A zenekar alig négy éve alakult, tulajdonképpen egy albumotok jelent meg, illetve annak egy hosszabbított változata, ám taroltok a slágerlistákon, és már most nem kevés jelöléssel és díjjal büszkélkedhettek. Mi a titkotok?
D. S.: Hidd el, magunktól is mindig ezt kérdezzük. Fogalmunk nincs, számunkra is hihetetlen, ami velünk történik. Talán az, hogy keményen dolgozunk, és olyan dalokat írunk, amiket szeretünk, amik nekünk is sokat jelentenek. Ezenkívül komolyan vesszük a klipeket és az élő fellépéseinket is, minden erőnket beleadjuk. De a legfontosabb a zeneiparban a jó dal, és mi ilyen dalokat próbálunk írni.
Dan, hogyan lett a szólóprojektedből teljes zenekar?
D. S.: Tudod, írtam a dalokat, de nem tudtam mindent én eljátszani, így a többiek szépen lassan csatlakoztak. Aztán közösen kezdtünk írni is. Egy idő után pedig eljutottam oda, hogy úgy éreztem, nevetséges, hogy az én nevem alatt megy minden. Így aztán megalakult a Bastille, és sokkal jobb így, sokkal mókásabb.
Nem hétköznapi történet, hogy egy zenekar egy lemez kapcsán ennyi kislemezzel jelentkezzen, mint ti. Miért találtátok ezt ki?
D. S.: Nem igazán a mi döntésünk volt, de szerencsések vagyunk, hogy megtehettük. Az Egyesült Királyságban 10 kislemezünk volt, és ez tényleg nem mindennapi.
W. F.: Az emberek éheznek arra, hogy újabb és újabb dalokat halljanak tőlünk. Szerencsére!
D. S.: Valószínűleg a lemezkiadónk sem gondolta, hogy ez így lesz, és persze mi sem úgy írtuk a dalokat, hogy kislemez lesz belőlük.
A klipjeiteknek mindig van egy misztikus, sötét, sokszor túlvilági hangulata. A ti ötleteitek ezek, vagy a rendezőké?
D. S.: Hál' istennek rá szoktunk érezni egymásra a rendezőkkel, kitalálják a gondolatainkat. Néha mi visszük az alapötletet, néha ők. Például az Of The Night című dalhoz készült klip, amelyben egy nyomozó gyilkosságok után nyomoz, és a holttestek dalra fakadnak, nos, ez a rendező ötlete volt, és nekem azonnal megtetszett. Kellőképp betegnek és sötétnek tartottam, passzolt a dalhoz. Egyébként eddig csak egy rendezővel dolgoztunk többször – összesen háromszor –, szeretünk új emberekkel dolgozni. Jó ezeket a velünk egyidős rendezőket megismerni, nagyon tehetségesek.
A két, még 2012-ben megjelent mixtape-etek igen vegyes dalokat tartalmaz, hogyan válogattátok össze ezeket a feldolgozásokat?
W. F.: Nos, van köztük olyan, ami elég egyértelmű választás. De van például egy dal a 90-es évekből, amit két dalból raktunk össze és én nem is tudtam előtte, hogy ez két dal, Dan mondta, miközben felvettük. Ez a korábban már említett Of The Night, mely a Corona The Rhythm of the Night-jának, és a Snap! Rhythm is a Dancer-jének mash upja.
D. S.: Szeretjük még az olyan dalokat is, amiknél a szöveg és a zene ellentmond egymásnak, például szomorú a szöveg, de jól lehet táncolni a dalra. Először a zene fog meg, talán oda sem figyelsz a szövegre, aztán rájössz, hogy miről szól, és azonnal máshogy érzel a dal hallatán. Egyébként a mi dalainkról is ezt mondják az emberek általában.
Meséljetek nekem pár szót a Brit Awards-ról, ahol felléptetek és díjat is kaptatok!
W. F.: A legfurább dolog volt, amit eddig csináltunk. Nagyon jól éreztük egyébként magunkat, és megtehettünk pár olyan dolgot, amit eddig még sosem, például öltöny volt rajtunk. Sose hordunk öltönyt!
D. S.: Tudod, nem azért alapítasz zenekart, hogy ilyen díjkiosztókon felléphess, de természetesen nagyon örültünk, hogy ott lehettünk. Igazából itt jöttünk rá, hogy vagyunk valakik, hogy elismernek minket. Mi általában nem nézzük a listákat és helyezéseket, ezért nem nagyon tudjuk, hol tartunk éppen, mennyire ismernek minket az emberek. Itt viszont kaptunk egy visszacsatolást. Fantasztikus év van mögöttünk, szinte hihetetlen, mi minden történt velünk, és ez volt a korona.
A Bastille egy rendkívül sikeres és jó bulival mutatkozott be a Sziget közönségének, így talán van okunk reménykedni, hogy egyszer az arénában is láthatjuk őket fellépni.