjuk azt gondoltam: "ebbe a számba kéne egy bridge", de aztán mégsem csináltam meg, vagy csak beraktam egy kis valamit, aztán elhalkult a szám. Olyasmi volt a megközelítés, hogy érje el a dal a célját, aztán jöhet is a következő. Illetve sokat bíztam a hallgató fantáziájára. De most minden egyes számot a lehető legkomolyabban fogok venni, mélyebbre fogok menni, kitágítom a határaimat. Az a cél, hogy mindegyik alap az ének nélkül is észbontó legyen, másrészt pedig az, hogy ha kiveszed a menő hangzásokat és egy zongorára átírod a dalokat, úgy is működjenek. Egyik oldal sem lehet domináns a másik kárára.

Szerintem pont az volt az egyik legjobb a Cut 4 Me-n, hogy megtaláltad a középutat két gyakori megoldás között: az ének nem az alapok fölött, azokhoz képest kiemelt szerepet kapva szól, másfelől viszont nem is csak "egy hangszer a többi között", ahogy mondani szokták. Ez tudatos megközelítés volt?

Igen, pontosan ez volt a célom; ezt mondtam a Fade To Mind-os, Night Slugs-os fiúknak. [Az amerikai és brit "testvérkiadókhoz" kötődnek azok a zenészek, akik a mixtape számain dolgoztak.] Mindig is ez volt a célom, csak korábban nem találtam meg azokat a producereket, akikkel meg tudtam volna valósítani. Az is vonzott hozzájuk, hogy szeretem azokat a számokat, amikben sok a mély, esetleg egy dallamos elem, és nincs túl sok magas. És egy ilyen számban szeretném, ha a hangom megtalálná a helyét, nem csak ráülne az egész tetejére. Hogy lehessen egyszerre figyelni a vokálra, a produceri munkára, és arra is, hogy ezek hogyan működnek együtt. Úgyhogy nem volt célom, hogy mindenhova ráénekeljek, inkább minimalista volt a megközelítésem. Így is legalább másfélszer annyi vokált vettem fel, mint amennyi rákerült. A keverés nagy része egyszerűen annyi volt, hogy elnémítottunk részeket, hogy fókuszáltabb legyen az eredmény. Ültünk Kingdommal, aki ilyeneket mondott, hogy "erre nincs szükség", meg "ez nagyon jó, de ez sem kell ide", "ez gyönyörű, de..." Én meg ott ültem, úúú... De megvolt a bizalom, nem bíznám rá ezt a munkát olyasvalakire, akinek nem bízom az ösztöneiben, az érzékenységében.

Kelela a Donaufestivalon Forrás: David Visnjic / Donaufestival

Sok kritikus írt olyasmit, hogy "éveken keresztül hallgattuk a bass musicban az R&B-vokálmintákat, és itt végre egy valódi énekest hallunk". Tanulmányoztad ezt a vokálmintás zenét?

Ahogy a Fade To Mind-os DJ-k használják az R&B-t, az különbözik attól, amiről beszélsz, hogy kivesznek valamit és a saját céljaikra felhasználják. Ők a lehető legnagyobb tisztelettel hódolnak előtte. Ez a két dolog, a kisajátítás és a hódolat nagyon különbözik egymástól, egészen másképpen hangzik. Az utóbbi azt jelenti, hogy a felhasznált vokális részlet a fő dolog a számban, aköré építik fel az egészet, minden elem arra szolgál, hogy azt emelje piedesztálra. Egyáltalán nem úgy használják, mint egy hangszert, mint egy szabadon változtatható hangmintát, vagy valami cuki hozzávalót. 2012 szilveszterén hallottam a Fade To Mind-os társaságot először zenélni partin; emlékszem, Kingdom Mariah Carey-t és Nicki Minajt kevert rá olyan grime alapokra, amiket nem is ismertem. Vagy van neki egy editje csak Mariah magas hangjaiból. Csak ezek a magasak hullámzanak, mint a tenger, egyszerűen mennyei! Én magam sose voltam képes elérni ezeket, de mindig álmodoztam róla. Szóval nagyon jó, hogy olyan emberek vesznek körül, akik ugyanazért lelkesednek, mint én. Ülünk együtt az autóban, zenét hallgatunk, és egyszerűen az összes hajlítást, összes nüanszot ismerik. Mindannyian megszállott R&B-hívők vagyunk! És közben meg ezeket a vokálokat a legfélelmetesebb, legkevésbé puha-kedves hangok közé helyezik. Én pedig mindig pontosan erről álmodoztam: kemény, érdes hangok [csap egyet a kezével] közé helyezni az én kissé légies hangomat [mutatja].

Az én kedvencem Total Freedom Bok Bok-Beyoncé editje.

Az egyszerűen... [elhaló, nagyon lelkes hangot hallat] Ő volt az, aki rábeszélt engem az első koncertemre, pedig még nem is voltak számaim. 2012 februárjában volt ez, egy klubban, a színpadon egy kanapén álltam, és fogalmam sem volt, hogy mit csinálok. És amikor befejeztem, rögtön lejátszotta ezt a számot. Varázslatos volt! Az a szám annyira jó! Mindent, ami csak a Baby Boyról eszembe jutott, hogy csinálni kellene vele, azt megcsinálta, de tényleg. Az Enemynek az a változata, amit ma hallottál, azt is ő csinálta, egy Rick Ross-instrumentálra rakta rá a vokált. [Total Freedom kísérte DJ-ként Kelelát a fellépésen.] Nem is mondta, hogy ezen dolgozik, csak egy bulin, ahol ott voltam, táncoltam a barátaimmal, egyszer csak lejátszotta. Ebben nagyon jók, olyan dolgokat kötnek össze, amikről azt hitted volna, hogy végképp semmi közük nincs egymáshoz. Ez a fajta ének egy grime alappal?! De számukra nincsenek ezek között éles határvonalak. Én magam is mindig a határok elmosására törekedtem.

Szoktál fellépni ilyen fesztiválokon, mint a Donaufestival, tehát avantgárdabb, kísérletezőbb rendezvényeken, vagy inkább klubokban?

A sokféleséget keresem, nem akarok csak egyféle fellépést, az maga volna a rémálom. Van, hogy galériában lépek fel, és van, hogy Bok Bok grime szettjére improvizálok, olyan számokra, amiket soha nem hallottam korábban. Néha meg arra vágyom, hogy egy koncerten minden rólam szóljon, "the Kelela experience". Ahogy ma hallgattam James Ferraro koncertjét, azon gondolkodtam, hogy miért nem dolgoztam még vele? [James Ferraro fellépéséről is írtunk beszámolónkban.] Nagyon érdekes találkozás lenne. Vagy zenélek a volt barátommal, Tosinnal [Tosin Abasi], aki nyolchúros gitáron játszik progresszív, dallamos metált, és ennek semmi köze nincs semmi máshoz, amit csinálok.

Kik azok a mainstream producerek, akikkel szívesen dolgoznál?

Timbaland, Hit-Boy, no meg persze Mike Will Made It, Pharrell. Bárki, aki Rihannával és Beyoncéval dolgozott. Ezek mind nagyszerűek lennének. Csak az első lemezemmel mást akartam, tágítani a határokat, és ehhez az underground producerek voltak a megfelelő társak.

Az interjúban emlegetett Kingdom május 29-én lép fel a Toldiban a Budapest Essentials keretében, részletek itt.