Ez itten, kérem, egy élhető ország - hét magyar lemez

Blind Myself, Mészáros Dóra

A múltkori nyolc magyar lemez után újabb hét, röviden, a legjobb számok kiemelésével. Modern rock, jamaicai-latinos bulizene, keserédes indie pop, népi energiák, tinipunk, gitárpop és matek.

Blind Myself: Négyszögöl

A legjobb szám: A Diszkószám az éhezésről nagy meglepetésre nem diszkószám, inkább egy afféle kulturált, rádiós rockdal arról, hogy milyen egzisztenciális nehézségekkel néz szembe egy rockzenész (vagy akárki) ma Magyarországon. Például el kell adnia a könyveit, hogy ételt vehessen! Az efféle teljesen direkt, biografikus őszinteség talán megmosolyogtató lehet, de van ereje, pláne, hogy a refrén tényleg nagyon alattomosan mászik be a fülbe, a kicsit ügyetlen-tétova dallamos ének pedig együttérzésre késztet.

A lemez maga: A két éven át kisebb-nagyobb darabokban, illetve néhol túlzottan szellemes klipekben adagolt Négyszögöl a Blind Myself talán legközérthetőbben megfogalmazott albuma. Kicentizett, modern (egészen pontosan: jobbára az ezredforduló környékét idézően modern), dallamos ún. rock-metál hallható itt, itt-ott nosztalgikusan hangzó elektronikus rásegítéssel (a rapmetálos zárószámban még szkreccselés is hallható!), nagy ívű, a fülnek sokszor kellemes, sokszor inkább elviselhetetlen refrénekkel, néhol szolid keménykedéssel. A szövegek ezúttal is magyar nyelvűek, és akad bennük néhány jól megjegyezhető, együtténekelhető sor, meg olyanok is, amiket talán jobb lenne elfelejteni.

Kik ezek: A kilencvenes évek második felében feltűnt, azóta több tagcserén és korszakon (nu metal, zajos hardcore, angol, majd magyar nyelvű szövegek, dallamosodás stb.) átesett Blind Myself eddig is népszerű klubzenekar volt, a Négyszögöllel pedig alighanem több szintet is sikerült ugrani felfelé.

Milyen pillanatokra ajánljuk: Ideális lehet, ha mondjuk gyúrás közben komoly érzelmeket szeretnénk átélni. C+ (BGY)

Ocho Macho: De Puta Madre

A legjobb szám: A lemezt nyitó Maskaray megállíthatatlanul pattogó ska, benne parádés (néha balkános ízesítésű) fúvósok, mókás szinti- és rockos gitárszóló, a végére metálos zúzás "hej-hej-hej" kajabálással és légkürttel. Az kézenfekvő, hogy iszonyatosan lehet rá ugrálni - az nem, hogy sikerül mindezt ízléssel megoldani, de igen!

A lemez maga: Sokkal többet nem tudok elmondani róla, mint amit az Ocho Macho előző albumáról: a jamaicai-latinos-rockos-miegyéb bulizenét sokakkal ellentétben nem alibizik el "erre úgyis ugrálni fognak" ezerszer bevált megoldásokkal, hanem jól megcsinált, szellemes ötletekkel teli számokat írnak, a könnyedtől a keményebbig, a mókástól a lírázásig, sőt, most egy kifordított politizáló dal is akad, úgy kezdődik: "ez itten kérem egy élhető ország". Mondjuk a lassúik tőlem mindig távolabb álltak, itt van kettő is egymás után (Csak egy darabot, Legközelebb hagyom), az sok. Viszont a korábbi nagy életmegfejtő hangulatsláger Jó nekem reggae-s változata pont jól sikerült.

Kik ezek: "Csürhe vagyunk, hömbölödünk és hupogunk!" - szól a bő évtizede működő szombathelyi zenekar mottója. Sokat járnak külföldön, Ausztriában és egyebütt. A régi módon, a koncertek erősségére támaszkodva lettek népszerűek. Nagyinterjúnk itt olvasható.

Milyen pillanatokra ajánljuk: Bulizáshoz, naná! B+ (RA)

Pegazusok Nem Léteznek: Pegazusok Nem Léteznek

A legjobb szám: Ezen nagyon hezitáltam, mert hangulattól függően több is nagyon jól működik. Végül azért esett a Senki nem beszélre a választás, mert a lemezbemutató koncerten az tudott a legjobban berántani. Kicsit ugyan idegen a zenekartól ez a masszív sodrás, de nagyon jól csinálják, jöhetne majd sokkal több ilyen.

A lemez maga: Sokat csúfolták az együttest a magyar XX-nek, nem alaptalanul: visszafogott, szinte minimálnak nevezhető hangzás, hol simán borongós, hol inkább keserédes világ, személyes dalszövegek. Csakhogy miközben én az XX-től összvissz egy számot bírtam meghallgatni, a Pegazusok Nem Léteznektől időnként az egész - itt meghallgatható - album nagyon jól esik. A nyitás kicsit megtévesztő, akár egy Clutch-lemez is kezdődhetne ilyen riffel, de a második számmal aztán visszahúzódnak az intim világukba. Amikor először meghallottam, csak arra tudtam gondolni, hogy valami súlyos, megrázó dologgal találkoztam, amit majd úgy fedezhet fel valaki 15 év múlva, ahogy én a Ragaszthatatlan szívet annak idején - ha már a Trabant és Balaton amúgy is állandóan előkerül.

Kik ezek: Az együttest Ács Eszter és Lázár Domokos, az Esti Kornél gitárosa alapították 2011-ben, aztán 2012-ben beszállt a Németh Róbert és Lázár Ágoston ritmusszekció. Első nagyobb dobásuk a 2012-es Szomorú számok EP volt. Interjúnk a sokat mondó Lázadás lassúzással címmel itt olvasható.

Milyen pillanatokra ajánljuk: Egy kis bambulás, egy kis önsajnálat mindig kijár. A- (AP)

Cimbaliband: Vidámpark

A legjobb szám: A tavalyi Ungerground EP-n már megjelent Jöjjünk össze a kedvenc 2013-as magyar számaink közé is bekerült, és a nagylemezen is a legklasszabb. Az egyik legtökéletesebb példa arra, hogy a zenekar milyen lazasággal keveri a különböző zenei világokat: ez esetben a tökös, népi popdal és a csibészes hiphop találkozik.

A lemez maga: Már az EP is előrevetítette azt a könnyedebb és merészebb hozzáállást, amely a Vidámparkon is érezhető. Van itt könnyed, csibészes pop cimbalomszólóval (Hullámvasút), drum and bass-es ütemeket idéző népzenei hiphop (Jöjjünk össze), valamint pattogó cigányzene (Habiszti Guszti) is. Az energikus, jó hangulatú bulizene szinte végig lendületes, egyedül a Túl a vízen lassít be pár percre egy kis kelleme merengésre. Bár ez a népzenei világ messze áll tőlem, jól szórakoztam a lemezen.

Kik ezek: Az Unger Balázs cimbalmos által vezetett zenekar 2006 óta működik, ez a hatodik nagylemeze. Tavaly az Eurosonicon ők képviselték Magyarországot.

Milyen pillanatokra ajánljuk: Ha épp valami kellemes, vidéki helyre tartunk nyaralni - vagy csak szeretnénk, ha oda tartanánk. A- (ÁD)

The Somersault Boy: How To Do A Somersault

A legjobb szám: Az I Have Misguided You igazi tinédzser pop-punk himnusz. Elsőre megragad, aztán azon kapja magát az ember, hogy napközben folyton beugrik a jópofa dallama.

A lemez maga: Ritkán tud olyannyira fülbemászó lenni egy lo-fi punk lemez, hogy az már szinte popzene, csak zajos gitárokkal. Az itt végighallgatható album ízlésesen rövid (bő 22 perces); könnyed, mégis érzelmes; a refrének együtténeklősek; és vannak dalok (Let’s Do A Somersault, I Have Misguided You), melyeket akár egy amcsi tini road movie-ban is el tudnék képzelni. A hangulatban egyszerre van ott a komolytalan, tini életérzés és a giccsmentes, őszinte érzelem. Nem erőlködik felesleges megoldásokkal, a lényegre törekszik, még ha a maga egyszerű módján is, de több hallgatás után sem válik unalmassá. Egyedül talán a With The Beatles - Hands Off The Bomb kettős az, amit kevésbé sikerült jól eltalálni.

Kik ezek: Eredetileg Sallai László énekes-gitáros "sickpop" szólóprojektje, az új lemezen a koncertekről már ismerős basszusgitáros Horváth Zoli (Summer Schatzies, Broken Cups) és dobos, Mika Sundholm (Pay My Milk!) is szerepel.

Milyen pillanatokra ajánljuk: Örök 18 éveseknek és menthetetlen hősszerelmeseknek bármikor, a többieknek pedig akkor, amikor hasonlóan akarnak érezni. A- (ÁD)

Rosa Parks: I Scream, You Scream, We All Scream For Mainstream

A legjobb szám: Nehéz választani, a lemez egységes színvonalú, nincsenek különösen kirívó pillanatok, ám a nyitódal, a We Don’t Like Those Cats! gitárdallamai talán egy hangyányit fogósabbak a többinél, és megvan benne a kellő egyensúly a virtuóz pengetés és az elszállós lazulás között.

A lemez maga: Eddig sem álltak távol a matekosabb témák a zenekartól, de az itt meghallgatható I Scream...-en az korábbi elszállós posztrockot szinte teljesen háttérbe szorítják a játékos és kissé jazzes gitárfutamok. Ez nem vált a Rosa Parks hátrányára, de valahogy az arányokat még nem sikerült teljesen jól eltalálniuk, és ez a lemez hangulatán is érződik. Pontosabban, hogy nincs igazán kialakult hangulata, pedig ez az instrumentális zenénél fontos szempont, főleg, ha a valóban fogós dallamok hiányoznak. Hiába precíz munka és kellemes hallgatnivaló a sokszor csilingelő és jópofa gitárjáték, könnyen egybefolynak a számok, és nem köti le kellőképpen a figyelmet.

Kik ezek: 2007-ben alakult győri posztrock zenekar, mely meglepő módon még csak most készítette el bemutatkozó albumát, eddig egy splittel és egy itt meghallgatható EP-vel jelentkeztek.

Milyen pillanatokra ajánljuk: Amikor reggel még visszahúz az ágy, de nem akarunk visszaaludni. B (ÁD)

Nemereszt: Fújják, zúgják

A legjobb szám: A Love On The Beach duplán kilóg a lemezről, egyrészt angol, másrészt pedig recsegő, fuzzos hangzásával is üdítő kivétel.

A lemez maga: Alapvetően kicsit bluesos, folkos gitárpop-dalokból áll a Fújják, zúgják című, innen letölthető debütáló lemez, ami hangulatában és finoman ködös szövegeivel a ‘90-es évek magyar alternatívját is megidézi. Hiába a Love On The Beach, a Fenn a dombon zongorás lötyögése és néhány fogós rész, nem tud kiemelkedni a zsáneréből.

Kik ezek: Az Illuzio két tagja kezdte el a Nemeresztet 2011-ben, egy volt rajongójukat vették be gitárosnak, majd egy próba alkalmával akkorát fordult a világ, hogy ő lett a frontember. Neki és a dobosnak amúgy van egy tök jó bluespunk-zenekara, a Frozen Steak.

Milyen pillanatokra ajánljuk: Amikor egyszerre akarunk valami nosztalgikusat és "újat" hallgatni. C+ (LÁ)