Kern első lemeze 1985-ben jelent meg azóta kultikussá vált számokkal, mint a Lövölde tér vagy a Pincér-rock. A legutóbbi lemez a nyolcadik a sorban, ha beleszámoljuk a Hernádi Judittal közösen készített Kernádit, illetve a 2002-ben kiadott válogatáslemezt.
A legfrissebb Semmi baj…-on a régi zenészbarátok – többek között Presser Gábor, Heilig Gábor, Másik János – mellett feltűnik Fesztbaum Béla színész-zenész is, Kern kollégája a Vígszínházban.
A koncert ötlete a 2012-es vígszínházi Magyar Dal Napjának előkészítése közben jutott Fesztbaum Béla eszébe. A zenei előkészítést Gátos István zenekarvezető és a dalok jó részét szerző Heilig Gábor irányította.
"Mint minden valamirevaló, koncertre készülő zenekar, próbaterembe jártunk, vitatkoztunk, hangszereltünk, ötleteltünk, és rendkívül megörültünk, ha valami jól megszólalt" – idézte fel Fesztbaum Béla ezt az időszakot.
A meglehetősen szövegközpontú dalok a budapesti életérzés témáját variálják, de Fesztbaum Béláék nem szervezték szigorú dramaturgiai rendbe a műsort:
"Hamar kialakult a legkedvesebb dalok listája, kiegészülve egy-egy szellemes történettel. Mindegyiküket átjárja valami hamisítatlanul kernes önirónia, cseppnyi melankólia, Pest szeretete, fanyar humor. Hangulatok, életérzések dobálják egymásnak a labdát."
Ez a nosztalgikus, iróniával és melankóliával átitatott flasztervagányság Kern András több lemezén is központi motívum. Amikor arról kérdeztük a színészt, hogy Budapest mely részeihez kötődik legerősebben, így válaszolt:
"Egészen budapesti vagyok. Itt éltem, itt születtem, ahogy a koncert címadó dala is mondja, Pesten születtem, és ebben minden benne van. A szívem csücske Újlipócia, a XIII. kerület, azon belül is a hajdani Fürst Sándor, most Hollán Ernő utca, ahol 28 éves koromig éltem.
Mindent ismerek errefelé: sarki fűszereseket, kisboltokat, kocsmákat. És mindenhol lakik egy barát vagy hajdani tanár, ismerős. Egy ideje ugyan a Rózsadombon élek, de ott még mindig alig ismerem ki magam. Úgy látszik, csak az marad meg igazán, amit gyerekkorunkban fedezünk fel: nekem ez Pest. "
Kern András mögött hiába áll több nagylemez, viszonylag ritkán koncertezik. Vajon lámpalázas egy ilyen est előtt?
"Borzasztó nehéz jó koncertet adni, emiatt van bennem némi lámpaláz. Mert nincs meg hozzá az a rutinom, ami a színházi szerepléseknél megvan. Egy prózai előadásban az ember meg tud állni a tempóban, szünetet tarthat, javíthat. A zene ezt a luxust nem engedi meg. Régebben ez több félelmet keltett bennem, most már egyre kevésbé."
A skálázás nyugtató hatású lehet a koncertek előtt. Mennyit foglalkozik a színész az énekhangjával?
"Mindig a koncert napján skálázok bemelegítésként, amiben Bagó Gizella segít, aki a Színművészeti Egyetem hangképző tanára, de a Vígszínházban is dolgozik időnként. Ennél sokkal többet nem foglalkozom az énekhangommal, amilyen, olyan. De a Pesten születtem dalai nem is kívánnak operai hangterjedelmet. Persze úgy is lehetne őket énekelni, de azt majd megcsinálja valaki más" – mesélte Kern András.
Egy rutinos színész minden színpadon adódó helyzetet meg tud oldani színészként, ezért az est kidolgozásában nem ez volt az igazi kihívás, hanem a régi dalok újraélesztése, az akkori hangulatok átültetése a jelenbe.
"András nagyszerű előadó és kivételes személyiség, tulajdonképpen folyamatos önbizalomnövelő tréning zajlott, hogy merje átadni magát egykori dalainak, higgyen bennük és saját magában, hogy meg tudja csinálni.
Egyébként a feladat óriási volt egy koncertrutinnal nem rendelkező, néhány dalt 20 évvel ezelőtt éneklő művész számára, úgyhogy le a kalappal András előtt. Természetesen a nagyszerű zenésztársak és a humor a legnehezebb helyzeteken is átsegítettek bennünket" – mondta Fesztbaum Béla a próbákról és a Kern Andrással elvégzett közös munkáról.
A koncert a Színházak éjszakáján, tehát szombaton este 23 órakor lesz a Vígszínházban.