Jimmy megette a világot

Nem kis meglepetés volt a punk-rock rajongók számára, hogy az arizonai Jimmy Eat World fellép az idei Sziget fesztiválon. Épphogy kipihentük a Blink-bulit, máris jött Jimmy, és elkezdte felfalni a világot.

A Jim Adkins, Tom Linton, Rick Burch, Zach Lind alkotta érdekes nevű zenakar 1993 -ban indult Arizonából, és azóta számtalan slágerrel ajándékozta meg a populárisabb punk-rock zene rajongóit. A "Bleed American" és a "Futures" lemezek együttesen eladott 1,5 millió példánya után a csúcsot a 2007-es "Chase This Light" című lemez hozta meg számukra. Azóta két albumuk is megjelent, de az egykori sikereket még nem sikerült megugrani.

Az A38 sátor tehát nem volt véletlen, hiszen a nézőszámot tekintve nem bírt volna el egy nagyszínpadot. Jóval kevesebb érdeklődőt vonzott, mint a Blink 182, és gyakorlatilag a színpad jobb és bal szélére is bármikor be lehetett még mászni.

Jimmy Eat World Forrás: Szekeres Norbert

A srácok igen erősen próbálták odatenni magukat, különösen a frontember, aki látványosan nagyobb energiával pörgött, mint a társai. Amellett, hogy kiválóan énekelt az egész koncert alatt, gitárszólót is nyomott, és úgy ugrált, hogy a többiek egy elhagyott gyertyatartónak tűntek hozzá képest. A koncert első felében ez látványos volt, és így szólalt meg a "A Praise Chorus", a zúzós "Get it faster" és a gyönyörűen elénekelt "Hear you me". Az akusztikus gitár kifejezetten jól áll Jimmynek. Jó lenne így többet látni.

Aztan kezdték magukat összeszedni a többiek is, a "Damage" nagyon ütött, végre mindenki megmozdult, majd következett a valahol kicsit setlistbe nem illő, Tom Linton gitáros által énekelt "Blister", amit csak az igazán nagy régi rajongók ismerhettek. A konfok Jimre jellemzően visszafogottak voltak, de egy "köszönöm"-öt azért kaptak a magyarok is.

A koncert második felére végre mindenki felébredt, ami professzionalis hangszeres játékukon kívül az energiákon is meglátszott. A "23" és a nagy sikerű "Bleed American" után a koncert végére az olyan várva várt kedvencek is megérkeztek, mint a "Sweetness" vagy a "The Middle", amire még az is befutott, aki addig csak messziről szemlélte a dolgokat. Összességében azért nagyon jó volt látni a srácokat Magyarországon.

Jimmy Eat World Forrás: Szekeres Norbert