Blaskó Péter már főiskolásként feltűnt a filmvásznon, az 1968-as Egri csillagokban egy magyar katonát játszott, és mire 1970-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, első tévés szerepén is túl volt. Színházi pályafutását a Nemzeti Színházban kezdte, és jelenleg is a Nemzeti társulatának a tagja.
A kettő között eltelt csaknem harminc évben megfordult többek között Miskolcon, Kecskeméten, Veszprémben és a Thália Színházban is, 1987-ben a Katona József Színházhoz szerződött. 2002 óta újra a Nemzeti Színház tagja.
Blaskó Péter számtalan tévé- és játékfilmben szerepelt, a színpadon töltött évek során többek között eljátszotta Ibsen Peer Gyntjét, Moliére Tartuffe-jét, Csehov Trepljovját, a Bánk bánban Peturt, a Buborékokban Solmay Ignácot alakította, volt már Woland A Mester és Margaritában és Lucifer Az ember tragédiájában.
Sokan a társadalmi-politikai szerepvállalásai miatt is emlékezhetnek rá. 2008-ban, Gyurcsány Ferenc elleni tiltakozásul, nem fogadta el a Kossuth-díjat, de kiállt Alföldi Róbert mellett is, amikor Az ember tragédiája fülledt jelenetei miatt támadták.
Blaskó Péter egyenes, markáns, megosztó, de megkerülhetetlen színészegyéniség, nem véletlen, hogy Alföldi Róbert és Vidnyánszky Attila Nemzeti Színházában is egyaránt szerepet vállalt. Néhány hónap eltéréssel az Alföldi Róbert és a Vidnyánszky Attila rendezte Az ember tragédiájában is eljátszotta az Úr szerepét: előbb a Nemzeti Színházban, majd a Szegedi Szabadtéri Játékokon.
Jordán Tamás színészi alkata, életszemlélete nem is különbözhetne jobban Blaskó Péterétől. 1966-ban földmérőként diplomázott a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem mérnöki karán, pályafutását mégis amatőr színészként kezdte, majd 1980-tól, tizenegy éven át a kaposvári Csiky Gergely Színház meghatározó színésze volt.
Koltai Róbert Sose halunk meg! című korszakos filmjében még együtt szerepelt Blaskó Péterrel, de Csehov Sirályában nem Trepljovot, hanem Trigorint és Szorint, Bulgakov klasszikusában pedig nem Wolandot, hanem a Mestert alakította.
Jordán Tamás 1991-ben megalapította és 2003-ig irányította is a Merlin Színházat, 2002 és 2006 között a Színház- és Filmművészeti Egyetemen tanított, ezzel párhuzamosan a Nemzeti Színházat igazgatta, 2008-as leváltása után pedig a szombathelyi Weöres Sándor Színház élére állt.
Jól érzi magát a háttérben, ugyanakkor „évtizedek óta azok közé tartozik, akik a széllel szembe mennek, és különféle utakat, módokat kitalálva próbálják megtartani klasszikus költőinket a társadalmi emlékezetben” – olvasható a Széllel szembe című önálló estje színlapján.
„Szóba került az én társaságomban is, hogy megfelelek a feltételeknek, de az váratlanul ért, és nagyon megtisztelő, hogy az olvasók engem tartanak az egyik legesélyesebbnek.” Neveket nem szeretett volna említeni, hiszen ez egy kényes téma, majd elárulta, hogy legalább tíz olyan pályatársat tudna mondani, aki alaposan kiérdemelte a nemzet színésze címet.
„Azt viszont mindenképpen szeretném elmondani, hogy bármennyire is felemelő a nemzet színészévé válni, borzasztó sajnálatos, hogy ehhez az kell, hogy a legnagyobb színészek meghaljanak.” Jordán Tamás mindkettejükkel nagyon jóban volt, Avar Istvánnal különösen, akivel sokat jártak egy társaságba, és még a barátságával is kitüntette.