Hallottál már a Sziget Fesztiválról?
Valamilyen formában már igen, de nem emlékszem a részletekre. Aztán lekötöttek erre a bulira, és akkor néztem utána, hogy mi is ez pontosan.
Első alkalommal lépsz fel nálunk? Esetleg láttál valamit a városból?
Igen, és baromi jó helynek tűnik, nagyon bírom. Voltunk a belvárosban a Duna-parton, a Bazilikánál és egy Starbucksban, de sajnos nem láttam mindent. Egyébként egyszer már voltam itt, talán három éve. Akkor egy kis klubban játszottam, ami persze nem olyan, mint egy ekkora fesztiválon fellépni. Általában éjjel egykor megérkezünk a klubba, kettőkor fellépek, és háromkor már megint ülhetek vissza a buszba. Most viszont már dél óta itt vagyok, láttam a várost, ettem egy jót, aztán még kocsikáztunk is egy kicsit.
Hány egérfejed van?
Ó Jézus, a faszom se tudja. Tényleg kurvára nem tudom. Talán tizenkettő. De sok van már darabokban vagy valami raktárban Los Angelesben. Igazából van egy, ami könnyű és jó viselni, így leginkább azt viszem mindenhova.
Nehéz fellépni benne? Ígérem, nincs több ilyen jellegű kérdésem.
Nem, nincs vele baj. Látok, normálisan kapok benne levegőt, úgyhogy nem para. Mondjuk egy hét után azért már érzem a nyakamon, hogy fáj. De leszarom, ha lehetőségem van játszani egy jó fesztiválon, kurvára nem érdekel a fájdalom. Ha tökön rúgnak, akkor is fellépek. (nevet)
Láttad a Frank című filmet? Ott pont egy nagy műfej mögé bújik a főszereplő, hogy elrejtse a valódi személyiségét. Nálad is ez volt a terv az elején?
Még nem láttam a filmet, de én soha nem rejtőzködni akartam, hanem inkább egy identitást építeni a külső megjelenésemmel is. Az egérfej ma már hozzátartozik az egyéniségemhez.
Az igaz, hogy a színpadon egy olyan szoftvert használsz, amit te magad fejlesztettél?
Igen, egyes részeit. Például az érintőképernyős kontrollerfelületet. Azért nem vagyok egy kibaszott Bill Gates. (nevet) Személyesen nem én magam kódolom a szoftvert, hanem besegítek a programozóknak, akik a kódolást csinálják. Egy szinte száz százalékban saját fejlesztésű setuppal állok a színpadra. Ez ad egyfajta biztonságot.
Te tervezed a látványt és a színpadi megjelenést is?
Nagyjából. Van, hogy le is rajzolom, mit szeretnék a színpadon. De ezt is inkább a szakemberekre bízom. Azt hiszem, Einstein mondta, hogy "10 évig tud az ember igazán jó lenni egy dologban, és ahhoz 10 évet kell beletenned előtte”. Ez nálam is így volt. Tíz évet húztam le a zenei és a zenetechnológiai iparágban. De az rohadt jó, ha vannak dolgok, amelyekben bizonyos szinten részt tudok venni.
A legutóbbi albumodon használsz klasszikus zongorabetéteket és akusztikus gitárt is. Te játszol a lemezen?
Igen, nemrég beszereztem egy Steinway hangverseny zongorát. Játszom is rajta, még ha nem is olyan kibaszott lehengerlően, mint Billy Joel. (nevet) Nekem a dallam a lényeg: amit kitalálok, azt le is tudom játszani. Nem akarok kérkedni ezzel, de büszke vagyok rá, hogy meg tudtam csinálni.
Tanultál klasszikus zenét is?
Igen, egy kicsit. Ahogy mondtam, nem vagyok egy Liberace, elegáns, csillogó öltönyben a zongoránál. (nevet) De szeretem az akusztikus hangszerek tónusait, ezek szerintem teljesen kimaradtak az elektronikus zenéből mostanában. Megpróbáltam ezeket úgy használni, hogy ne legyen túl hiteltelen az elektronikus műfajhoz. Azért nem gyúrok egy újabb Beethoven V. szimfóniára.
Ez az album sokkal epikusabb, drámaibb és mélyebb a korábbiaknál. Ez lenne az igazi Deadmau5?
Én szeretek sok mindent kipróbálni, nem kötődöm annyira érzelmileg a zenéhez, ahogy sokan mások. Nem mondom, hogy rossz, ha valaki érzelmileg kötődik, de néha nem tudom elképzelni, hogy attól, hogy valaki mélyebb, sötétebb zenét csinál, olyan a személyisége a mindennapi életben is. Utálom ezt mondani, de ez olyan, mint a Radiohead. Tudod a 'The Bends' meg ilyesmik, mikor először hallgattam azt gondoltam, hogy ők a világ a legdepressziósabb emberei, pedig nem valószínű. A 'The King of Limbs' után az ember egyből azt gondolja: “Úristen én most megölöm magam”, de ez akár jellemezheti is az érzelmi kötődésüket a zenéhez.
De a te zenéd egyáltalán nem depresszív...
Kösz. Őszintén szólva, nekem a zenekészítés egy kísérletezés, én mindig új utakat keresek, szeretek kipróbálni ezt-azt. Nem akarom azt mondani, hogy “mostantól ez a hangzás lesz rám a jellemző”, ki tudja, a következő héten lehet, hogy visszatérek a dubstephez vagy a trance-hez. Szimplán csak szeretek zenét csinálni.
Mit gondolsz az elektronikus tánczene jövőjéről?
Azt, hogy valami teljesen más fog kibontakozni belőle, ahogy ezt a diszkónál már láthattuk. Egy napon egy-két csávó Detroitban elindította a 'Disco Sucks!' mozgalmat, a diszkó aznap lényegében meghalt, és onnantól senki nem hallgatott diszkószámokat Amerikában. Ezzel a diszkó tulajdonképpen tíz évre fiókba került, ami már önmagában több idő, mint amióta az EDM létezik. A kommersz EDM kb. öt éve van a topon. De felőlem el is tűnhet, szarok rá! Én utána is itt leszek, akkor is lesz stúdióm, és akkor is csinálom majd a saját dolgaimat.
Manapság sok DJ a legnagyobb fesztiválok headlinerei között lép fel, olyan zenekarokkal egy színpadon, mint a Nine Inch Nails vagy Beck. Te mit gondolsz erről?
Igen, néha, elég furán érzem magam ettől. Mint például ma is: a Queens of the Stone Age után játszom, egy kicsit zavarbaejtő...
De te nem is DJ vagy, hanem producer.
Valóban annak vallom magam, de a helyzet ettől még elég fura. Mindezt a közönség dönti el. Ha én egy zenekar lennék, mondjuk a Queens of the Stone Age, és utánam lépne fel egy fickó egérfejben, robotokkal, akkor én biztos megkérdezném, hogy: Mivaaan? (nevet) Szerencsére én nem leszek headliner egyetlen rockfesztiválon sem a jövő héten, de ők sem egy EDM-fesztiválon. Ez csak egy ilyen multikulti fesztiválon fordulhat elő.
Láttam a Facebook-oldaladon, hogy szereted a gyors autókat… milyen kocsid van?
Imádom őket, ma például egy barátom jött értem a reptérre, és egy Ferrari 458 Specialt vezettem a hotelig. De a kedvencem a McLaren 650S, tudom, hogy a Ferrariban nagyobb motor van, és több lóerő, de én akkor is a McLarent szeretem jobban.
Szereted a száguldást? Mit érzel vezetés közben?
Kicsit szégyellem, de az van, hogy már nem adja ugyanazt az érzést egy hatalmas táncoló tömeg, mint a száguldás. Imádom és becsülöm a rajongókat, de egy fellépés már nem okoz olyan adrenalinlöketet, amilyet régen. Ezzel szemben az autóvezetésnél pedig ott van bennem a félelem, amikor 270 mérfölddel hajtok. Imádom ezt az adrenalinfröccsöt, de tudod ezen a téren elég nehéz olyan dolgot találni, ami nem öl meg, és csődbe sem mész tőle. Az autóversenyzés valahol a kettő között van, lehetsz vakmerő, az út üres előtted, és nincsenek rendőrök.
Versenyzel is?
Igen, tavaly egy barátommal megnyertem a Gumballt. Szeretem, izgalmas hobbi, csak egy kicsit drága..
Joel, köszönöm, hogy szakítottál ránk időt!
Én is köszönöm, egyébként kurva jók voltak a kérdések…