Itt a nyár, szól a zene, táncoljunk az utcán!

The Underdog Project: Summer Jam

Itt a nyár, ami azt jelenti, hogy itt vannak a nyári slágerek. Összeszedtünk egy halom olyat, amelyet már ezerszer hallottunk, ámde mégsem untuk, majd utáltuk meg őket, sőt. A Beach Boystól Bob Marleyn át a Scooterig, az utcán táncolástól a képzeletben felrobbantott suliig, a vetkőzésre ingerlő hőségtől a kegyetlen keletnémet titkosszolgákig terjed a skála. Ezek szólnak az első bő órában. Aztán jönnek olyan számok is, amelyek jóval kevésbé ismertek, viszont jól megragadnak valamit a nyárból, legyen szó a rekkenő hőség hangulatáról, vagy a négy fal között töltött napfényes hónapokról.

Beach Boys: California Girls (1965)

A Beach Boystól nagyon sok minden lehetett volna. Egyrészt azért lett ez, hogy essen szó a lányokról; másrészt mert ez volt az a dal, amelyet Brian Wilson első LSD-tripje alatt írt. Először teljesen bepánikolt, aztán leült a zongorához, és egy órán át játszotta a dal zongoramotívumát, és végül megfogant benne a dallam. A szöveget másnap Mike Love-val rakták össze. (RA)

Beatles: Here Comes The Sun (1969)

Azt olvastuk a Guardianben, hogy van egy olyan törvény, amely szerint ennek minden nyári válogatásban benne kell lennie, hát tessék. George Harrison szerzeménye. (RA)

Mungo Jerry: In The Summertime (1970)

A skiffle-ről a legtöbben legfeljebb azt tudják, hogy ebből a jellegzetesen brit stílusból indult a Beatles. Azt már kevesebben tudják, hogy mindenki hallott legalább egy skiffle-számot legalább ezerszer, ezt. Az amúgy máig zenélő Mungo Jerry állítólag tíz perc alatt dobta össze minden idők egyik legsikeresebb dalát. (RA)

Martha and the Vandellas: Dancing In The Streets (1964)

A nyári sláger és a politika fogalma majdhogynem kizárják egymást. Ebből a dalból viszont a fekete polgárjogi mozgalom egyik himnusza lett, tüntetéseken is játszották. "De hiszen ez egy buliszám" - mondta erre Martha Reeves énekesnő. Mégpedig mennyire az! Itt a nyár, szól a zene, táncoljunk az utcán - ha ez az üzenet forradalminak számít, akkor már nagy baj van. (RA)

The Kinks: Sunny Afternoon (1966)

Az ember lustán kiélvezné a napsütéses nyári délutánt, de a gonosz adószedő nem hagyja! Húsbavágó téma, még akkor is, ha nem mindenki pont a jachtját siratja, mint Ray Davies. Ezt azonban laza és mókás, szinte csuklóból odakent kíséret fölött teszi (pam-pam pam-pam). Az elnyújtott, hosszan ellebegő "in the summertiiiime" jobban megragadja a nyarat, mint száz másik, nyögvenyelősen napsütésesnek látszani akaró dal. (RA)

Brian Hyland: Itsy Bitsy Teenie Weenie Yellow Polka Dot Bikini (1960)

A nyár elengedhetetlen tartozéka az idióta, de a fülünkből kimászni képtelen novelty sláger. Ezeket ez az 1960-as sláger képviseli. Egy lányról szól, aki icipici sárga pöttyös bikinijében szégyell kimenni az öltözőből, aztán meg a vízből, inkább fagyoskodik. A máig zenélő Brian Hyland 16 éves volt, amikor elénekelte, de szerzői, Lee Pockriss és Paul Vance a korszak sikeres iparosai voltak. A nyári novelty slágerekkel akár kínozni is lehet - és Billy Wilder Egy, kettő, három című filmjének egy jelenetében a keletnémet titkosszolgálat pont ezt teszi ezzel a számmal, amíg a szegény áldozat inkább CIA-kémnek mondja magát, mintsem még egyszer hallania kelljen. (RA)

The Lovin' Spoonful: Summer In The City (1966)

Nálunk inkább Joe Cocker feldolgozását szokták játszani, de az eredeti sokkal levegősebb, pörgősebb - szinte már sürgető ritmusú -, egyben lazább és eseménydúsabb is. Még autóduda, sőt légkalapács is van benne! (RA)

Madonna: Holiday (1983)

Madonna első slágere kő egyszerű mondanivalóval: mindenkinek szüksége van egy kis kikapcsolódásra, ünneplésre. A tinglitangli dance-es zenei körítés is ilyen kis egyszerű, de tökéletesen átadja a lazulós hangulatot. (ÁD)

Bananarama: Cruel Summer (1983)

Nemcsak a felszínes slágerekkel szembeszálló underground művészek dalolnak "a nyár sötét oldaláról" (lásd alább), hanem lehet világsláger egy olyan dalból is, amely arról szól, milyen elviselhetetlen a hőség, és hogy az összes barátunk valahol máshol van. A szám erényei (a basszusmenet!) mellett sokat segített ebben az is, hogy a Karate kölyök című örökbecsűbe is bekerült. (RA)

Alice Cooper: School's Out (1972)

Ha egy huszonöt éves, kisminkelt, női nevű férfi jelenti be a VAKÁCIÓT, pláne őrülten slágeres hardrockos zenei kísérettel, rekedtes hangon kiabálva, akkor muszáj elhinni, hogy tényleg örökre kicsöngettek, a suli meg tőlünk akár fel is robbanhat a francba. 1972 óta nagyon sok idő telt el, ám továbbra is millió és millió fiatal alapvető nyárindító élménye ez, amihez egyszerűen nem létezik ennél meggyőzőbb aláfestő zene. (SZSZCS)

Ramones: Rockaway Beach (1977)

Leugrunk a tengerpartra, csak túl lassú a busz, és diszkó szól rajta - hát nagyon sajnállak titeket, én is punk lennék egy ilyen szörnyű élmény hatására! A Ramones legnagyobb slágerlistás sikerét (66. hely) Dee Dee Ramone írta, a zenekar egyetlen tagja, aki tényleg lejárt a tengerpartra. (RA)

Queens of the Stone Age: Feel Good Hit Of The Summer (2000)

Emlékszik még valaki, milyen volt a kilencvenes évek utolsó szilvesztere? A QOTSA tagjai a kaliforniai sivatagban kiütötték magukat három napra, majd felvettek egy olyan számot, amit rajtuk kívül maximum a Nirvana írhatott volna az évtized elején. Felsorolásra épülő, drogokkal átitatott dalszöveg, amelynek gitárjai és zongorája átsöpörnek az emberen. Wendy Rae Fowler háttérvokáljával pedig még a sex & drugs & rock’n’roll szentháromság is kiteljesedik. (HÁ)

Primal Scream: Higher Than the Sun (1991)

A szeretet második nyarát, vagyis a brit rave-robbanást sem szabad kihagyni. Az a zenekar képviseli itt, amely megismertette ezt a zenét azokkal is, akik nem jártak illegális partikra. Tanítani lehetne, ahogy a tágra nyílt pupillájú, "nem tudom, hol vagyok, de jó itt" kezdés után majdnem bedurvul a szám, aztán mégis inkább himnikussá válik. (RA)

The Underdog Project: Summer Jam (2000)

2000 nyarán a német Viván lógva szinte megkerülhetetlen volt a német-belga Underdog Project pontosan nyár közepére időzített feel good bombája. Kiskamaszként már szerencsére tudtam annyit angolul, hogy értsem, olyasmiről énekel a srác, hogy forró az éjszaka és reggelig bulizunk. És nemcsak a fogós 2stepes alap és a kellemes fülbemászó refrén ragadt meg bennem örökre, hanem a klipből a kék bikins lány rázkódó melle is. (ÁD)

Scooter: Endless Summer (1995)

Hogyan is hiányozhatna innen ez a szám? Hiszen a nyár egyenesen végtelen benne! Arról nem is beszélve, hogy semmi sem bizseregteti meg jobban a magyar emberek kórosan túlfejlett nosztalgiamirigyét, mint a Scooter örökzöldjei. És hát jó is, mi tagadás. A klipben pedig a motorcsónakon repesztő H. P. Baxxter hidrogénbe mártott haja úgy csapta ketté a magasságos égboltot Jamaica felett, hogy még Berlinben is kiesett az emberek kezéből a currywurst. (SZZS)

DJ Jazzy Jeff & The Fresh Prince: Summertime (1991)

Amerikában minden egyes nyári szombat délután mindenki a kertjében barbecue-zik a haverokkal, és közben ezt a számot hallgatja - legalábbis így tűnik az interneten olvasható beszámolók alapján. A kilencvenes évek elején, amikor Will Smith a színészkedés helyett The Fresh Prince művésznéven rappelt, még Grammy-díjat is kapott ezért a philadelphiai páros. Bár valószínűleg több érdeme volt ebben DJ Jazzy Jeffnek és a chicagói producerduónak, Hulának és K. Fingersnek, akik a - listánkon szereplő - Summer Madnesst samplingelve rakták össze ezt a lazulós felvételt. (HÁ)

Nelly: Hot In Herre (2002)

"Nagggyon meleg van itt, vedd le az összes ruhád" - szól Nelly, akinek ez volt az első No. 1 slágere; "annyira melegem van, szeretném levenni a ruhámat" - válaszol neki egy hölgy. Alatta pedig a Neptunes nagy korszakából egy nagyon jellegzetes, csak éppen még az átlagosnál is fülledtebb alap szól. Kívánunk a kedves olvasónak minél több olyan pillanatot a nyárra, amelyhez ez a tökéletes aláfestés. (RA)

Kool & The Gang: Summer Madness (1974)

Állítólag ’75-ben a Summer Madness volt Stallone kedvenc száma, így került a Kool & the Gang funk korszakának legjobb száma a Rockyba. A horizontálisan (sőt az oktávokat csúszó szintetizátorral vertikálisan is) széttolt hangkép selymes megszólalása égi manna a fülnek. Mindig ez a szám jut eszembe, ha kövön sütkérező, lassan pislogó gyíkot látok. (MA)

Bob Marley: Sun Is Shining (1978)

Az emberiség egy része számára a nyárhoz hozzátartozik a reggae, valamint mindenféle egyéb jamaicai stílusok. Sajnos a sunshine reggae jó része az emberiség másik része számára elviselhetetlen. Ez a Bob Marley-szám viszont csodálatos. Van benne valami jólesően ráérős lustaság, valamint úgy lebeg, hogy szinte már felszáll - mindkettő nagyon jól illik a nyárhoz. A számnak van egy korábbi, 1973-as verziója, amelyet Bob Marley és a Wailers az őrült zseni Lee "Scratch" Perryvel vett fel; és van egy 1999-es remixe, amelyből Funkstar Deluxe kiölte az eredeti erényeit. (RA)

Go-Kart Mozart: Summer Is Here (2005)

Mi is lehetne jobb nyári sláger az egész család számára, mint valami elfeledett glampop-MOR-bubblegum gyöngyszem, egy igaz novelty one hit wonder, egy Tökéletes Popszám a hetvenes évek flitteres szemétdombjáról, ami olyan kérlelhetetlen erővel ragad meg hetekre a fülben, hogy az ember biztos abban, hogy ezt már nagyon sokszor hallotta valahol, csak nem jut eszébe az előadó? Talán csak az, ha ez a szám nem mondjuk 1975-ben, hanem harminc évvel később készül, és van még mellette több tucatnyi ugyanilyen. Úgyhogy most már tényleg vegyük elő a Go-Kart Mozart- meg a Denim-lemezeinket, mert jön a jó idő. (SZSZCS)

Main Attrakionz: Summa Time (2013)

A nyár nemcsak a pörgős és csajozós bulidalokról szól, hanem a gondtalan és kielégült lazulásról is. A Main Attrakionz újgenerációs hiphopduó álmodozós, csilingelős alapra szövegeli el, hogyan érezzük jól magunkat. A lassú és néha szétcsúszott rap az instrumentális résszel tudatmódosító nélkül kábít és lazít el. (ÁD)

Weezer: Island in the Sun (2001)

Ahogy öregszik az ember, és megállíthatatlanul aggódni kezd egy csomó felnőttes dologért, mint mondjuk a hülye adóbevallása, az évi 3-4 hét szabadságából egyre kevesebb lehetősége marad az olyan, iskolai szünidőkből átmentett napokra, amikor semmit, de tényleg az égvilágon semmit nem csinál. Rivers Cuomóék álomnyaralása viszont pont ilyesmi: heverészni, lustán tollasozni, meg simán csak úgy lenni, mintha nem lenne holnap, és élvezni, ahogy az órák tökéletesen eseménytelenül elfolynak mellettünk. (GE)

The Smiths: Ask (1986)

Van az a kép a tizenéves Morrisseyről, ahol egy különösen rövid rövidnadrágban napozik, a Los Angelesbe költözése utáni évekből meg már egészen szexi találatokat lehet kapni a "Morrissey sunbathing" keresőszavakra. De hát ha valaki, akkor nyilván mégis a Smiths és foglalkozásszerűen szomorú, a szó legszebb értelmében szerencsétlen énekese az, aki nemcsak élhetővé, de egyenesen csábítóvá tudja tenni az ötletet, hogy a teljes nyarat a napfénytől őrizkedve, csukott ajtók mögött töltsük. És gondolom mondani sem kell, hogy tök egyedül. (GE)

The Magnetic Fields: Summer Lies (1992)

Ez arról szól, hogy a nyári szerelemnek vége, az egészet csak én gondoltam komolyan, te végig csak hazudtál, most egész nap itt fetrengek egyedül a fülledt szobában a lehúzott redőny mögött, és vagdosom magam. Valahogy mégis könnyedebb és szellemesebb, mint amit a szöveg sugall, talán épp ezt jelenti a nyáriasság. Szépen szól együtt a cselló és a túláradó fröccsöntött szinticsilingelés. (DD)

Can: Moonshake (1973)

A magyar Tumblren írta egyszer valaki, hogy kánikulában betenni a Can: Future Dayst olyan, mintha kapnál az arcodba egy hűsítő fuvallatot, és ez tökéletesen helytálló leírás. Ez itt a lemez "slágere", egyben minden idők talán legnagyobb experimentális rockzenekarának legbefogadhatóbb száma. (DD)

E-Z Rollers: Back To Love (2002)

Amint megérkezik a jó idő, liquid funkot kell hallgatnom, és ez kitart egész nyáron. Az egyik legtökéletesebb bulisláger erre a jazzes, soulos elemeket és a drum and basst légies lazasággal ötvöző E-Z Rollers Back To Love-ja. Éppen csak két rövid kiállás erejéig lassít be, egyébként mindenféle cifrázást mellőzve végig ugyanazok a dobok és feszes vonósok szólnak, mégis megunhatatlan és szenvedélyes. (ÁD)

Porn Sword Tobacco: Eudaimonia (2005)

Ennek látszólag semmi köze nincs a nyárhoz (amúgy a pornóhoz, kardhoz és dohányhoz sem), valójában viszont semmi nem ragadja meg ennél (és az egész Porn Sword Tobacco: Explains Freedom című lemezénél) jobban azokat a nagyon meleg nyári napokat, amikor már nem az ember lassul le, hanem maga az idő, a levegő szinte tapinthatóvá sűrűsödik, és a dolgok annyira élesen látszódnak, hogy elveszítik valószerűségüket. (RA)

Guitar: House Full of Time (2002)

Képzeljük el, hogy egész nap a Balatonban fejelgettünk, félmeztelenül robogóztunk, és a lángos és sör elfogyasztása után még el is aludtunk a napon. Estére pipacspiros bőrünk annyi hőt termel, hogy tényleg feleslegesnek tűnik egy újabb erőmű megépítése Pakson. Hajnalban a bőrnyugtató krémek szarkofágjában pihegve semmi nem segíti jobban elő a gyógyulást, mint a szétszabdalt gitárloopok hipnotikus mantrája repeaten. (SZZS)

Coil: Summer Substructures (1998)

A kifejezetten kellemetlen nyár közepi meleg szédítő érzését mindennél jobban kifejezi ez a fojtott ambientes alapra szinte összefüggéstelenül, hallucinációszerűen ki-be úszkáló éteri énekdallamokból és bombasztikus komolyzene-töredékekből álló, tízperces agonizálás. Aki ezt értékeli, annak a Coil egész, a nyári nap-éj egyenlőségre készített Summer Solstice EP-je ajánlott. (DD)

Fucked Up: I Hate Summer (2011)

A kiegyensúlyozott tájékoztatás jegyében zárja a válogatást egy dal, amelyben megszólal a másik oldal képviselője is. Jó, csaltunk: nem olyan nehéz meghallani benne, hogy ha kicsit másképp szólna (pl. az üvöltözést énekre cserélnék), akkor akár egy rendes nyári sláger is lehetne belőle. (RA)